free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Amerikai álom és USA valóság

Klimó Petra         Címkék: álom, munkavállalás, usa, valóság, vízum 2 hozzászólás

Egyre többen készülnek az Egyesült Államokba munkavállalási céllal anélkül, hogy komolyabban utánajárnának a vízumkérvénynek, vagy a munkakörülményeknek. Mi most végigjártuk ezt az utat.

Közhely, de így van: manapság akár minden második fiatal fejében megfordul a külföldi munka gondolata a "ha már messze, legyen nagyon messze" igénnyel megspékelve. Azt gondolják, ha egyszer kijutottunk és nem szúrjuk el, pár hónapon belül jól felszerelt bérelt apartmanunk, középkategóriás kis négykerekűnk is lehet. De a (bal)szerencse úgy is hozhatja, hogy egy árva cent nélkül, megszégyenülve kullogunk haza. Nos igen, magyarhontól, családtól, barátoktól távol, egyedül az idegenben... sok minden megtörténhet.

A macerás bürokrácia

Vízum- vadászatKatát (krumplihámozóként kezdte, ma már pincérnő) a vonzó lehetőségek csábították az Egyesült Államokba. Az utazáshoz szükséges vízumot elég nehezen, több éves várakozást követően kapta meg, de nem sajnálta sem a ráfordított időt, sem a pénzt, amikor végre útra kelhetett. "Nagyon vágytam Amerikába. Itthon egyébként is mindent felégettem magam körül, úgy éreztem, mintha rossz helyre születtem volna." Na igen, sokan érzik ezt az elszánt világvándorok közül. A próbálkozók csaknem 85 százaléka vághat neki végül élesben a nagy útnak, vagyis ennyien kapják kézhez a várva várt vízumot. Ez az arány kiugróan magasnak tűnik, legalábbis ahhoz a tengernyi csalódott reménykedőhöz képest, akiket végül elutasít a Nagykövetség. A visszautasítás leggyakoribb oka, ha felmerül a letelepedési szándék gyanúja, azaz a vízumért folyamodónak éppen nincs állása, első munkáját kezdi, esetleg hiányzik a biztos családi háttér, vagy bármi egyéb, ami az illetőt Magyarországhoz kötheti. Az amerikai bevándorlási törvény úgy fogalmaz, hogy mindaddig bevándorlónak kell tekinteni minden vízumkérelmezőt, amíg kielégítően nem bizonyítja a konzuli tisztviselőnek, hogy jogosult a nem-bevándorló státuszra. Tehát szoros családi, társadalmi ill. gazdasági kötődésre van szükség, és zöld utat kaphatunk az USA-ba való belépéshez. Eszerint ha turizmus, üzleti út, munkavállalás vagy tanulmányok céljából tervezzük az utat, első lépésként benyújtjuk a kérelmet (2006 októberétől ezt már elektronikus úton kell megtenni), ennek díja 100 USA dollár (20 ezer forint), majd jöhet a konzuli munkatárs kihallgatása-átvilágítása, ujjlenyomatvétel, és ha mázlink van, már csomagolhatunk is.Akinek bejön a nagy vállalkozás, képes biztos egzisztenciát teremteni, s gyakran olyannyira beszippantja az amcsi életérzés, hogy aztán képtelen szabadulni tőle, s legfeljebb csak látogatóba jön haza, már ha egyáltalán megteheti. Mert bizony keveseknek adatik meg a törvényes tartózkodás kiváltsága, a legtöbben az illegális bevándorlók népes (csaknem tizenkétmilliós) táborát erősítik.

 A bevándorlás-ügy politikai háttere Július végén tárgyalták a Bush által olyannyira szorgalmazott bevándorlás-politikai reform kérdését, amely csekély támogatottsága miatt megbukott a Kongresszusban. A törvény (ha megszületett volna) legalizálhatta volna a több millió feketemunkás bevándorló tartózkodását. 10 ezer dollár és némi papírmunka ellenében „megváltható” lett volna a legális amerikai munka. Ez még várat magára. Ugyanakkor megállapodtak a vízummentesség ügyében, ami öröm például a cseheknek, nekünk már kevésbé: az elutasított kérelmek aránya ugyanis nem haladhatja meg a 10 százalékot. Magyarországon ez az arány tavaly több mint 12 százalékra rúgott, de figyelik a „túltartózkodást” is. Tehát rögös a vízummentességhez vezető út, de a cél elérhető. FérjhezmenetelHa van vízumunk, az csak félsiker, beléphetünk vele az országba. Az már más kérdés, hogy a tartózkodási engedélyt mennyi időre kapjuk meg. Ezzel pedig nem igen kényeztetnek senkit. S ha lejár a kiszabott időnk, és még nem hagytuk el az országot, onnantól kezdve törvényen kívülivé, vagyis illegális bevándorlóvá válunk. A lebukás pedig elég kellemetlen lehet. Bár azt mondják az utcai, amolyan "igazoltatós" ellenőrzések nem gyakoriak, inkább a munkahelyeken bukkanhat fel váratlanul az Immigration Office. Ha ott lekapcsolnak papírhiány miatt, rögtön hazazsuppolnak (a te költségeden persze) ami egyben kiutasítást is jelent. Egy másik alternatíva persze simán lehet a harc a maradásért: ügyvéd segítségével, börtönpadot koptatva. Ekkor a legkevesebb 10 ezer dollárt kell fizetnünk csupán a büntetésért. Az okosabbja, így Kata is a valamivel megbízhatóbb megoldást választotta (sokak szerint az egyetlen célravezető görbe utat az USA-ban való legitim léthez): férjhez ment egy amerikai férfihoz. "Kis szerencsével a vállalkozó kedvű ifjú még jóképű is lehet, az már csak hab a tortán, ha egyúttal szerelembe is estek egymással. De ha pusztán az üzletre szorítkoztok, akkor is jól jártok mindketten, hiszen te zöldkártyát, ő pedig 8-10 ezer dollárt (!) nyer az érdekfriggyel."- magyarázza a lány. Van, akinek minden pénzt megér az amerikai élet. Persze ha fény derül az igazságra, mi azonnal haza, "zöldkártya garanciánk" börtönbe vonulhat. Megéri ágyneműt cserélni

Amatőr feketemunkás állást keresA szállodai takarító munkaköre tűnik a legnépszerűbbnek a fellelhető kenyérkeresetek közül, "kezdő feketemunkásoknak" mindenképp. Még a nyelvet sem kell beszélnünk, elég ha bírjuk a ránk nehezedő (nem csupán fizikai terhekből adódó) nyomást. Kata egykettőre beavat a részletekbe: "Akár már innen, Magyarországról intézkedhetsz, hogy mire kijutsz, várjon egy ígéretes takarító meló. Léteznek kint olyan cégek, amelyek begyűjtik az illegális munkásokat, s kiközvetítik a szállodákhoz. Neked nincs más dolgod, mint a cég képviselőjével tartani a kapcsolatot, és persze dolgozni, ők minden mást elintéznek helyetted." Csak úgy mellékesen, nem árt azért résen lenni, mert amíg mi örülünk az óránkénti 7 dollárunknak, addig a közvetítő cég legalább hármat gombol le rólunk. A közvetítési díj 4-600 dollárunkba is kerülhet.

KulimelóHa már besokalltunk a konyhai mosogatólé gőzétől, természetesen nem kell évekig várnunk egy ígéretesebb munkára, előbb-utóbb a főnök is értékeli majd a vasszorgalmat, s egyenesen a terítésre váró asztalokig repít majd. Tehát előrelépni viszonylag könnyű, már ami a kulimunkát illeti. Ha nagyobb ambíciókkal telve vágunk neki az útnak, akkor bizony könnyen csalódhatunk. Persze előfordulhat, hogy mint ifjú közgazdász pár óra alatt megkeressük a golfklub-tagságink díját, de lássuk be, erre igen kevés az esély. Különösen, mert az amerikaiak nem szívesen adják ki a kezükből a nívós melókat, így nekünk, nagyravágyó magyaroknak ismételten marad, ami marad: vagyis az, amit az amerikai nem vállal el, vagy csak jóval többért. Így virágzik a feketegazdaság, mivel tömegek tódulnak be az országba ezekért a "népszerűtlen" munkákért. Amiért egy helyi a kisujját sem mozdítaná, a külföldi (legyen mexikói vagy magyar) vígan él belőle, sőt még az otthoniaknak is jut egy-két csepp az amerikai mézesbödönből. Tízdolláros órabérért kedélyesen vonszolja a porszívót szobáról szobára, de akár ennek többszörösét is megkaphatja, ha egy kicsit többet vállal, nagyobb erőbedobással, s tisztítószerek helyett mondjuk malterosvödröket cipel.  

[PAGEBREAK]

Ha már nincs szükségünk támaszra, s angoltudásunk is több a puszta gagyogásnál, a nagy lehetőségek kapui is megnyílhatnak előttünk: vállalhatunk recepciós munkát, pincérkedhetünk, hostessként bájologhatunk (sok pénzért) rendezvényeken. Innen pedig már csak egy egész kicsi ugrás a "megvetettem a lábam, most már maradok" döntése. Igen könnyen rabul ejthet az óriás hamburgerhatalom varázsa.

Haladó angolosoknak

Egzotikus európai pasikBalázs (aki autókat szállít) mesélt az első hallásra bizarrnak tűnő juharszirupos békön-reggeli tradíciójáról, a sztékhauzok nyálcsorogtató kínálatáról, Santa Claus-várásról, amikor a kerítés tényleg cukormáz borítású (legalábbis annak látszik), éjszakai autósüldözéses akciófilmeket idéző izgalmáról, mamutépületek lenyűgöző látványáról. "De nem csupán a csillogás volt az, ami ideláncolt Amerikához. Imádom ezt a pezsgést, az amerikai mentalitást, na meg persze azt, hogy az itteni nők megőrülnek az európai fazonokért. Ugyanannyit dolgozom, mint otthon, körülbelül tripla bérért. Miért vágynék haza?" Autóvezetői jogosítványt szerezhetünk, bankszámlát nyithatunk (jelenleg egyikhez sincs szükség papírokra), ugyanolyan kényelmessé tehetjük az életünket, mintha otthon lennénk. Balázs szerint barátokat is könnyen találhatunk, itt mindenki közvetlen, bár érdekes módon ezek a kapcsolatok mégis elég felszínesek maradnak. Hiányzik az az intimitás, amit otthon az ember megszokott.Van ilyen isMégis, mielőtt hirtelen ötlettől vezérelve szaladnánk benyújtani a vízumkérvényt, ismerjük meg a tengerentúli kaland keserű oldalát is. Péter hasonló világmegváltó tervekkel érkezett meg az USA-ba, magyar ismerősei elsőként egy honfitársunkhoz irányították őt. Ennél nagyszerűbben nem is indulhat: a leendő főnök valaha ugyanígy kezdte, most legalább felébredhet benne a "tartsunk össze, hajrá magyarok" érzés. A folytatás képlete viszont sajnos nem fedte a kezdetét, mivel a fickóban empátia helyett az irigység tradicionális magyar érzése ébredt fel: rövidúton kipakolta Pétert az utcára, mivel képtelen volt megemészteni, hogy a fiúval szimpatizáltak ismerősei, boldogul a munkával, sőt még a nyelvet is beszéli. Így a tanoncból egykettőre konkurencia lett, s baljós fenyegetések közepette kénytelen volt elhagyni honfitárs birodalmát.Egészség - borsos áron

Csakis akkor érdemes nekivágni a kontinenseken átívelő erőpróbának, ha immunrendszerünk is bírja a strapát. Ha egy kis nátha könnyen leterít, akkor inkább ne keljünk át az óceánon, legalábbis ne a bizonytalanba, mert az orvosi ellátásért fizetett díj könnyen földönfutóvá tehet. Például a fogorvosnál akár 2-300 dollárt is kipréselhetnek belőlünk foganként. Ha pedig éppen úgy esik, hogy kisbabánkat pont ott, pont akkor, biztosítás nélkül kényszerülünk világra hozni, nem kevesebb mint 20 ezer dollártól szabadít meg az amerikai egészségügy. Tehát csak óvatosan!

Nincs gond, ha már rajta ülsz

A legális útA munkavállalói vízum megszerzése nem könnyű feladat: először is találnunk kell egy amerikai céget, ahol majd alkalmaznak minket. A munkaadó elküldi a szükséges papírokat az amerikai Bevándorlási Hivatalhoz (USCIS), ott jóváhagyják, majd itthon ezzel kell jelentkeznünk a Konzulátuson, de persze még így sem garantált a siker. Hasonló procedúrán kell végigmennie annak is, aki tanulóvízumért folyamodik. Itthon igazolnunk kell a sikeres felvételit, majd következik a szokásos vízumigénylő eljárás.És végül a mérlegHa meghánytuk-vetettük a dolgot, túlléptünk a honvágyon, ügyes vízum-vadászként megszereztük a belépőt is, felkészültünk, elbúcsúztunk és még mindig nem hátráltunk meg, akkor hajrá. Tehetünk rövid próbát és gyökeret is ereszthetünk, ha a körülmények úgy hozzák. Jóhiszemű elképzeléseinknek ugyanakkor nem árt reális határt szabni. A külföldi munka valóban lehet sokszínű és szórakoztató, de még inkább építő és tanulságos. Annyi fix, ha nem színes-szagos illúziófelhőbe burkolózva szaladunk neki, csökken a kiábrándulás kockázata is.

 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés