free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kihagyhatatlan szakácskönyvek

Nemisbéka         Címkék: í-zi, lista, olvasmány, remek, szakácskönyv 2 hozzászólás

A szerkesztőség tagjai szerint a jó szakácskönyv nem csak receptgyűjtemény, remek olvasmány is. Sokan írnak szakácskönyvet, de csak kevesen jól. Összegyűjtöttük a számunkra legkedvesebbeket.

A szakácskönyv olvasgatás közbeni álmodozás, remek koraesti elfoglaltság. Egy jól megírt receptgyűjtemény lapjai felett el lehet ábrándozni arról, hogy mit főznénk és hogyan tálalnánk egy kétszemélyes vacsorán, amikor éppen szakítani készülünk, vagy arról, hogyan látnánk vendégül az egész családot, valami elképesztő ételsorral. Lehet kuncogni egzotikus ételek nevein és elképzelni anyósunk arcát, amikor az ebéd befejeztével eláruljuk neki, hogy mit is evett tulajdonképpen. Tehát a jó szakácskönyv fejleszti a képzelőerőt, cselekvésre ösztönöz és megnevettet. Nemisbéka összegyűjtötte az öt, számára legkedvesebb szakácskönyvet. Több mint lista.Azt hiszem, amikor a begyűjtött szakácskönyvek száma eléri a száz példányt, akkor jön el az a pont, amikor arra a kérdésre, hogy melyik a legkedvesebb/legjobb példány, csak szívinfarktussal lehet válaszolni. Hát melyik ujjamat harapjam meg, melyik gyermekemet tagadjam meg, galád kérdezõ?! Jó, bõvítsük a listát háromra, de ekkor is mindig felbukkan egy-egy olyan példány, aminél megremeg az ember keze, ha ki akarja húzni a listáról. Úgyhogy az öt már elfogadhatóbb, azzal a kitétellel, hogy csak az általános szakácskönyvek közül válogattam (hogy szegény sütis könyveim ne sírjanak). Három angol nyelvű és két magyar került bele a kiválasztottak legfelsõbb körébe. A többieknek súgom, hogy azért õket is szeretem.

Mindenki szereti

Horváth Ilona: SzakácskönyvNos, a Nagy Klasszikus, amelybõl anyáink és nagyanyáink is fõztek és fõznek, egy kortalan könyv, bár nem mai csirke; 1955-ben adták ki elõször, azóta pedig számtalan alkalommal. Érdekes, hogy magáról a szerzõrõl nem sokat tudni, csak annyit találtam a neten, hogy 1906-ban született, pedagógus és iskolaigazgató volt. Azt viszont mindenki tudja, hogy a fõzés a kisujjában volt. Talán nem mindenki bogarászta át alaposan a könyvet, de érdemes megemlíteni, hogy F. Nagy Angéla dolgozta át és írta a bevezetõ részeket (legalábbis az én 1973-as példányomban ez áll), és a bájos rajzokat Kaján Tibornak köszönhetjük. Néhány információ már igencsak viccesnek tűnik, például a konyha berendezésére vonatkozók "...nem azt jelenti, hogy a konyhát aggassuk tele terítõkkel, párnákkal, képekkel, cifrázzuk díszítésekkel - távol álljon ez tõlünk! - , hanem amellett, hogy megtartjuk a konyha egyszerű, minél simább, szinte orvosi műtõhöz hasonló jellegét...", bár vannak örökbecsű kitételei is, például a férfiaknak adott jótanácsok: "Ha rövid idõ alatt jó háziasszonyt akarnak faragni a fiatalasszonyból, vegyék dicsérettel körül, még ha nem olyan tökéletes is a fõztje, mint az édesanyjuké volt." A kezdõknek nagyon hasznosak lehetnek az elõkészítõ eljárásokkal kapcsolatos tudnivalók a könyv elején, a receptek pedig egyszerűen megírtak, egyértelműek. Többnyire a klasszikus ételeknél - mondjuk pörkölt - veszem elõ receptért vagy ellenõrzöm magam. (Vince Kiadó)

Vicces és egyértelmű

Váncsa István szakácskönyve: 1001 recept"Recepteket nagyjából harminc éve gyűjtök. Bemegy az ember valami kocsmába, kér egy tejfeles hódsültet, jó étvággyal elfogyasztja, aztán beszél a szakáccsal - van, ahol ez egészen magától értetõdõs, majdhogynem kikerülhetetlen - , megkérdezi, hogyan készült ez a hód, a szakács pedig fontoskodó képet vág, és azt mondja, titok. Azt is mondja, hogy az õ családjában a hétéves háború óta készítik így a hódot, és a családi hagyomány szerint átok sújtja mindazokat, akik a hód elkészítésének titkos receptjét másoknak kifecsegik. Az ember mindezt végighallgatja, majd napokon belül rájön, hogy a tejfölös hódsült készítését a környéken minden vendéglõs ismeri és gyakorolja, de nemcsak ezen a módon tudják elkészíteni a hódot, hanem még legalább vagy tízféleképpen, egyik jobb, mint a másik. Mire az ember továbbáll tucatnyi hódrecepttel lesz gazdagabb, noha õ eredetileg csak egyet akart."Hát lehet nem imádni a pasast? Ezzel a szenzációs, fanyar humorával írta meg szakácskönyvét, tényleg 1001 recepttel, hihetetlen íveket rajzolva a konyhaművészet történelmi, irodalmi hátterérõl is. Ez az a könyv, amelyet fõzési szándék nélkül is érdemes olvasgatni, sõt, ha fõzni szeretnénk belõle, érdemes plusz egy órát beépíteni az elõkészületi szakaszba, mert úgyis kuncogva ottragadunk a lapoknál. A könyvben - bár minden fogást gondosan végigvesz - a húsos rész a leggazdagabb, én egy kilónál nagyobb mennyiségû húsnál mindig ezt ütöm fel elõször. A receptek többsége rövid, tömör; csak semmi cicó! Még két dolgot emelnék ki: egyrészt - bár nem ír receptet, de - tudja, hogyan kell a csörgőkígyót is elkészíteni, másrészt meg a legtöbb receptjénél használ valamiféle alkoholt, ami szintén nagyon szimpatikus. Váncsa ritkán ad meg pontos mennyiségeket és fõzési/sütési idõt - (ha kész van, kész van) - , azt vallja: "mindenki fõzzön úgy, ahogy neki jólesik". (Vince Kiadó, 2003)

Olasz klasszikus

The Silver SpoonÉs akkor nézzük a külföldi szekcióból elsõként az olaszok szemefényét. Ezt a szerény kötetet cirka háromkilósra becsülöm, csak a Larousse Gastronomique súlyosabb munka nála, úgyhogy karerõsítéshez is kiváló. A címét egy angol kifejezésbõl nyerte, aki "ezüstkanállal a szájában születik", ott ugye csinos családi háttér áll rendelkezésre - ebben az esetben a gazdag olasz gasztronómiai örökségre utalnak vele. Elõször 1950-ben jelent meg, és 55 évet kellett arra várni, hogy megjelenjen angolul. Ez az olaszok Horváth Ilonája, ahogy õk fogalmaznak: "Ez az az egy szakácskönyv, amelyet minden olasz továbbad gyermekeinek, hogy megtanítsa nekik a szüleik és nagyszüleik ismereteit, és megértesse velük, hogy valójában mirõl szól az olasz konyha." Ez az erõfeszítés a könyvben található több mint 2000 recept segítségével minden bizonnyal sikeres lehet. Hihetetlenül alapos összeállítás, fogások szerint struktúrált, a könyv csücskében színkódok segítik a könnyebb keresést. Aki abban a tévhitben él, hogy az olasz konyha a pizza-lasagne-spagetti triászból áll, igencsak meglepődhet, ha megveszi ezt a monumentális alkotást Az elején fényképes eszközlista is segíti a kezdőket, hogy milyen konyhai felszerelésre van minimálisan szükségük, a végén pedig sztárséfek állítottak össze menüket. Ahogy a könyv elején írják: "az evés komoly dolog". És ők komolyan is veszik. (Phaidon Press, 2005)

[PAGEBREAK]

A következő két könyv nem csak multikulturális vonalon erős, földrészeken átívelő gasztronómiai tapasztalatokat és igazán eredeti, hangulatos, finom humorral átszőtt történetfüzérekkel, családfákkal tarkított recepteket kínálnak.

KajanaplóNigel Slater: The Kitchen DiariesEgyik kedvenc szerzőm az az angol férfiú, aki Váncsához hasonlóan lazán kezeli a konyhaművészetet. Nigel Slater talán leginkább azokról a könyveiről volt híres, amelyekben gyors, egyszerű, komplikációmentes ételötleteket és recepteket adott közre (Real Fast Food, Real Fast Puddings, The 30-Minute Cook). Aztán megírta ezt a szakácskönyvet, amelynek alapeszméje: "A megfelelő étel, a megfelelő helyen, a megfelelő időben." A hangsúly az időn van - a szezonalitás a kulcsszó, hogy - bár a kereskedelemnek köszönhetően ma már ehetünk dinnyét télen, banánt nyáron, de - a legjobb akkor használni a friss, érett alapanyagokat, amikor azoknak igazából szezonja van. És miután neki az évszakok szerinti osztályozás túlságosan elnagyolt, sőt, a hónapok szerinti sem az igazi - hiszen mekkora különbség van mondjuk május első és utolsó hete között -, egy évig főzött és naplószerűen megírta ezeket az élményeket. Nem minden napra jut egy recept, havonta 14-18 szerepel a könyvben, amennyiben az ötleteket nem, csak a tényleges - felsorolt hozzávalós - ételeket számoljuk. A recepteket finom humorú, meleg hangvételű történetfüzérbe szőtte, mesél a bevásárlásairól, a laza estékről, amikor csak egy sajtos szendvics a vacsora, vagy csak gyümölcs a desszer; be meri vallani a bolti citromtortát és azt is, amikor halrudacskákra és zöldborsóra fájt a foga. A saját tányérjait és eszközeit használta, a saját konyhájában főzött, ott is fényképezték le valós időben (tehát egy október 2-i receptet október 2-án), majd elfogyasztották, és: "Végül elmosogattam." (Fourth Estate, 2005) CsaládtörténetTessa Kiros: Falling Cloudberries"Anyám neve Sirpa Tuula Kerttu Peiponen. Apám neve George."Ez a sokatmondó ismertetés előrevetíti azt, ami ennek a szakácskönyvnek a lényegét adja: egy hihetetlenül nemzetközi családot, földrészeken átívelő gasztronómiai tapasztalatokkal és örökséggel. Tessa Kiros családfát is rajzolt a könyvbe, szükség is lesz rá. A kedves anyuka finn, az anyai üknagymama orosz, apuka és családja görög ciprióta. Tessa Londonban született, négyéves volt, amikor Dél-Afrikába költöztek, és 18 évesen elkezdett utazgatni. Dolgozott Londonban, Sydneyben, Athénban és Mexikóban, huzamosabb ideig volt egy perui férfi házvezetőnője is. És végül egy olasz pasihoz ment férjhez, most Toszkánában él a két kislányukkal. Ugye, hogy kell az a családfa? A könyv nagyjából ezeket a bonyolult családi szálakat próbálja követni, országok szerint tagozódik: Finnország, Görögország, Ciprus, Dél-Afrika, Olaszország ételeiből villant fel nem keveset, úgy, ahogyan az a családban hagyományozódik, vagy ahogyan a barátoktól eltanulták. A sort végül a Világ zárja, amely fejezet valóban a világ minden tájáról tartalmaz "egy bőröndnyi receptet". Régi, megbarnult családi fényképek és történetek tarkítják a lapokat; a legeredetibb és leghangulatosabb szakácskönyvek egyikének tartom. (Mudroch Books. 2003)


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Stresszoldó ételek

Van, akin a fokhagyma, van, akin a gyömbér segít idegei megnyugtatásában.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés