free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Gerendai Károly: Igazi sznob vagyok

Borsa         Címkék: felhozatal, gerendaikároly, interjú, sziget, sznob 2 hozzászólás

Neve annyira összefonódott a Szigettel, hogy már eposzi jelzőként használjuk: a szigetes Gerendai. Borsamunkatárs, amikor interjút kért tőle, nem a Sziget zenekaraira volt kíváncsi.

Gerendai

Ajánló

Gerendai Károly oroszlánrészt vállalt a kortárs magyar könnyűzene támogatására létrehozott állami program, a PANKKK kidolgozásában. 2005-ben életrehívta a Szeretem Magyarországot Klubot, azért, hogy a csatlakozó közéleti személyiségek segítsék a társadalom és a mindenkori hatalom párbeszédét.

Tudom, hogy a Szigetes Gerendai profi nyilatkozó, elolvastam minden fellelhető anyagot vele kapcsolatban, viszont engem nem az érdekel, hogy mennyibe kerül a napijegy, vagy mekkora bevételre számít. Sokkal inkább az, hogy mit gondol a világról, hogyan változott, ha változott a személyisége, míg rövidnadrágos vállalkozóból sikeres üzletember lett. Mert ezt nem szokták megkérdezni tőle, mindenkit a pénz, a pénze érdekel leginkább.

Ritkán izgulok interjú előtt, de most a Sziget felé közeledve egyre jobban izzad a tenyerem. Tudom, hogy minden képzeletet felülmúlóan maximalista, ami az eredményessége szempontjából szükséges, de az én dolgomat megnehezíti. Nehéz nem akarni megfelelni neki. Ez csúnyán visszaüt akkor, ha az ember interjút készít valakivel.

Az irodája nagyon rendetlen, és nagyon kényelmes. Befészkelem magam a kanapéra és egészen otthon érzem magam. Csikkekkel teli hamutartó - láncdohányos, ezen nem veszünk össze - papírhalmok, kólásüvegek. Viszont a bőrgarnitúrán kényelmes párna, izgalmas festmények a falakon, fény, szép tárgyak mindenütt. Látszik, hogy sok időt tölt itt és az is, hogy szereti a kényelmet és a szépet. Minden kérdésemre hosszú körmondatokban válaszol, példálózik, erősen törekszik arra, hogy egészen pontosan azt értsem, amit közölni akar. Nagyon hamar bánni kezdem, hogy nem magnóval, hanem jegyzetfüzettel jöttem.

Borsa: - Amikor felmerült, hogy készítsünk veled interjút, én azt állítottam, hogy neked ilyentájt sok a dolgod, nehéz lesz időpontot kérni. A többiek csodálkoztak, hogy mi dolgod lehet neked még a Szigettel, megy az már magától is?

Gerendai Károly: - Tulajdonképpen működne magától, hiszen a kollégáim profik és simán megszerveznék maguktól is, de nekem fontos, hogy itt legyek, hogy formáljam. Egyfajta minőségbiztosítási kontroll a feladatom, ezt tartottam meg magamnak. Szükségem van erre az alkotói folyamatra, hogy jelen legyek az aktuális Sziget kitalálásánál, létrehozásánál.

Magadnak csinálod?

- Nem. Az a szándékom, hogy olyan dolgot hozzunk létre, olyan kultúrát közvetítsünk - legalábbis egy jó részét -, amit a médiából nem kapunk meg.

 

Gerendai Károly - Később a festmény is látható lesz...


Hogyan változott a Sziget és hogyan változtál te az elmúlt tizenöt év alatt?

- A Sziget története ismert, a kezdetek amatőr lelkesedéséből mostanra intézmény lett, aminek nagyon elkötelezett, lelkes csapata van, akiknél sokszor egybefolyik a magánélet és a munka. Nem egy pár van például a csapatban és annak ellenére, hogy intézményesültünk, a munkatársak kötődése, hozzáállása biztosíték arra, hogy a Sziget az legyen ami. És az, hogy ez így legyen, ahhoz az is kell, hogy én ugyanúgy jelen legyek, mint ők. Nálam is összeér a magánélet és a munka.

Nem probléma ez?

- Nézd, ismert, hogy nekem két házasságom ment rá gyakorlatilag teljes egészében a Szigetre. Képtelen voltam felállítani az arányokat, hogy mennyi a munka és hol a határ, ameddig el lehet menni súrlódás nélkül. Ezt most próbálom megtanulni, talán lassan sikerül majd. Egyébként ennek valószínűleg az az oka, hogy igazából én sosem voltam fiatal. Tizenhat éves korom óta dolgozom - akkor jöttem el otthonról, mert nagyon nem voltam hajlandó azoknak az elvárásoknak megfelelni, amelyeket otthon támasztottak -, el kellett tartanom magam, tehát sosem buliztam, viszont baromi sokat dolgoztam. Most sem vagyok egyébként nagy bulizós - sosem vonzott -, ráadásul ugye nem iszom egyáltalán, tehát én vagyok az állandó sofőr. Szóval jártam én koncertekre, csak mindig dolgoztam - pakoltam, cipeltem, amúgy is jobban érdekelt mindig az, hogy mi van a színpad mögött, mint előtte -, így aztán nekem már akkor egybefolyt a munka a magánélettel.



Milyen elvárásoknak nem tudtál megfelelni otthon?

- Csak annyi, hogy én már akkor mondtam, hogy rendezvényszervező szeretnék lenni, apámék meg azt gondolták, hogy valami tisztességes, egzisztencia biztosító dolgot kellene csinálnom. Én meg nem így gondoltam, úgyhogy eljöttem.

 

Hajt valami bizonyítási vágy?

- Van bennem abszolút bizonyítási vágy, de inkább annak, a bizonyítása, hogy hasznos dolgokat csinálok. Szerintem ez egy elég jó iránya a bizonyításnak. Én meglehetősen makacs vagyok és ha valamit hasznosnak és ezért fontosnak érzek, akkor nem lehet padlóra küldeni, vagy kiakasztani.

Mi az, amivel ki lehet akasztani?

- Hát minden életszakaszban mással. Mostanában például tökre kiakaszt a közállapotok siralmassága, az, hogy egyéni érdekek mentén, iszonyú felelőtlenül baszódik el a gyerekeink jövője és, hogy a társadalom már egyáltalán nem partner arra, hogy valamilyen módon rendeződjenek a dolgok. Utálom például, ha valaki nem veszi komolyan azt a dolgot amit csinál, ha direkt szarik bele, mert így romlik el minden, ha az egyén nem képes a saját felelősségét komolyan venni. Ne érts félre, itt nem azt mondom, hogy ha valaki nem képes, nem tudja megcsinálni a feladatát, - mert van olyan, - hanem azt, ha tudná, de nem csinálja. A jószándék hiánya. A munkatársaimnál is az van, hogy van olyan, hogy nem tud valaki valamit megcsinálni, rendben van, olyankor nem haragszom, de ha azt látom, hogy tudná, mert képes rá, mert megvannak a lehetőségei és nem teszi, az nagyon ki tud akasztani. Én egyébként az emberekhez igazítom az elvárásaimat és nem valami elvárásrendszernek kell megfelelni nálam, úgyhogy igyekszem tényleg csak annyit elvárni, amit a képességei megengednek.


Sokat dohányzik

Meg attól is nagyon ki bírok akadni, ha valaki, aki ismer, rossz szándékot feltételez rólam, valamiért eleve rossznak hisz. Mert az nem zavar, ha a világ nem szeret, de, ha azt gondolja rólam valaki, hogy én nem a legjobb szándékkal csinálok valamit, az szar. Igyekszem magammal harmóniában élni és ezért próbálok mindenkihez pozitívan állnii. Komolyan azt gondolom, hogy érdemes mindenki felé a legjobb szándékkal viszonyulni. De mondok egy példát - csak várj, mert nem akarok nevesíteni - tehát mondjuk van egy nagyon tehetséges művész, aki mindenféle programokat is szervez, aki mondom nagyon tehetséges; ráadásul ugyanolyan, az elképzeléseiben kompromisszumot nem ismerő maximalista, mint én, de üzleti ügyeiben balfasz.

Ezért egy csomószor nekem kell kihúznom a szarból, kifizetni helyette dolgokat - néha úgy is, hogy nem tud róla - és már mindenki mondja, hogy: ne csináld, ne adj neki kölcsön! Ő meg azt terjeszti rólam, hogy mekkora kizsákmányoló vagyok és mindezt csak azért csináltam, hogy őt függőségi helyzetbe hozzam. Holott egyszerűen arról van szó, hogy azt gondolom, tök jó és fontos dolgokat csinál és szimpatizálok a hozzáállásával, azzal, hogy ő is tűzön-vizen átviszi az egyébként nagyon jó elképzeléseit. Mindez azért is van egyébként, mert nekem sokkal fontosabbak az emberi vonulatai a dolgaimnak, mint az üzletiek.

Azért ha valaki olyan helyzetbe kerül, mint te, akkor egyrészről elmaradnak a régi barátai, másrészről, hirtelen nagyon sok új "barátja"lesz...

- Az a baj, hogy a régi barátaimmal, leginkább az anyagi vonal mentén, elcsúszott az éltünk. És ebben abszolút felelős vagyok, de most ha nekem kedvem támad kiugrani csak úgy Új-Zélandra, akkor a volt gimnáziumi osztálytársamnak nem tudom azt mondani, hogy: nem jössz?[PAGEBREAK Önvallomás és más]

Hát akkor nem Új Zélandra kell akarni kiugrani...

- Igen, de én vér sznob vagyok. Most mit csináljak. Egyébként ez így volt régen is. Simán nem ettem egy hétig csak, hogy vehessek egy Adidas cipőt, mert másban nem voltam hajlandó járni, de nem a három csík miatt, hanem mert mint cipő minőség volt. És egyébként nem érdekelt, ha a legközelebbi koncerten ládapakolás közben összeolajoztam. Érted? Tehát nem az volt a lényeg hogy márkás, hanem, hogy minőségi cipő legyen és jól funkcionáljon. És ez a mai napig így van. Tök leszarom, hogy ki mit gondol arról, hogy vagyok felötözve, hogy nézek ki, viszont csak olyan ruhákat tudok fölvenni, ami minőségi. Nem fogok egy olyan holmit hordani, aminek a márkája a hasára van hímezve, - ezt a fajta megjátszós sznobságot nem bírom - de nekem szükségem van arra a tudatra, hogy amit viselek, az minőség. Egyébként ez fura dolog, de tök jellemző rám, és abszolút a sznobságomhoz kapcsolódik, hogy nekem például előbb volt Maseratim, mint lakásom. Gyerekkori álmom volt és nekem az fontosabb volt, hogy teljesülhetett, mint, hogy biztos lakásom legyen.

Örülhetett a feleséged.

- Hát, mire valaki a feleségem lett, azért már tisztában volt ezekkel a dolgaimmal. Hál' Istennek a partnereim mindig racionálisabbak, de együttműködők voltak. Egyébként én tökre hiszek abba, hogy a pénz azért van, hogy boldogítson. Csak az kell, hogy ő szolgáljon téged, és nem te őt. Én soha nem csináltam semmit, annak érdekében, hogy több pénzem legyen, illetve, ha próbáltam, abba belebuktam. Ilyen volt például, hogy csináltunk egy üzletet a Westendben. Azt gondoltam, hogy ott csak meg kell nyitni, aztán meg kaszálunk. Hát nem. Csak akkor lett pénzem valamiből - és ez egy nagyon fontos tapasztalás volt nekem -, ha azért csináltam, mert önmagában fontosnak, megvalósítandónak éreztem.



És azt is tudom, hogy irritáló vagyok azok számra, akiknek kevesebb pénze van, mert szórom, és azok számára is, akiknek sok van, pontosan azért, mert ez a viszonyom a pénzhez. Én mindig arra költöttem a pénzem, hogy a vágyaimat megvalósítsam belőle. Még régen, egy idő után a barátaim csak úgy adtak kölcsön, hogy csak arra költhettem, amire szükségem volt. Mert simán megcsináltam, hogy mondjuk kértem valakitől 5000 Ft-ot, hogy kifizethessem az albérletemet, de végül valami egész mást vettem belőle. Elképesztő adósságokat görgettem magam előtt. Az álmaimat finanszíroztam, mert azokhoz ragaszkodom. Egyébként több társam menekült el a vállalkozásainkból mellőlem, mert irracionálisnak ítélték az elképzeléseimet, de azért általában bejött, amit gondoltam.

Rövid életrajz

1970-ben született, Budapesten. Középiskolás korában jött el otthonról, azóta dolgozik. Volt többek között színpadi munkás, rendezvény-, és koncerszervező. Nős, két gyermeke van.

Azért nagy szerencséd volt azt tudod?

- A szerencse nagyon fontos tényező az életben. Mondok egy példát: az, hogy a Szigetet megcsináljuk minden évben, az baromi nagy meló, amit bele kell fektetni, mert különben nincs Sziget. De az, hogy még egyetlen Szigetet sem mosott el az eső, vagy nem tette tönkre az árvíz - ami nekem anyagi szempontból is erősen problémás lenne -, az hihetetlen szerencse. De kell hozzá.

És milyen vágyaid maradtak?

- Hát most jött el az ideje a saját háznak. Meg is vettük, elkezdtük felújítani és azért azt gondolhatod, hogy olyannak akarom, amivel még az építészt is kiakasztottam. És már megint az van, hogy elfogyott az az összeg, ami most kellene a felújításhoz, úgyhogy kölcsön kellett kérnem, de aztán vettem rajta néhány festményt a gyűjteményembe. A másik vágyam meg, az, hogy a kulturális reform normálisan végbemenjen az országban. És még azt is szeretném, hogy a PANKKK vonódjon ki az állami felügyelet alól és finanszírozzuk a jogdíjakból. Ezen kívül nekem van két gyerekem, ráadásul a nagyfiammal tizennégy évig külön éltünk és most jött el az ideje annak, hogy elkezdjünk közösen élni. A kétéves kislányommal együtt szeretném őket úgy felnevelni, hogy ne burokban nevelkedjenek, de olyan éltük legyen, hogy minden külső körülményük, lehetőségük adott legyen, hogy ha - tesznek is érte - megvalósíthassák az elképzeléseiket. Az én egzisztenciám már biztosított, de ezért veszek részt közéleti kezdeményezésekben, ezért vállalok társadalmi feladatokat is. Ezt gondoltam most, szerintem végigvihető. Amúgy meg az álmok, a kihívások, az ötletek folyamatosan jönnek, csak időm van nagyon kevés.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés