free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

London megigéz

Borsa         Címkék: beszámoló, előítélet, kirándulás, london, világváros 0 hozzászólás

Aki egyszer is betette a lábát Londonba, bármilyen rövid időt töltött is ott, biztos, hogy visszavágyik. Így vagyunk ezzel mi is, mert pár napos kirándulásunk várakozáson felülire sikerült. Beszámoló.

Mindig volt bennünk előítélet Londonnal szemben. Nem volt pontosan megfogalmazható, de szerepelt benne a hűvös távolságtartás, a futball-huliganizmus, a királynő és az eső. Ehhez képest a brit fővárosnak sikerült pár nap alatt kisöpörni a szívünkből ellenérzéseinket és őszinte csodálóivá tett bennünket. Egy világvárost szinte lehetetlen teljesen megismerni, de azért ha már letudtuk a "kötelező" látnivalókat, itt az ideje, hogy felfedezzük London további nevezetességeit, megebédeljünk egy nívós étteremben, megigyunk egy pint sört valamelyik bárban, vagy beszerezzünk egy igazán különleges darabot egy olyan üzletben, amit csak a "bennfentesek" ismernek. A VisitBritain nevű turisztikai hivatal 4 napos programján vettünk részt, hogy megismerjük a világváros olyan arcait is, amelyek a legtöbb utazó előtt rejtve maradnak. Tapasztalatainkat és élményeinket összefoglalva, ajánlunk mindenkinek néhány nap Londont!

Itt még csak sötétben tapógatoztunk

Indulás előttA VisitBritain nemzetközi turisztikai hivatal egyik fő célja, hogy segítséget nyújtson az Egyesült Királyságba utazóknak, hogy könnyedén megtalálják azokat a különleges ajánlatokat és programokat, amelyek egy átlagos turista számára csak nehezen érhetők el - legyen szó egy hosszú hétvégéről, vagy akár aktuális esti szórakozási lehetőségekről.Az utazás legegyszerűbb módját választottuk, vagyis jegyet foglaltunk egy diszkont légitársaságnál. Egyébként mivel a jegyárak az indulási időponthoz közeledve egyre magasabbak, ezért mindenképp érdemes időben megtervezni az utat. Az EasyJet naponta háromszor indít járatokat Ferihegy 1-ről a London Luton és a London Gatwick terminálokra. Ha igénybe vesszük az online check-in szolgáltatást, elég, ha a hivatalos indulási időpont előtt 25 perccel érkezünk az indulási kapuhoz. Mi így tettünk.Már angol földönA belvárosba a légitársaság által üzemeltetett reptéri minibusszal utaztunk be, ami -szerencsére - közvetlen a repülőtér elől indult. A tervezettnek megfelelően, persze ez a forgalomtól is függött, körülbelül egy óra alatt értünk be Londonba. Mivel ez az út nem a szokványos látnivalók megtekintéséről szólt, ezért érkezés után, amilyen gyorsan csak tehettük, belevetettük magunkat London nyüzsgő negyedébe, a Sohóba, ahol egymást érték a pubok, éttermek, színházak, éjszakai szórakozóhelyek.Bár nem a brit konyha az első számú vonzóerő a turisták számára, Londonban a világ összes gasztronómiai kultúrája képviselteti magát, méghozzá világhírű éttermekben. Hamar megtudtuk, hogy igen elterjedt az a szokás, hogy az esti színházi előadások előtt beülnek vacsorázni az emberek, vagy éppen a munka utáni sörözés húzódik el egy kicsit. Ezért nagyon nehéz kora este helyet találni az éttermekben. Mivel el szerettük volna kerülni az utcai sorban állást, inkább előre lefoglaltuk az asztalt.

Asszimilálódott India

Belecsaptunk a lecsóba A Soho-ban tehát valóban egymást érték a különböző nemzetek konyháját kínáló éttermek és a kínai negyed is csak egy ugrás volt, úgyhogy mindnyájan megtalálhattuk a kedvünkre való ízeket. Vendéglátóink választása a Soho szívében, a Dean Streeten található Red Fort nevű indiai étteremre esett. Számos különleges fogást kínáltak, mi a mentollal, korianderrel, gyömbérrel és chilivel ízesített csirkét próbáltuk ki. Mondjuk nem kellett volna messze mennünk akkor sem, ha kínai konyhára vágytunk volna. Bár a Shu étterem árai kicsit magasabbak, mint a környéken levő éttermek árai, az igazi kínai konyha szerelmesei számára kihagyhatatlan. A Soho estére pezsgő forgataggá változott, így több mint tíz perc kellett ahhoz, hogy eljussunk a néhány háztömbnyi távolságban levő színházhoz. Csütörtök este már az is érződött, hogy közel a hétvége. A magyar szokásokkal ellentétben, itt nem kötelező az elegáns megjelenés a színházi előadásokon, ezért az öltönyt és az estélyi ruhát otthon hagytuk. Mint kiderült, bizonyos helyeken a vendégek óriási pattogatott kukoricás zacskókkal érkeznek, ami itt teljesen megszokott dolog, sőt a színházi előadás szünetében a széksorok között, a portékáját nyakában lógó tálcájáról kínálgató jégkrémáruson sem csodálkozott senki.

Plakátmagánynak helye nincs

A világot jelentőHa eredetileg nem színházba készültünk volna, és nem foglaltunk volna már jegyet, a Leicester Square-en bármikor találhattunk jegyüzért - sok van belőlük -, tőle az utolsó pillanatban is szerezhettünk volna belépőt, méghozzá jutányos áron. Legközelebb viszont valószínűleg a theatrebreaks.com oldalait fogjuk végignézni, mert itt nemcsak a teljes repertoárt böngészhetjük végig, hanem akár a 20 fontos vacsorát is tartalmazó jegyekre is lecsaphatunk. A műsorkínálat igen széles , a musicalrajongók és a Monty Python hívei egyaránt találhatnak az ízlésüknek megfelelő darabokat. A Nyomorultak, a Mary Poppins, a Chicago és az Oroszlánkirály mellett a modern Mamma Mia című musicalt is megtekinthettük volna . Máskor a prózai színházakat sem fogjuk kihagyni, nem csak azért, hogy próbára tegyük nyelvtudásunkat, hanem mert mondjuk Shakespeare, vagy Agatha Christie szövegeit muszáj lesz egyszer eredetiben is hallani. Az előadást követően természetesen nem maradhatott el a kötelező publátogatás sem. Magyarországgal ellentétben itt este 11-kor megkértek minket, a kedves vendégeket, hogy távozzunk, mert záróra van és a kötelező korai zárás csak néhány, külön engedéllyel rendelkező éjszakai szórakozóhelyre nem vonatkozik. Nem tudtuk nem észrevenni, hogy emiatt az időkorlátozás miatt a pubok közönsége a számunkra megszokottnál sokkal rövidebb idő alatt gurította le az egész esti mennyiséget, aminek láthatóan meg is volt az eredménye. A hazajutás viszont egyáltalán nem jelentett gondot, legalábbis a közlekedés szempontjából, mert a taxik mellett sűrűn közlekedő éjszakai buszok egyikére hamar feljutottunk.A felkapott éjszakai szórakozóhelyekre nem volt könnyű bejutni, nekünk is egy, a bejárat előtt hosszan kígyózó sorba kellett beállnunk. A helyiektől azt is megtudtuk, hogy ennek egyszerűen az az oka, hogy az alkoholt is árusító helyek számára egy jogszabály szigorúan limitálja az egyidőben benttartózkodó vendégek számát. Így, amint a létszám elérte a megengedett maximumot, a várakozni kellett a bejutásra. A beengedő emberek végtelenül udvariasak voltak és még a várakozók sorrendjét is pontosan fejben tudták tartani. Azzal viszont már tisztában voltunk, hogy Londonban sajnos nem számíthatunk hajnalig tartó bulikra, 3-kor ugyanis mindenhol záróra volt.

[PAGEBREAK]

Reggelre sikerült kipihenni magunkat, és kedvünk támadt egy kis kultúrához, ezért sorra vettük London híres múzeumait, galériáit, de ez persze nem azt jelenti, hogy mindenek előtt nem a National Gallery felé vettük az irányt. Aki pedig szeptember 9-ig érkezik Londonba, annak egy igazán rendhagyó kiállítást is ajánljunk a Tate Modern-ben Dalí & Film címmel. Itt, a koncepció értelmében a spanyol művész olyan munkáit nézhettük meg, amelyeket filmek inspiráltak, illetve azokat, amelyekből később mozgóképes alkotások születtek. Angliában amúgy minden állami múzeum ingyenesen látogatható. Az egyéb a múzeumok belépői 5-10 fontba kerültek.

A tipikus és kihagyhatatlan

HelyszínváltásA London Eye a város 21. századi jelképe. Jegyet váltottunk a 135 méter magas óriáskerék egyik kapszulájába, így még a 40 kilométerre fekvő Windsori kastélyig is simán elláttunk a város nevezetes épületei felett, de az alattunk elterülő belváros is lélegzetelállító látványt nyújtott így, madártávlatból. Az utazók másik kedvenc elfoglaltsága - az éttermek és bárok látogatása mellett - minden bizonnyal a vásárlás. Így mi is bevásárlókörútra indultunk, hiszen nincs izgalmasabb, mint egy világváros "tikos" üzleteiben felfedezni a legújabb és legkülönlegesebb ruhadarabokat, kiegészítőket. A Sohóval szomszédos, mediterrán és ázsiai hangulatú Camden Marketben a neves tervezők kollekcióit és a kézművesek portékáit egyaránt megtaláltuk. A vásárlókat utcai zenészek és mutatványosok szórakoztatták. A hely anno azért lett közkedvelt, mert az operaház közvetlen közelében helyezkedik el, és a korabeli hölgyek és urak az előadásokat követően a késői órákban itt italoztak a piaci kufárokkal. Most leginkább egy olasz városka főterére emlékeztet.

Merre van haza?

Brit felségvizekenAmikor pedig valami egzotikusabbra vágytunk, elbuszoztunk a Warwick Avenue-ig, és a Little Venice városrészből indulva sétahajózni indultunk Camden Lock irányába. Az út a Regent's Parkon és a londoni állatkerten keresztül vezetett, és még a színes lakóhajók egész sorát is megcsodálhattuk.Ezen a helyen nem csak vásárlásra volt lehetőségünk. Válogathattunk az ázsiai konyhaművészet remekei közül, de a kevésbé bátrak vagy, akik egész egyszerűen csak kontinentális ételekre vágytak, görög, olasz és ciprusi fogásokat is rendelhettek. Így visszagondolva is igen nehéz lenne olyan árucikket említeni, amit ne lehetett volna megvásárolni a sikátorok mélyén megbúvó kis boltokban. Tapasztalataink szerint viszont tanácsos a piacot a Camden High Street irányába elhagyni a metroállomásig, mert az utca két oldalán tovább folytatódik a multikulturális piac.Mi, akik a fenti kirándulást végig élveztük, úgy vagyunk vele, mint mindenki más, aki csak egyszer is eltöltött pár napot Londonban: biztos, hogy hosszú ideig kizárólag erről hajlandó beszélni boldog-boldogtalannak. Ráadásul nem lehet annyi időt eltölteni a brit fővárosban, hogy ne maradjon hiányérzete az embernek, hiszen London hatalmas, és tényleg megszámlálhatatlan élményt tartogat. Megyünk vissza.

 


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés