free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Nagyi nem direkt csinálja

        Címkék: Nincs címke megadva 0 hozzászólás

Gyerekként még nem tudjuk, mennyire jó, ha odafigyelnek a szülők, és elmondják a kézmosást, a lábtörlést, a fogmosást, a fenéktörlést és a többit. Ha mindez folytatódik, és tetéződik az unoka nevelésére irányuló felszólító mondatokkal, az már baj.

nagyi

Ajánló

A 20. században - a korábbi korokkal ellentétben - jelentősen meghosszabbodott az az idő, amely közös a nagyszülők és az unokák életében. Az 1950-es években a tízéves gyerekek többsége legfeljebb egy nagyszülőt ismerhetett személyesen, részben a 2. világháború következményeként. A 90-es évek elején a 10-14 éves gyerekek 22-24%-a mondhatta el, hogy kettő, három vagy mind a négy nagyszülője él. A nagyszülők és az unokák közös életidejének meghosszabbodása tehát viszonylag újkeletű társadalmi jelenség.

Az érthetőség kedvéért már most ismerkedjünk meg a szereplőkkel, pontosabban a szerepekkel, mintha csak egy Shakespeare dráma kezdetén lennénk. Tehát a szereplők: Nagyszülő, Szülő, Gyerek. Persze a szülő is gyerek, meg a nagyszülő is szülő, de ezt most muszáj tisztáznunk, különben összekeverednek a szerepek. Mint ahogyan időnként az életben is. Gyakran nem kis konfliktusok forrása az, amikor a kedves - tényleg kedves, helyes, és jófej -szülők nem vesznek tudomást arról, hogy gyermekeik képesek önálló, felnőtt életre. Mi több, önálló felnőtt életükben, önálló gyereknevelésre is.

Bővül a családBiztos mindenki látott már olyan családot, ahol hiába született meg a gyerek, a nagyszülők ugyanakkora - ha nem nagyobb -, befolyással bírnak a szülőkre, mint amikor még azok gyerekek voltak. Régen, amikor még két-három generáció élt szorosan együtt, teljesen természetes volt, hogy a legidősebbek irányították az egész famíliát. Megkérdőjelezhetetlen volt tapasztalatuk, bölcsességük, és ha egy fiatalasszony az esküvő után beköltözött férje családjához, teljesen természetes volt, hogy az anyósa dönt és diktálja számára a mindennapi tennivalókat. Ettől még a fiataloknak is meg volt a saját hatásköre, játéktere, csak éppen jóval kisebb, mint a szülőké.

Kinek ígyManapság ez valahogy úgy néz ki, hogy a fiatal pár némi együttélés után összeházasodik, majd egy idő után megérkezik az eső gyerek. Amíg nincs gyerek, bizony jólesik, hogy anya néha telepakolja a hűtőt, vasárnap ebédre várja a fiatalokat és időnként kérésre, vagy kérés nélkül felugrik locsolni. Igen ám, de ez rossz esetben úgy folytatódik, hogy a gyerek érkezése után - általában a lány édesanyja - abszolút jószándékkal, a megszaporodott teendőkre való tekintettel, igyekszik jobban jelen lenni a lánya és unokája életében. Még mindig nincs akkora gond, de amikor a tapasztalatra hivatkozva a gyerek körüli döntések és tevékenységek, majd ebből kiindulva a szülők életére ható hosszabb távú döntések is a nagyszülő/k-höz kerülnek, problémássá válhat a helyzet. Van, akinek ez nagyon kellemetlen, de nem mindenkinek.

Bori, aki még nincs harmincéves, egy roppant rendezett szülői háttérből indult; már férjes asszony és hamarosan megszületik első gyerekük is, amit minden leendő nagyszülő óriási izgalommal vár. "Na, az azért nem normális, hogy már eldöntötték a nagyszülők - igen, a férjem szülei is -, hogy az első félévben milyen időközönként látogatnak, hogyan tartják majd a kapcsolatot azzal, aki éppen nálunk van - meséli emelkedett hangon a lány és mint aki már alig várta, hogy valaki rákérdezzen erre, csak úgy szakadnak ki belőle a mondatok: "Kitalálták, hogy milyen ágy, babakocsi és pelenka lenne a legmegfelelőbb a kicsinek, és azt hittem megüt a guta, amikor arról kezdtek el beszélgetni, hogy milyen óvodába kell majd beiratni. Úgy álltam a beszélgetés közepén mint egy elsőosztályos kisgyerek, akinek a feje felett döntenek sorsáról. Nem kérdeztek, hogyan szeretném igénybe venni a segítségüket. Szeretném, ez nem kérdés, de ezzel csak az ellenkezőjét érik el. Sajnos, egyelőre nem tűnik fel nekik, hogy ez az én életem, és mi gyerekünk."

Na, még eszembe jutott valami...

Kinek úgyIsmerünk olyan házaspárt, akik számára ez a természetes és a legkevésbé sem problémaforrás. Nagyon nehezen szakadnak el, talán nem is akarnak elválni a feleség szüleitől. Az esküvő után költöztek össze, és bár új lakásuk legalább egy órányi útra volt a szülőháztól, nap mint nap visszajártak. Ott vacsoráztak, tévéztek, mintha mi sem történt volna, csak aludni mentek haza saját lakásukba. A gyerek érkezése után annyiban változott a helyzet, hogy a nagyszülők kezdtek napi rendszerességgel átjárni unokalátogatóba, segíteni. Most van folyamatban az új lakás megvásárlása, a szülői háztól egy utcányira.

Regős Judit, szociálpszichológus, a Szülők háza szakmai vezetője szerint "mindez csak akkor problémás, ha feszültséget okoz a család valamelyik tagjában. Ha azonban ez senkit nem zavar és megelégszik a saját szerepével, lehetséges a teljes harmónia."

Leválás és szerepekHa azonban bárkit is zavar ez a helyzet, kapcsolatok dinamizmusa megváltozik és a helyzet elmérgesedhet. Amikor a szülők azt érzik, hogy gátolva vannak a saját gyermekük körüli teendők ellátásában, és gyakorlat híján egyre bátortalanabbul hoznak döntéseket, ez folyamat öngerjesztő lesz, hiszen a nagyszülő folyamatos jelenléte valóban szükségessé válik. Holott Regős Judit szerint itt arról van szó, hogy a nagyszülő szereptévesztésben van.

Ez azt jelenti, hogy a nagyszülő nem volt képes végrehajtani a leválás hosszú és fájdalmas munkáját. A leválás folyamata fájdalmas tapasztalatokon keresztül vezet és ezt minden szülőnek végig kell élnie. Amikor óvodába megy a gyereke, amikor kisiskolásként mással sugdolózik, amikor először jön haza részegen és végül, amikor maga is anyává válik. Ha a nagyszülő nem járta végig ezt az utat és nem végezte el ezt a munkát, legkésőbb ekkor kerül szerepzavarba; szinte törvényszerűen szeretné visszaszerezni a teljes kontrollt gyermeke fölött. Ezért jelenik meg ilyenkor a tapasztalatra való hivatkozás, az "én jobban tudom érvelés."

Jól jön a humor

Oldd meg, ha kényelmetlenRegős Judit javaslata szerint, ha úgy érezzük, hogy hasonló helyzetben vagyunk, és számunkra ez kényelmetlen, nincs más hátra, mint nekünk lebontani ezt az állapotot. Ehhez tudnunk kell, hogy a nagyi nem direkt csinálja. Tényleg. Ez egy tudattalan dolog a részéről, valójában ő maga szeretné biztonságban érezni magát. Vagy azért, mert problémás a házassága és a mi családunkban él érzelmi életet, vagy mert egyszerűen nincs más dolga, mert egész életét a családjának szentelte. Ne bántsuk, ne vesszünk össze vele, egyszerűen nyilvánítsuk ki, hogy vannak dolgok, teendők amelyekhez ragaszkodunk, de cserébe kérjünk tőle segítséget más területeken. Kérjük meg például, hogy főzzön ránk és a férjünkre, de ne engedjük, hogy a babapürét ő készítse. Nyilvánítsuk ki, hogy a gyerekünk akkor eszik, akkor fürdik, amikor mi jónak látjuk, de cserébe legyen a nagyi dolga, hogy hetente néhányszor bevásároljon helyettünk. Tehát értünk legyen, ne helyettünk. A humor itt is jól jön, de ha a dolog nem sikerül, netán a helyzet elmérgesedik, érdemes segítséget kérni. Tudniillik nagy a tét; az, hogy a szülő szülővé válik e, vagy örökre gyerek marad?

Mi és a papírnők
Nethasználat okosan


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés