free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Haverok, buli, depresszió

Fiáth Titanilla         Címkék: depresszió, élet, kezelhető, nyár, szabadság 0 hozzászólás

Nem mindenkinek kapcsolódik a nyárhoz a felhőtlen szabadság, a bulizás, a napozás öröme. Létezik ugyanis a nyári meleghez kötehető depresszió, ami sokaknak keseríti az életét. Pedig kezelhető.

Tudjuk régóta, hogy univerzumunk messze nem a lehetséges világok legjobbika, de a nyári depresszió - az úgynevezett szezonális affektív zavar június tájékán beköszöntő fajtája - igazán sunyi húzás volt a Teremtőtől. Amíg a vizespólós strandröplabdába feledkezett boldogék élvezik a szabadságot és a meleg hónapokat, addig embertársaink úgy egy százaléka - mint minden bajból, ebből is a nők veszik ki alaposabban a részüket: a férfiakhoz képest kétszer annyi nő esik át évente a betegségen! - a kínok kínjait állja ki minden nyáron.

Túl sok fény és meleg

Napfényes szomorúságMíg az ellenlábas téli depressziósok 10-12 óra alvás után is képtelenek kikászálódni az ágyból és szénhidrátéhségüket Schobert Norbi sem volna képes megregulázni, addig a nyáriak inkább étvágytalanok, hirtelen, gyorsan és sokat fogynak (nem irigykedni!), valamint nem tudják kipihenni/kialudni magukat. A közös nevező a szomorúság, a levertség gyakori érzése és a - nyáriaknál gyakoribb - nyugtalanságérzés, ingerlékenység és öngyilkossági fantáziák. Egyelőre nem tisztázott, hogy a sok fény-sok meleg borzalompáros közül melyikre lehet ujjal mutogatni. A tudósok inkább a melegre való fokozott érzékenységre tippelnek, mert hűtött takarókba csavart betegeik depressziós tünetei egy nyári meleget szimuláló szobában tértek csak vissza. A páciensek némelyike a felfedezések hatására a legprofibb légkondit szereltette be magának a boldogkékre festett lakásba, a soványabb pénztárcájúak jégbe hűtött Pepsis palackokkal ölelkeznek éjszakánként. És fagyiznak, minden mennyiségben (főleg a boldogsághormon-termelést serkentő csokis típusok a befutók!).CiklikusFontos, hogy felismerjük a nyári depressziónak az év egy meghatározott szakaszában jelentkező tüneteit még egy olyan korban is, amelyben az éves ciklus - a téli világításnak, a Távhőszolgáltató Részvénytársaságnak, illetve nyaranta a ventillátoroknak és klímaberendezéseknek köszönhetően - egyre kevésbé nyilvánvaló. Mégis: ha a sítáborban még életvidám, jó étvágyú, hálózsákban is kiválóan alvó társaság lelkei vagyunk, talán feltűnik, hogy a vakáció közeledtével rendszeresen elvonulunk a világtól, zsörtölődünk, és gyűlöljük magunkat a világgal egyetemben. A ráismerést nehezíti, hogy a nyári depressziót könnyű az éves stresszel és a kimerültséggel "kimagyarázni" (különösen, ha diákok, tanárok, az éves hajtás után kéthónapnyi szabival rendelkező munkaerők vagyunk). Próbáljuk azonban végiggondolni: ha minden nyáron, nagyjából azonos időszakban, azonos és hosszan tartó tünetekkel jelentkezik a betegség, érdemes egy orvost megkérdezni a megfelelő diagnózisról. Tegyük fel, hogy a pszichiáter megnyugtat: nyári problémáink - szomorúság, az elégedetlenség állandó érzése és a többi - köszönő viszonyban sincsenek az erős biológiai alapokkal bíró affektív zavarral. Eltilt a Prozactól meg a többi pszichobogyótól. Mi lehet a gond?

Élvezni kéne

Próbálj élniNos, a legtöbben a csillagos égig duzzasztjuk a nyárral kapcsolatos elváráshorizontot. A pasikat már karácsonytól piszkálni kezdjük a különböző álomkatalógusokkal, melyekben egy Hawaii-trip a legolcsóbb mutatvány. A maradék fél évet a nyaralásnak áldozzuk: nélkülözünk, éhezünk, hogy jól fessünk a strandon, gyűjtögetünk, hogy később szafaritúra címén egy elsötétített dzsipben zötykölődjünk tíz órán keresztül. Alárendelődünk a turizmus jövőcentrikus eszméjének, miközben elfelejtjük, hogyan kell örömmel átélni a jelent. Ez így gyönyörűen hangzik, de tényleg: amikor két hetet álltunk a videókamera/digitális fényképezőgép mögött, vajon mikor élveztük azt a pár napot, amit direkt arra jelöltünk ki, hogy élvezzük? Továbbá: vajon méltó lehet-e bármilyen élmény ahhoz az erőfeszítéshez, amit év közben izzadtunk ki magunkból? Létezik-e az a boldogság, amit a monitor fölé görnyedve vizionáltunk magunk elé hónapokon keresztül? Ha igen, maradt-e még annyi szufla bennünk, hogy át is éljük? Ahogy a bölcs graffiti mondja: talán el kéne kezdeni élni, nem csak az életre készülődni, máris vidámabbak lennének a dolgok!

 


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés