free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Munkamánia a család rovására

Fiáth Titanilla         Címkék: család, munkamánia, probléma, pszichológus, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni ahhoz, hogy mindenki maga tudja feldolgozni és megoldani a problémáit.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Jónapot kívánok!Mi a teendő akkor, amikor a férfi látástól-vakulásig dolgozik, hogy megteremtse a ruhára, ennivalóra, nyaralásra, utazásra valót, de ezzel párhuzamosan egyre kevesebbet látja feleségét, gyerekeit? Mi a teendő akkor, amikor este hazaérkezik és a fáradtságtól csak jóéjt puszit tud adni a feleségének, akit szívből szeret és kíván, de további és mélyebb kommunikációra képtelen?Mindenünk megvan, jómódban élünk, de olyan mintha egyedülálló anyaként nevelném a gyerekeimet, ugyanis semmilyen családi, baráti programra nem jut el a férjem, mert dolgoznia kell. A gyerekekről és rólam is keveset tud, szeret minket, de egyre kevesebb a közösen átélt, jóérzéssel párosult emlékünk van.Mit tegyek, hogy végre legyen férjem és a gyerekeimnek apjuk? Tudom, hogy mindent azért tesz, mert azt akarja, hogy mindenünk meglegyen, de én inkább élnék kevésbé jómódban és boldogan, mint csillogva, de egyre többször magányosan.Köszönöm, és további kellemes napot!Jónapot kívánok, viszont! Akadnak bizonyos pszichiátriai kórképek/lelki problémák, melyek esetében - mondjuk a szorongással vagy a depresszióval ellentétben - nem a beteg, hanem a környezete szenved. Ilyen az antiszociális személyiségzavar vagy pszichopátia (Hannibal Lectertől is a környezet szenvedett elsősorban, ugye), és sajnos a munkamánia is. Ahhoz, hogy orvoshoz vagy pszichológushoz forduljunk, többnyire szükségeltetik a "szenvedésnyomásnak" bizonyos mértéke, amikor az ember valamiért már úgy érzi, nem bírja tovább (például egy kényszerbeteg elveszíti a munkáját, mert kétpercenként hazamegy ellenőrizni, elzárta-e a gázt). Sajnos amikor a szenvedés elsősorban a környezetet "nyomja", az a személy, akivel voltaképpen probléma van, ritkán ismeri fel, sőt, tagadja is a bajok fennállását. Munkamánia esetében többnyire a család teljes elégedetlensége, rosszabb esetben a széthullása, esetleg valamiféle testi betegség, kimerültség, teljesítményromlás vezet ahhoz, hogy az illető segítséget keressen. Amint a leveléből kiderül, a férj nem elsősorban az anyagi biztonságért dolgozik (legalábbis, ha jól értem, elég lenne a "kevésbé jómódban élés" is). A munkamániások többsége a saját, belső elégedetlenségét próbálja a munkahelyi vagy anyagi sikerekkel leplezni. Mintha egy belső hang folyamatosan azt súgná nekik: "Csak akkor vagy jó/értékes ember, ha mindenben a legjobb/legsikeresebb vagy!". A megfeszített munka, a szabadságok eltűnése, vagy a laptopokkal felszerelkezve eltöltött strandidők nem a pénzről, hanem az önmagunk előli menekülésről szólnak.Mit tehetünk?Amint írtam is, mivel nem a valójában segítséget igénylő írta a levelet, elég korlátozottak a lehetőségek. Első lépésként mindenképp ajánlanám Barbara Killinger Munkamániások - szalonképes szenvedélybetegek című könyvét, amely amellett, hogy érthetően világít rá a munkámánia okaira, kiváló önsegítő kézikönyv is egyben. Másodszor: érdemes lenne elbeszélgetni adandó alkalommal a férjjel arról, amit velem megosztott. Mindarról, hogy a család lényegében kevesebbel is beérné, ami az anyagiakat illeti, és a gyerekeknek - luxus-mobiltelefon vagy videóval ellátott mp3-lejátszó kütyü ide vagy oda - mégis nagyobb szükségük volna néhány, az apával közösen átélt élményre ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek.Nagyon fontos, hogy a férjével való komolyabb beszélgetéskor kerülje a vádaskodásnak tűnő mondatokat ("mert te így-úgy, és a többi). Próbáljon meg a saját érzéseiről beszélni, ezekre helyezni a hangsúlyt (amit a levelében sikeresen meg is fogalmazott: "egyedülálló anyának érzem magam..."; "ez és ez megijeszt/elszomorít"). Ezáltal elkerülheti, hogy a férje azonnal visszabújjon a csigaházba, és arra késztetheti, hogy igenis hallgassa végig Önt, illetve a család szempontjait. A dolgok alapos megbeszélése, a kívánságok, igények, esetleg a lehetséges veszélyek felvillantása segíthetnek abban, hogy közösen találjanak megoldásokat (azaz a férj ne legyen mindebből kirekesztve, hanem EGYÜTT oldják meg a fennálló konfliktusokat). A megbeszélendő megoldások közé tartozik, hogy hogyan oldható meg, hogy a férj kevesebbet dolgozzon, időnként eljárjon szülői értekezletre, vagy a gyerek sportbemutatóján is tiszteletét tegye, hogyan és mikor lenne kijelölhető legalább heti egy alkalom, amit mint házastársak közösen eltölthetnek (színház, vacsora és így tovább), illetve, hogy mit vár el a férfi, neki mik az igényei és az elvárásai a családban.A megoldáshoz sok sikert és kitartást kívánok, üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés