free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Moulin Rouge-klip két órában

Istvánffy Dávid         Címkék: ajánló, dvd, film, klip, musical 0 hozzászólás

Az Idlewild című film főbb szerepeiben az Outkast tagjai, valamint az angyali szépségű Paula Patton láthatóak, de hiába a minőségi alapanyag és a remek zenés betétek, az egész mégsem áll össze.

Gondban lennénk, ha pontosan meg kellene határozni, hogy milyen műfajt képvisel a videokliprendezőként befutott Bryan Barber - dolgozott többek között az Outkasttel, Nelly Furtadóval és Christina Aguilerával - által jegyzett Idlewild (Volt Egyszer egy másik Amerika - Idlewild) Első ránézésre hip-hop musicalnek tűnik, a történetvezetést ugyanis lépten-nyomon zenés betétek szakítják félbe. Azonban emellett számos további elem keveredik benne, a krimitől kezdve a romantikus drámán át a horrorfilmes - igen, nem tévedés - és pszichedelikus elemekig. Mindez együtt különös elegyet alkot, amely olyan, mint egy furcsa ízléssel összeállított saláta: hiába használtak hozzá jó minőségű alapanyagokat, valahogy nem érnek össze az ízek, és a nézők időről-időre felvonják a szemöldöküket: ez most hogy jött ide?!?

Így néz ki a dvd

A sztori

A film sztorijának alapját a két Outkast-tag által alakított fiú barátsága adja, a szesztilalom idején. A filmes berkekben már járatosabb André Benjamin - akit több nívós díjra is jelöltek a Csak lazán-ban, illetve a Négy tesó-ban nyújtott alakításaiért - játssza a jófiút, Percivalt, a szárnyait most próbálgató Big Boi (polgári nevén Antwan A. Patton) pedig a minden balhéba örömmel fejest ugró Roostert. Utóbbi már kölyökkorában szeszt csempészett és szerencsejátékon gyarapította vagyonát, míg Percival kissé komorabb környezetben, temetkezési vállalkozó apja mellett cseperedett fel.

Felnőttként Rooster egy éjszakai illegális mulató egyik fő szenzációjaként lép fel, s barátja rendszeresen besegít neki a zongora mellett. Egy nap aztán új énekesnő érkezik a lepattant mulatóba, a nagyvilági díva, Angel Davenport (Paula Patton). Míg Rooster temperamentumos feleségével próbálja megértetni, hogy az éjszakai élet nem csak a csajozásról és a piálásról szól, Percivalnak a lélegzete is elakad az énekesnő láttán.

A romantikus dráma szálai ezeken az ösvényeken kígyóznak tovább, közben azonban ne feledkezzünk el a krimiről sem. Rooster egykori pártfogóját, Spatst (a végtelenségig elegáns Ving Rhamest) és a mulató tulajdonosát Sunshine Ace-t a fiú szeme láttára meggyilkolják, így neki kell átvennie a lebuj vezetését, miközben szorult helyzetbe kerülve személyesen a gyilkossal kell üzletelnie. Ennek kivédésére kölcsönkéri Percival apjának halottaskocsiját, ahogy azt kölyökkorukban is tették, s megpróbál túljárni zsarolója eszén.

Tiszta Marmalade

Remek zeneA filmnek a temetkezési vállalkozásban dolgozó fiú belső monológja ad keretet, amely szerint az emberek, akárcsak a színészek - mert ugyebár színház az egész világ - jönnek-mennek, s még saját temetésükön is szerepet játszanak. Ebből nem nehéz kitalálni, hogy a film végére legalább egy szereplő a koporsóban végzi, azonban, hogy ki az, természetesen nem áruljuk el. Amit azonban elárulhatunk, hogy ha van olyan része az Idlewild-nak, amelyért érdemes leülni a tévé elé, azok a zenés betétek. Ezek ugyan nem mindig kerültek dramaturgiailag megfelelő helyre - kifejezetten zavaró például a stáblista alatt hallható vidám, jazzes nóta André Benjamin előadásában, amikor néhány perccel előtte még az egész film egyik legerősebb, legbizarrabb, egyben legsötétebb jelenétben láthattuk a fogpaszta-mosolyú rappert. Ennek ellenére a rendező és a hip-hop csapat szinergiái érthető módon az efféle klipszerű jelenetekben működnek a leginkább, s a gengszter-raptől kezdve a soulig számos műfajt felvonultatnak. De, mint azt feljebb írtuk, nem mindig érthető, hogyan kerültünk például egy autós üldözésből egy revütánc-koreográfia közepébe. Nincsen baj azzal, ha egy musicalben hirtelen táncraperdül az egész utca - s persze mindeki tudja a koreográfiát - de néha kifejezetten erőltetettnek tűnik, főleg ha a klasszikus musicalekhez képest itt a hip-hop klipek világát idéző elemek zavarják meg a jazz-korszak mulatóinak képi egységét. Kicsit a Lady Marmalade videóját idézi a dolog, ahol a klasszikus vintage ruhákban, fűzőkben riszáló Christina Aguilera túlzott sminkje, vagy Pink rózsaszín parókája fakasztott mosolyt.

Könnyed kuplé

Hatásvadászat

Ennél is érthetetlenebbek a vissza-visszatérő különös, pszichedelikus elemek, amelyek helyenként egy vidám gyerekfilmet, helyenként pedig a Félelem és reszketés Las Vegasban-t idézik. Ilyenek például a Percival szemei előtt megelevenedő hangjegyek, amelyek vidáman kergetőznek a kottában, vagy a sárgából vérvörösre változó rózsa, amely átvezető képként szolgál egy temetés és egy revüműsor között. Ezek az elemek is a legváratlanabb helyeken jelennek meg, funkciójukat tekintve pedig leginkább a közönséges hatásvadászatot lehetne említeni. Illetve nem beszéltünk még a horrorfilmes beállításokkal és fényekkel operáló snittekről, mint amelyeken keresztül például a Percival ágya felett látható számtalan kakukkosóra felgyorsított felvételeit láthatjuk, illetve a végső, kissé morbid esküvőre emlékeztető jelenetsor, amelynek láttán a néző azt várja, hogy a temetkezési vállalkozás pincéjében fekvő hullák mikor pattanak fel afféle revü-zombiként, hogy egy könnyed kuplét énekeljenek teljesen funkciótlanul.

Összegezve a fentieket, az Idlewild-ból legalább kettő, de inkább három jó filmet lehetett volna kihozni, ha az egyes elemeket nem próbálják meg a készítők erőltetve egymás mellé fűzni, hanem inkább több időt szánnak a különböző vonalakra, s részletesebben kidolgozzák azokat. André Benjamin színészi kvalitásaival nincsen probléma, ezt már többször bizonyította, az Outkast zenészi tehetségét sem lehet kétségbevonni, s a film láttán azt kívánja a néző, bárcsak egy jó musicalben, egy jó krimiben, vagy egy jó romantikus drámában láthatta volna a szimpatikus fiatalembereket és a tündöklő szépségű Paula Pattont. Így azonban sajnos csak egy különös egyveleg össze nem illő utóízei maradnak emlékként. De legalább a zenéje jó, így azt javasoljuk a filmet nézzék meg a rajongók, a soundtrack albumot azonban bátran hallgassa bárki, akinek a hip-hop ritmusokra beindul a csípőmozgása.

Volt egyszer egy másik Amerika - IdewildKiadó: Universal

 

 


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés