free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Csehov és a japán groteszk

Borsa         Címkék: csehov, japán, nővér, premier, tánc 0 hozzászólás

A Trafó és a Budapesti Őszi Fesztivál együttműködésének eredményeként jutott el hozzánk a japán módra átdolgozott Három nővér. A premieren egy nagyszerű csehovi újragondolás szemtanúi voltunk.

A Három nővér maga a megkövesedett magány, a tehetetlenség és a vánszorgó, telni nem akaró, ugyanakkor a jóvátehetetlenül elillanó idő drámája is. A japán Pappa TARAHUMARA társulat értelmezésében Csehov darabja egészen különös színeket kapott, a felerősödő ironikus és önironikus hangok, a végletekig karikírozott unalom és tehetetlenség, és az őrületig fokozódó szexuális magány megjelenítése olyan eleven és szórakoztató adaptációt szült, hogy méltán tekinthetünk rá úgy, mint az eredeti mozgásművészeti ekvivalaensére. Pedig nem könnyű egy alapvetően dialógusokra épülő műfajt átültetni egy szótlan közegbe.

A tánc és a színpadi mozgás határmezsgyéjén egyensúlyozó társulat azonban csont nélküli ziccerként abszolválta a csehovi klasszikust. Egyedi és néhol bizarr feldolgozásuk nemhogy bármit is levont volna a mű eredeti értékéből, de azzal, hogy maivá tette és beleszőtte a japán mikrokörnyezet fojtogató szféráját is, újabb és újabb rétegeit fejtette fel az alapkoncepciónak.

Nézegess képeket az előadásról!

Sehol sem láthattunk még ennyire precízen megformált, tapinthatóan sűrű magányt, cselekvőképtelenséget, ájulásig malmozó és szexuálisan igencsak frusztrált, világtól megfosztott nőket. A magányos lelkek az őrület határáig küzdenek a bennük feszülő vágyak, és a megvalósíthatatlanságuk okozta kínzó visszássága ellen. A néhol kaotikusnak ható elemek szépen lassan rendszerbe illeszkednek, a visszatérő mozdulatok és a bizarr helyzetek gyönyörűen rajzolják ki az alkotói szándékot, a drámából kinövő univerzális problémaköröket; az élni tudás nehézségét egy fájdalmasan idegen és fagyos világban.

A szín már magában is kiábrándító; szumós ringet idéző - csak itt négyzet alakú -, fehér szegéllyel körbekerített aprócska élettér, minimál-berendezés, hideg fények, puritán ruhák. Innen indul a sehova sem vezető történet: három alak téblábol az aprócska színen, néha nevetnek, néha sírnak, kiéneklik a fájdalmat és a látszatörömöt, mókáznak, megpróbálnak kitörni, de leginkább azt is csak képzeletben, figyelik az elillanó lehetőségeket, egymást és a szűnni nem akaró egyhangúságot. A három táncos hölgy látványra sem kispálya, komikus karakterük eleve disszonáns feszültséget szül a drámai helyzetekben, a rendezői szándék néhol még külön ki is merevíti a grimaszoló arcokat, hogy még szembeszökőbb legyen a tragédiában a groteszk bolondozás.

Kimerevítve

A 60 perces előadás alatt sehol sincs üresjárat, vagy indokolatlan hatásvadász időhúzás. A hosszú monológok, vagy az őrületig ismételt mozgássorok elképesztő tudatossággal és precizitással kezelt motívumként futnak végig a darabon, és megejtő hatásossággal érzékeltetik az egyedüllétet, a közönyösséget, az élet őrjítő monotonitását, az elidegenedést és a szereplők abszolút kommunikációképtelenségét a világban. A zajok is ezt a dramaturgiai fogást erősítik; először repetitív testhangok zenéje kúszik egyre kínzóbb ütemekben a fülünkbe, aztán japán animék muzsikáját idéző részletek váltják egymást a szereplők néhol zavaros sanzon, néhol szívszaggatóan bús szonátáival.

A szexuális felhangok is alappillérei a darabnak, fölösleges is lenne a szemérmeskedő hozzáállás. Nemcsak a három elzárt nő helyzetében teljesen természetes a szexuális frusztráció, de alapvetően a japán nők státusára is nagyon érzékenyen reflektál a darab erre kihegyezett fele. Természetesen a túlzó és bizarr itt is játszik, úgyhogy ne akadjon ki senki, ha Csehov nővéreinek szerény öltözete alatt vadító fekete bőrcucc rejlik.

Nem emlékszem, hogy láttam volna valaha is a jelen darabnál szórakoztatóbb, és mégis élesen szándékhű Három nővér interpretációt. A női identitás és a kritikus idő-magány kérdéskör igazi feminim hőseposszá válik Hiroshi Koike rendezői kezei között, durva egyszerűségében is megindítóan nagyszerű csehovi újragondolás.

Pappa TARAHUMARA társulat: Három nővér (tánc)Rendező: Hiroshi KoikeTáncosok: Mao Arata, Rei Hashimoto, Sachiko ShiraiZene: Junichi MatsumotoKelléktervezés: Yuriko Yamaguchi Jelmez: Misuzu Kubozono Színpadmester: Yoshiko HaraguchiFényterv: Yukiko Sekine, Mayumi Uekawa Hangtechnikus: Chikako EzawaProdukciós stáb: Mikiko Takeuchi, Chisako NakajimaBemutató: 2007. október 19. Trafó - Kortárs Művészetek Háza



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés