free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Agresszív álmok

Fiáth Titanilla         Címkék: agresszív, álom, pszichológus, segítség, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni ahhoz, hogy mindenki maga tudja feldolgozni és megoldani a problémáit.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Tisztelt Pszichológusnő!

Az utóbbi időben kezd elhatalmasodni rajtam egy gondolat. Először álmomban láttam egy jelenetet, ami aztán rendszeresen visszatér napközben is. Egyik éjszaka két kisgyerekkel álmodtam, akik rosszalkodtak, kiabáltak, visítoztak, végül annyira ideges lettem, hogy nem bírtam tovább, kivittem őket az udvarra, és megvertem mindkettőt. Azóta egyre gyakrabban eszembe jut a történet napközben is. Álmomban még az unokaöccseimet, a nővérem gyerekeit láttam, de mostanában már elmosódik az arcuk. Már nem a testvérem gyerekeit látom, hanem azt képzelem, hogy a saját gyerekeim azok, akiket majd bántalmazni fogok. Egyelőre nincs gyerekem, persze pár év múlva majd szeretnék, de így teljesen kétségbe vagyok esve, érdemes-e gyereket szülnöm. Annyira kikészít ez az egész, hogy már enni sem bírok, vagy amit megeszek, rögtön kihányom. Éjszaka nem merek elaludni, mert tartok attól, hogy álmomban újra előjön az egész. Ami végül is azért hülyeség, mert napközben csomószor látom a jelenetet, újra és újra, és bele sem tudok avatkozni. Képtelen vagyok valami más befejezést elképzelni az egészhez. Teljesen kifordultam magamból. Igazából magamtól félek, attól, hogy legbelül ennyire brutális és kegyetlen vagyok. Rengeteget gondolkozom erről, de semmire sem jutok: a szüleim sosem vertek, és nem is éltem át hasonlót. Kezdek megbolondulni, és nem tudom, hogy mit csináljak. Nagyon örülnék, ha valamilyen tanácsot tudna adni, vagy leírná, Ön szerint mi ez az egész. Előre is köszönöm.Tisztelettel: V. Annamária

Kedves Annamária!

A leveléből sajnos nem derül ki, hogy milyen viszonyban van a testvére gyerekeivel, vagy a gyerekekkel általában, illetve, hogy milyen élethelyzetben volt akkor, amikor a kényszergondolatok megjelentek (kényszergondolatoknak hívom őket, hiszen a képek az Ön akaratától függetlenül jelennek meg, tehetetlennek érzi magát velük szemben: hiába igyekszik, hogy elnyomja őket, azok makacsul újra és újra visszatérnek). Az efféle gondolatok vagy fantáziák jellegzetessége, hogy éles ellentétben állnak az ember értékrendjével, vagy az önmagáról kialakított képpel. Amint azt Ön is írja, egészen megrémíti a gondolat, hogy efféle brutalitásra lehet képes, illetve, hogy ilyen mértékű agresszivitás lappanghat legbelül.

Első lépésben azt tanácsolnám - amit nyilván eleinte igen kellemetlennek és nehéznek fog érezni -, hogy próbálja meg nem elnyomni a tolakodó gondolatokat. Pszichológusok korábban végeztek egy érdekes kísérletet emberek két csoportjával: az egyik csapatnak azt mondták, próbáljanak meg nem gondolni egy jegesmedvére, a másiknak pedig, hogy meghatározott ideig mindenképpen egy jegesmedvére gondoljanak. A vizsgálatban részt vevőknek koppantással kellett jelezniük, amikor az eszükbe jutott a jegesmedve. Meglepő módon azok, akik azt az utasítást kapták, hogy ne gondoljanak a medvére, jóval többször koppintottak, mint a másik brigád tagjai, akik hamar elfáradtak attól, hogy folyamatosan egy jegesmedvét vetítsenek a belső képernyőre. Azaz, amikor megpróbálunk távol tartani magunktól egy nemkívánatos gondolatot, az hajlamos egyre gyakrabban a tudatunkba tolakodni. Éppen ezért próbálja megengedni magának, hogy eszébe jusson az adott jelenet; figyelje meg alaposan, ki mit mond vagy tesz, vagyis, hogy mi történik pontosan.

A másik, idetartozó probléma az agresszivitás kérdése: próbálja meg végiggondolni, hogy mikor, milyen helyzetekben engedi meg magának, hogy "agresszív" legyen. (Itt nem feltétlenül pofozkodásokra, mondjuk a főnök megverésére kell gondolni. Sokkal inkább arra, hogy képes-e kiállni akár mások véleményével szemben is a saját érdekeiért, vagy épp ellenkezőleg: a haragot/dühöt önhöz nem méltó érzelmekként utasítja el, és inkább behódol mások akaratának, meghunyászkodik a többiek előtt, mintsem hogy kimondja, amit gondol). A kérdés voltaképpen az, hogy mitől olyan rettenetes, hogy agresszívnek látja magát (még akkor is, ha az agresszivitás jelen esetben egy, a társadalom által élesen elítélt formában, a gyerekbántalmazás alakjában ölt testet).

Azt írja, az utóbbi időben olyannyira elhatalmasodtak a tünetek, hogy elaludni és enni sem képes. Úgy gondolom, hogy a fenti tanácsoktól függetlenül érdemes volna szakemberhez fordulnia, hiszen egy több ülésből álló, meghatározott időközönként zajló pszichoterápia segíthet a mélyebb összefüggések feltárásában, és abban, hogy a gyógyulás ne csak eredményes, hanem tartós is legyen. Szorongásos, illetve kényszeres tünetekkel/panaszokkal foglalkozó pszichoterapeutákat az alábbi oldalon találhat:Sok sikert kívánok, üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés