free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kipróbált aurafotózás

Megyeri Nikolett         Címkék: aura, fotózás, kipróbált, következtetések, szín 0 hozzászólás

Abszurdnak tűnik a gondolat, hogy valami, ami nem látszik, annak színe legyen, le is lehessen fotózni, majd levonni belőle különféle következtetéseket. Az aurafotós állítólag ezt csinálja. Kipróbáltuk.

Az aurafotózásról nemrég még én is csak annyit tudtam, mint bárki más: jól hangzik, mint kifejezés. Ezenkívül láttam néhány képet, amelyeken tarka felhővel körülvett emberek vigyorogtak üdvözülten… No, ennek kapcsán vetődött fel a kérdés, hogy ugyan már, hogy is van ez, hogy lefotóznak valamit, ami egyesek szerint egyáltalán nem is létezik, vagy ha igen, hát szabad szemmel a legtöbben biztos nem látjuk. Ugyanakkor, ettől még miért ne lehetne akár?! Gondoltam elmegyek, kipróbálom és meglátom. Vagy sem.

Nézegess képeket az aurázásról!

Felkapott dologAhogy az ilyenkor evidens, az interneten kezdtem keresgélni aurafotósok után és bizony jó néhány ilyen szolgáltatást kínáló hirdetést találtam. Gyanúsan sokat. Így a hirdetőrovatok helyett inkább a témával foglalkozó fórumok felé vettem az irányt. Ezeken mindenfelé Oszter Tamás, mint az aurafotózás leghitelesebb hazai szakértőjének nevével találkoztam. Ez meggyőzött annyira, hogy elhatároztam, ha már, akkor nála fogom lefotóztatni az aurámat. Telefonos bejelentkezés alapján, úgy, hogy tekintetbe vették azt is, hogy cikket írok témáról, bő három héttel későbbre tudtak csak időpontot adni. Korábbra egész egyszerűen nem volt. Ennyire felkapott dolog manapság az aurafotózás, ami persze jelenthet jót is, rosszat is.

Semmi misztikus

A megbeszélt júniusi estén meg is érkeztem a helyszínre, egy belvárosi ezoterikus klubba. Amolyan tényleg klubszerű hely, teázóval, bolttal, előadóteremmel, keleties jellegű berendezésekkel, melyek közül egy csillag alakú lámpa különösen megtetszett. Rövid és elviselhető várakozásom alatt ezzel a csinos világítótesttel szemeztem, majd sorra kerültem.

Oszter Tamás egy tetőtől talpig fehérbe öltözött, amúgy normális külsejű, harmincas évei elején járó férfi, ha simán csak az utcán jönne szembe, meg nem mondanám, hogy ilyen - lássuk be - hétköznapinak egyáltalán nem nevezhető foglalkozást űz, inkább talán ebédszünetet tartó szemészorvosnak nézném. Stílusából, erősen tagolt beszédéből, permanens mosolygásából néhány perc után persze átjött az - ami az ezoterikus dolgokkal foglalkozó embereknél sok esetben jellemző - hogy ő elég jól van önmagával és azzal, amit csinál, ugyanakkor mégsem tűnt mondjuk ijesztően megszállottnak.

A Gép. És Tamás.

SzeparéFelértünk a galérián kialakított, szeparált kis helységbe, ahol majd zajlik az aurafotózás. Ez a kis szoba mondhatni jóval puritánabb volt a klub kinti helyiségeinél. Egyszerű, világos falak, szolid, már-már félhomályos fényviszonyok, asztal, néhány fémből készült szék és persze a középpontban maga A Gép. Vagyis hivatalos nevén az Aura Camera, melyet, mint azt Tamástól rögvest megtudtam, egy Guy Coggins nevű amerikai úr és segítői fejlesztettek ki, nem kevesebb, mint harminc év munkájával. De nem valamiféle sci-fi-be illő masinát kell elképzelni ám! Maga a kamera ránézésre körülbelül olyan, mint azok a gépek, melyekkel az instant igazolványképeket szokták készíteni. Ez kábelekkel össze van kötve két kisebb dobozzal, melyeken egy-egy, ezüst színű tenyérformát láthatunk, ezeken találhatók azok a szenzorok, melyeknek mindjárt fontos szerepe lesz. A egész rendszer pedig csatlakoztatva van egy számítógéphez, melyen a hozzá tartozó, WinAura nevezetű szoftver fut és a képernyőn mindenféle színes grafikonok látszanak. Az alapján, amit összességében addig tapasztaltam, kezdtem egészen megnyugodni, hogy ez itt jó eséllyel nem valami gagyi, eszetlen hókuszpókusz akar lenni…

Tehát ennyiben már bizakodóan ültem le a kamera előtti székre. A tenyereimet két oldalt, a mellettem lévő székeken elhelyezett az érzékelők fémtenyereire kellett tennem, aztán más dolgom már nem is volt. Csupán csak annyi kellemetlenséget kellett elviselnem, hogy felkapcsoltak egy masszív fényű lámpát, ami igen durván világított a szemembe. A fotózás néhány másodperc alatt lezajlott, és nem volt benne semmi misztikus vagy furcsa, a magam részéről annyit érzékeltem belőle, mint egy egyszerű igazolványképhez ültem volna modellt. A legjobb pillanata pedig kétségkívül az volt, amikor lekapcsolták végre azt a brutál lámpát. Viszont a kezeimet ekkor még nem vehettem el a szenzorokról, így közepesen kényelmetlen testhelyzetben voltam kénytelen maradni.

Bárki láthatja

Tamás elmondta, hogy az aura, mint olyan, a testet körülvevő elektromágneses burok. Ez alapból is látható, három éves korunkig állítólag mindannyian, természetes módon látjuk is, majd ez a fajta érzékelésünk a szocializáció folyamán lassacskán megszűnik. Ám a képesség elvileg felnőtt korban is simán feléleszthető, például erre szakosodott tanfolyamok keretében. Nos, tételezzük fel, hogy ez így lehet, de nyilván vagyunk egy páran, akik nem feltétlenül szeretnénk ennyire belemenni ebbe az egészbe, mindösszesen csak kíváncsiak vagyunk és könnyen, gyorsan szeretnénk aurát látni. Nekünk ott a fotó.

Az Aura Camera, lényegében úgy működik, hogy a szenzorokon keresztül érzékeli az elektromagnetikus töltöttséget és közvetíti a rendszer többi tagja felé, így a számítógépes program ezekből az információkból grafikonokat gyárt, a fotómasina pedig képes átalakítani őket úgy, hogy az a minket körülvevő színes burok formájában megjelenjen a rólunk készült, két dimenziós fotón. A folyamat elméletének megfejtését hagyjuk meg a fizikusoknak és mi maradjunk inkább a gyakorlatnál, abból úgyis kiderül, hogy azon túl, hogy mindez jól hangzik, végül is működik-e vagy sem.

[PAGEBREAK]

Csakrák

Ekkorra én már nagyon-nagyon megnéztem volna az elkészült fotót, ám első körben még nem annak az elemzése következett. A kezeimet még mindig a szenzorokon kellett tartanom, majd a monitorra pillantottunk, ahol én csak mindenféle kesze-kusza grafikonokat láttam és egy futó pillanatra eluralkodott rajtam a "hova keveredtem" érzése... De miután Tamás magyarázni kezdett, rövidesen képbe kerültem. A grafikonokról tulajdonképpen a csakráim töltöttségi állapotával kapcsolatos információk olvashatók le. Az aurának 72 ezer energiaközpontja van, ezek hét fő energiaközpontban összpontosulnak, ezek a csakrák, melyek függőlegesen, a gerinc vonalát követve, mintegy folyosóként helyezkednek el, ezen keresztül áramlik az energia, mégpedig alulról felfelé. A hét csakra, név szerint: a Gyökér, a Szex, a Napfonat, a Szív, a Torok, a Harmadik szem és a Korona.

Mint egy útlevélkép fotózáson

Állítólag...Tamás az elemzést azzal kezdte, hogy a csakráim a magyar átlagnál valamivel jobb állapotban vannak. De jó nekem - gondoltam, azonban azt rögvest észrevettem, hogy a legalsó, Gyökércsakrát mutató hasáb feltűnően rövidebb a többinél. Nos, ez a magyarázat szerint annak a jele, hogy bizony le vagyok fáradva. Stimmel. Legmagasabb töltöttséget a Szív és a Harmadik szem csakráim mutattak, ez pedig állítólag arra utal, hogy jó ember vagyok, és remek intuíciós képességekkel rendelkezem, amit akár érdemes lenne fejlesztenem is. Hát... Ki az, aki tiltakozna ilyen megállapítások hallatán?! A grafikon a bal és a jobb agyfélteke egymáshoz képesti dominanciájának arányait is mutatja. A nőknél általában a jobb agyfélteke szokott dominánsabb lenni, esetemben azonban a kettő szinte egyformán erős, ami Tamás szerint magyarázatot adhat arra, hogy miért kapnak tőlem olyan könnyen frászt a pasik. Mert hát, bizony ám! Egy másik grafikonon a test, a lélek és a szellem arányát mutató tortában nálam ezúttal a szellem látszott leggyengébbnek, ami arra utal, hogy jelenleg nem használom ki eléggé a meglévő szellemi képességeimet és ha így folytatom, e tekintetben elkezdhetek leépülni. Érdekes volt ezt hallani, pláne államvizsga után nem egész egy héttel…

Ezen a ponton Tamás azt is ismertette, hogy "miben tudna nekem segíteni", invitált például, hogy vegyek részt egy általa tartott előadáson. Amikor azonban erre csak hallgatással reagáltam, azt nagyon hamar megértette és nem erőltette tovább a dolgot. Ezért pirospont. Visszatértünk az elemzéshez.

A Kép.

A naplementében

Végre sorra került végre a fotó, amiért főleg nekiindultam ennek az egészenek. Nos. Az aurafotó tulajdonképpen egy normál méretű polaroid kép, melyen nagyjából mellkastól felfelé látható az ember és körülötte az aurája. Az aura különböző színű és vastagságú lehet és az egész testünket körbeveszi. A színek árnyalataiból, elhelyezkedéséből, kiterjedéséből és egymásra hatásából tud olvasni a hozzáértő.

Amikor megláttam az aurafotómat, első ránézésre az ugrott be, hogy olyan, mint valami mesekönyvből vett illusztráció, melyen a naplementében vészjóslóan feldereng az éjszaka boszorkányának képe. Vagyis. Szép, nagy, vöröses-narancssárgás színű aurám van. Tamás szerint ez erős akaratra, kreativitásra, művészi hajlamok meglétére és némi túlérzékenységre vall, valamint arra, hogy az empátiás készségem sem rossz. Ám hajlamos vagyok a makacsságra, az önmarcangolásra és arra, hogy nehezen engedek el a dolgokat. Nem vagyok vezető típus, de beosztott típus sem, sokkal inkább olyan, aki a maga ura szeret lenni. Hm...Mindezen, ami elhangzott, nem különösebben lepődtem meg, tudtam magamról eddig is. Ugyanakkor azt mindenesetre megállapítottam, hogy így vagy úgy, de minimum elgondolkodtató, hogy egy ember, aki akkor látott életében először, kapásból találó személyiségrajzot vázolt rólam csupán a képen látható színes foltok alapján, amiket ugye egy gép rajzolt oda…

Változik

Megtudtam még azt is, hogy az aurának nagyjából hatvan-hetven százaléka az, ami állandó képet mutat, a többi folyamatosan változik. Egyetlen fotóból csak nagyon alapvető dolgok olvashatók ki, ezért azt ajánlják, hogy egy-két hónap elteltével érdemes újabbat csináltatni és a két kép összehasonlításából már jóval több kiderül, például az életfeladattal vagy a jövőnkkel kapcsolatban is. Nem kizárt, hogy ezt magánemberként ki fogom próbálni, de mivel a cikk elkészítésére nem állt rendelkezésre több hónapos periódus, így erre még nem volt alkalom, ezért véleményt sem mondhatok arról, hogy így van-e vagy sem. Viszont! Amit tapasztaltam, az számomra pozitívan jött le. Egyrészt, mert egy szolgáltatást kaptam, úgy, hogy közben nem éreztem azt, hogy ki akarnák sikálni az agyam. Másrészt pedig, mert az, amit az elemzés során hallottam, meggyőzött arról, hogy bizony nagyon is lehet valami ebben a dologban. Persze az, hogy mennyire vagyunk nyitottak az ilyesmire, már nyilvánvalóan egyénfüggő és ez így is van rendjén.

 

 


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés