free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Fejes, a nem biztos tutiba

- pészM -         Címkék: bizonytalan, iskola, külföld, munka, szerencse 0 hozzászólás

Mindenkinek megfordul a fejében, hogy elhúz innen és külföldön próbál szerencsét most, hogy már a világ bármely részén vállalhatunk munkát, járhatunk iskolába. Ezért néha viszont nagy árat kell fizetni.

A széles nagyvilág már zsenge tizenéves kortól tárva-nyitva áll - a csábításból idővel pallosként lebegő kötelesség lesz: tanulj/dolgozz/élj külföldön, sajátíts el idegen nyelveket, szerezz, majd ápolj kapcsolatokat, gyűjts pénzt, érvényesülj! Fejest a tutiba. Aztán a zsíros bödön felé bandukolva kiderül, sokszor többe van a féléves vagy éves kiruccanás, mint amennyit mondjuk egy londoni bébiszitteléssel szakítunk.

Míg az egyetemi vérkeringésből kivonni magunkat még akár egy kudarcokkal terhelt évért is megéri, addig nem biztos, hogy stabil pasi, egzisztencia, melóhely mellől is érdemes nagyot dobbantani, főleg, ha a kihívásnak címkézett rizikófaktorok száma megsokszorozódik a határt átlépve.

Van magány is

Eszter 23 évesen az utolsó egyetemi évét töltötte Rómában, ösztöndíjjal. "Igazából semmi akadálya nem volt, hogy elhúzzak, munkám még, pasim már nem volt, az olasszal is hadilábon álltam, és bár az ösztöndíjtól még éhen halhattam volna (a lakbért sem fedezte), apámék tudtak támogatni, meg kint is akadt néha valami alkalmi meló, az kisegített. A haverkodás elég felemásra sikerült, pedig próbáltam belehúzni a bulizásba, sőt az egyetemre is inkább a bratyizás miatt jártam be, kevésbé az előadások miatt. A helyiek nem nagyon pacsiztak le velünk, ösztöndíjasokkal, akik mégis, azokkal képtelenség volt időpontot egyeztetetni, értsd: ott mondjuk egy kétórás késés simán belefér - na, akkor lettem láncdohányos is. Szóval ezek az ultra szánalmas Erasmus-bulik annyira nem vágtak hasra, a horribilis árú albérletben egy helyi János Pál pápa-fan volt a lakótársam, és a begyűjtött két "barátnéval", egy holland és egy svéd csajjal kialakított kapcsolat sem tűnik maradandónak. De persze, olaszul megtanultam, a római helyismeretnek pipa, illetve néhány pazar bulinak a szép emléke is megmarad, de volt már jobb évem, az tény."

Strapás felszámolás

Judit és Gábor már egy bő éve együtt jártak, és az a közös nevező, hogy itthon sansz sincs félrerakni lakásra, kilátástalan az egész, élhetetlen a miliő, csak még közelebb hozta őket egymáshoz - a londoni dolce vita megtervezése, az itthoni élet strapás felszámolása közös jövőt jósolt.

"Nehezen indult be kint az élet, még úgy is, hogy voltak magyar haverjaink. De nem volt érdekes, mi úgy léptünk le, hogy Londonban akarunk élni, ráérünk, valahogy csak lesz. Mielőbb elhúzni itthonról, mindenáron. És találtunk is munkát, elég hamar, kezdetben nem is zavart, hogy iszonyú szűkösen élünk: egy külvárosi lakóházban, tizenegyen. Aztán az igények nőttek, a kapcsolat laposodott, amibe persze nagymértékben beleszólt, hogy Gábor egyre jobb és jobb munkákat kapott, utazott egy csomót, nagyon bírta, amit csinál, én meg ugyanabban a boltban güriztem, ugyanazért a fizetésért, egy egyre sikeresebb és elfoglaltabb pasi mellett. Aztán a záróakkord, hogy szerinte nem is akkora szám ez kint, ha csalódás nem is, de épp elég volt ennyi, most már itthon is simán boldogulna, és mivel a kettőnk viszonya is egyre inkább a fonákságokról meg a céltalanságról szól, hazajön. Itt tartunk most."

Próba-szerencse

Éva végzettségét tekintve fotós, a barátjával harmadik éve élnek Londonban. Pénzt keresni vágtak neki anno, ugyanarról a gyászos rajtkőről. "Tominak soha nem volt se normális melója, se normális fizetése itthon. Most ugyanabban a szállodában dolgozunk kint, ő bármixer, én meg pincérnő vagyok. Ketten több mint félmilliót félrerakunk havonta, persze forintban. Nem a luxusra hajtunk, ezt úgy értsd, hogy tizenkét négyzetméteren élünk egy éve, de ez kilométeres előrelépés, mert előtte egy lepattant lakókocsiban nyomtuk fél évig, azt senkinek nem kívánom. Nem veszekszünk, nem ment rá a szerelmünk a "nyomorra", sőt; csak én már jönnék haza, nagyon, ő meg maradna. Világos, hogy ez a kvázi-kényelmes élet, a sok pénz meg a biztonság izmos húzóerő - ő még bírná egy-két évig. Én meg nem bírom. Ötvenéves pakisztániakkal, franciákkal, ukránokkal kelek-fekszem, gazdag inglisekkel parolázok a semmiről, és magyarként feljebb lépni, például fotósként, esélytelen illúzió - de bármi más "normális" melóhoz az angolok mellett nekem erőn felülinek tűnik labdába rúgni. Három éve bájmosolygok meg seggnyalok egy pesti pecóért, tényleg a nulláról indítva. Igen, most az a dilemma, hogy én engedjek-e vagy ő, hogy hazajöjjek-e akár nélküle, hogy majd jön egy év múlva, vagy mi legyen. És mi lesz, vagy lenne itthon? Ez éleződik most, egyre komolyabban."

Párban más

Aztán bőséggel kínálkoznak még sztorik, immár idézőjelek nélkül, ahol szintén bekacsintott valami kihagyhatatlan külhoni lehetőség. Egyik helyen az a para, hogy kiment a partner is, épp melóért kilincsel az ösztöndíjas barátnő mellett, próbálja megvetni a lábát, és saját magát is motiválttá tenni a közös tripen, ám ha balul sül el a projekt, félő, hogy a kedves lesz a bűnbak, "miattad jöttem (jöttünk!) ki". Iménti igazságtalan sarokba szorítás, és pusztán önigazoló póz, de helyzetben már kevés. És vice versa is akad példa: az egyik utazik, a kedves marad, persze a szűkebb környezet permanens riogatásával megtámogatva a távkapcsolatokat illetően.

A fenti példák elég pontosan illusztrálják, hogy egy ekkora vállalás a nyilvánvaló előnyök mellett tálcán kínálja a veszteséget is - csak hab a tortán, hogy e nehézségek jelentős része kiszámíthatatlan, azaz: felelős, gondos rákészülés mellett is óriási vargabetűket írhat le egy ilyen akció.

Talán a legtöbb, amit tehetünk, hogy a kihívások bajnoki hajhászása és a ranglétramászás mellett nem becsüljük alá például egy párkapcsolat jelentőségét, illetve nem duplázzuk meg fejben a tűrőképességét - ahogyan a sajátunkat és a társunkét sem. Mérlegre tenni a súlyokat, a nyugatot körbeölelő hurráoptimizmusból faragni valamicskét, és kicsit távolabbi célokért is verítékezni ugyanakkora profit vagy mondjuk úgy: befektetés - és már az induláskor megtérül.

A mindenható önmegvalósítás mellett bőven elbír az egó olykor-olykor egy vékonyka zárójelet - és a reklámzabálás során tán megakad a falat valahol: Dönts okosan!

 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés