free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Digitális csodaország

Borsa         Címkék: csodaország, digitális, fesztivál, jövő, kultúra 0 hozzászólás

Európa legnagyobb digitális kultúra fesziválján bennünket elsősorban a jövő tárgykultúrája érdekelt, azért belekóstoltunk a közösségi internet és magánélet problémáit feszegető programba is.

Szeptember 5 és 11 között Linz virtuális várossá változik. Minden kapualjban, minden kis galériában digitális projektorok vetítenek mesebeli képeket, a látogatók három dimenziós szemüvegben repkednek a virtuális valóságban, digitális lényekkel kommunikálnak, zenélnek, rajzolnak, a levegőben aktiválnak futurisztikus rendszereket. Az Ars Electronica nem köthető egyetlen épülethez, vagy nagyobb területhez, mint egy hagyományos fesztivál, vagy konferencia. Bár 2009-től vadonatúj üvegpalotába költözik, idén még a város számtalan apró helyiségében és hatalmas kulturális központjában szétszórva találtuk meg a különféle rendezvényeket. Ez a megoldás nemcsak azért hasznos, mert a világ számos pontjáról érkezett látogatók a város turisztikai bevételeit is növelik, hanem séta közben az ember úgy érzi, az utcák és terek is részei a hatalmas élő installációnak.

Nézegess képeket a kiállításról!

Second CityNem ékeskedünk idegen tollakkal: azért éreztük a várost szabadtéri kiállítóteremnek, mert az is volt a szervezők szándéka szerint. Az idei Ars tudományos programjának vezető témája ugyanis a közösségi internet, a webkettő, a blogok és online videók voltak. A szakemberek arról vitatkoztak, hogyan őrizhető meg a magánszféra a közösségi létben, milyen módszerekkel védhetjük meg magunkat és hogyan tarthatjuk kézben az irányítást saját online életünk felett. A Youtube, a Flickr és blogok korában ugyanis életünk egyre inkább a nyilvánosság előtt zajlik, így fel kell készülnünk az új nyilvánosság kihívásaira is. Goodbye Privacy - Viszlát magánélet, ez az idei Ars mottója, Linz belvárosa pedig a népszerű online játék, a Second Life után a Second City nevet kapta. A Second Life-ban személyre szabott karaktert készíthetsz magadnak, lakást vehetsz, butikokban vásárolhatsz és munkát vállalhatsz, amiért fizetést kapsz. Már most vannak olyan internetfüggők, akik inkább a virtuális világban élnek, mint a valódiban: szerintük semmit sem veszítenek.

A Marienstrasse és a Pfarrplatz határolta Second City-ben úgy éreztük magunkat, mintha mi is egy virtuális világ részei volnánk. Mindenütt táblák igazítottak útba egy-egy újabb helyszín felé, a segítőkész hosztok pedig láthatatlan rugókkal a fejükre szerelve "infotainer" feliratot viseltek. Így úgy néztek ki, mint egy számítógépes karakter, akinek a játékban a feje felett lebeg a neve és az adatai. Az utcákon beépített hangszóróval felszerelt fotelekben lehetett pihenni és zenét hallgatni, és ha betévedtél egy kis galériába, virtuális képeslapot adhattál fel, ami egy másik helyszínen elhelyezett kivetítőn jelent meg egy gondolatbuborékban. Igazi Second Life fodrászat is működött Second City-ben, ahol a játékban látható extravagáns frizurákat készítették a szupertrendi fodrászok.

Az a bizonyos virágos terítő

Múzeum a jövőből

A városrészben található az Exhibition Center is, ahol a fesztivál kulturális programjainak legnagyobb része zajlott. Mindenfelé boldog gyerekek szalagáltak, akik velünk ellentétben azonnal megértették a virtuális, azaz valóságban nem megfogható, csak vetített kezelőfelületek és játékok használatát. A Jövő Múzeumában minden interaktív, minden kiállított alkotással kapcsolatba léphettünk, kezdeményezéseinkre reagáltak, interakcióba léptek velünk. Egy Diorama nevű asztal például kísértetiesen hasonlított egy korábbi cikkünkben bemutatott terítőre, ami a ráhelyezett tárgyak alatt életre kel. Itt az asztalon egy vetített abroszt találtunk, ami mozgásérzékelő szenzorokkal működött. Ha ráhelyeztél egy tárgyat, a terítő kivirágzott, a hosszúkás eszközök - mondjuk egy villa, vagy kés körül apró vonatok jelentek meg és zakatoltak körbe-körbe. Ez volt az első interaktív tárgy a kiállításon, a java még csak ezután következett.

Egy elsötétített sarokban apró, piros fénnyel világító labdát szorongatott egy kislány. Két átlátszó, a mennyezetről lógó vetítővászon közé lépett és megtörtént a csoda. Fénypillangók egész serege jelent meg a semmiből, és 3D-ben lebegve körbevették a labdázó kislányt. A pillangók minden mozdulatra reagáltak, láthatóan a labda érdekelte őket. Kicsit arrébb virtuális lány kíváncsiskodott egy monitor túloldaláról. A szerb képzőművész által tervezett projekt neve She volt, a lényege pedig az, hogy a színes, virtuális nőalak kommunikálni próbált velünk. Jobb kezét először megmutatta, majd hátulról átdugta a fején, ujjait a szemgödrökbe tolva. Láthatóan nem értette, miért nincs szeme - mint nekünk, miért nem beszélhet. A hasztalan kapcsolatfelvétel végén megdöbbentő agresszívitással ütötte a képernyőt, amely elválasztott bennünket az ő fehéren izzó világától. Talán egyszer kiszabadul majd - ha így fejlődik a technológia, nem kizárható.

Rajzolááááás

Interaktív művészetA bemutatott tárgyak és installációk lényege minden esetben az volt, hogy a látogató kapcsolatba léphessen az alkotásokkal. Ezt nevezik interaktív művészetnek, a jövőben pedig beépülhet mindennapjainkba is. Elképzeltük, milyen lehet egy hatalmas képernyőn lapozni a szakácskönyvet főzés közben. Lisztes kezünkkel csak a levegőben kell apró mozdulatokat tennünk, a könyv mégis reagál jelzéseinkre. Ma még az egyre rejetettebb gombok és érintőképernyők vannak divatban. Az Ars bebizonyította, hogy a következő lépés az lesz, amikor már egyáltlán nem lesz mit nyomkodnunk. Virtuális monitorok lesznek és levegőben megjelenő ablakok. Amikor a kiállításon az egyik játéknál egyszerű pappírra rajzoltunk, egy digitális képernyőn intésünkre darabokra esett, majd újra összeállt az ákombákom emberke. Úgy tűnt, minden vezérelhető a levegőből is, hasonlóan a tapsra felkapcsoló lámpákhoz, amelyek már most is megvásárolhatóak.

Linzben a digitális csodák mellett olyan kultúráltsággal találkoztunk, amilyen itthon ismeretlen. A város nyolcvanas éveket idéző utcaképe, az ősöreg neonreklámok és egyhangú bérházak között mindenütt világoskék transzparensek és útjelző táblák irányítanak az "Ars" számtalan rendezvényének egyike felé. Névjegykártyás meghívottak és kíváncsi érdeklődők áradata hömpölyög az utcákon, elég csak megérinteni egy zebracsíkot a cipőnkkel, máris megáll az autóforgalom. A gyalogosjárdák mindenütt biciklisávval osztottak és senkinek sem jut eszébe a sávval lezárt részen sétálni. A legszomorúbb tapasztalatunk, hogy míg Magyarországon az Ars Electronica témái és kiállított alkotásai legfeljebb a cirkuszi látványosság, vagy tudományos érdekesség szintjén jelennek meg, Ausztriában láthatóan a hétköznapi élet része a technológia, az internet és egyre inkább a bemuatatott technikai újdonságok is.

 


Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Újrahasznosítva

Sok munkával újrahasznosított tárgyakból és bútorokból is stílusos otthont lehet varázsolni.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés