free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Drogozik a pasim!

Fiáth Titanilla         Címkék: drog, pasi, probléma, pszichológia, segítség 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni ahhoz, hogy mindenki maga tudja feldolgozni és megoldani a problémáit.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!

18 éves vagyok, a barátom 19 lesz. 4 éve vagyunk együtt. Nagyon bonyolultan kezdődött a kapcsolatunk, és végig az is volt, párszor szakítottunk, de aztán mindig egymásnál kötöttünk ki. Ezek olyan kamaszhülyeségek voltak. Vagyis szerintem azok. Én ez idő alatt megtanultam megbocsátani, tolerálni a másikat és a makacsságomból is leadtam. Megváltoztam, mert így utólag visszagondolva nekem is voltak olyan helyzeteim, amiket talán lehetett volna másképpen csinálni. Most olyan lettem, hogy az a barátomnak is jó legyen. De ő átesett a ló túloldalára és azt hiszi, mindent megtehet.

Nem lányokról van szó, ilyen téren szerencsére nincs gondunk, nem csajozik. Inkább a haverok. Már azt érzem, sokkal fontosabbak neki, mint én. Ha kettesben vagyunk, akkor általában nincs semmi gond. Összebújunk, érzem, hogy szeretjük egymást. De hétvégén rájön a zsongás, és állandóan összekapunk. Nem az a problémám, hogy elmegy bulizni, és nem is az, hogy nem velem, hiszen én is a barátnőimmel megyek. Csak ugye a haverjai egytől-egyig drogosok, akikről lerí, hogy soha nem fogják semmire vinni az anyag hajkurászásán kívül. Néha én is elszívok egy-egy füves cigit, de ennyi, soha nem megyek tovább. Ők meg - beleértve a barátomat is - spuri, fű, tabletta meg mellette még piálnak is, mint az őrültek. Most már ott tartunk, hogy nem csak hétvégén nyomják, egy kis füves cigi még akár a suliszünetekbe is belefér.

Igazából belefáradtam a magyarázásba, hogy "Tönkreteszed magad, Nem lesz jó vége" stb. Azt hiszem, elég nagy már, hogy eldöntse, mit akar kezdeni az életével. Én csak attól félek, hogy elveszítem. Velem ugye nem szívhat, és szerintem valamilyen szinten már függő, és ezért is megy inkább a haverjaival, ha hívják, ahelyett, hogy velem maradna. Nekem ez rosszul esik. Ő ezt tudja, de mégis csinálja. Ugyanakkor tudom, hogy szeret, mert mindig bocsánatot kér, és érzem is rajta, hogy megbánja a helyzetet, ennyire ismerem. De egyszerűen képtelen vagyok neki megmagyarázni, hogy nekem ez mennyire rossz így. Csak egy telefon lenne, hogy odaszóljon: kések, vagy egy lemondás a részéről, hogy most inkább a barátnőmmel maradok, ha már egyszer megbeszéltem vele. De nem. Nem figyel rám, észre sem veszi, ha szomorú vagyok, vagy rosszul áll a szénám. Vagy csak nem érdekli?

Már bevetettem minden praktikát. Próbáltam kedves, máskor inkább durcis lenni. Voltam makacs és csináltam vele ugyanazt, amit ő velem. De nem használt. Valamit rosszul csinálok? Amióta járunk, minden nap találkozunk. Régen sokat, már nem annyira, naponta pár órát, ha nem jön közbe valami. Talán ez túl sok? Én mindig úgy igazítom a napirendem, hogy ő is beleférjen, de ezt róla nem feltétlenül mondhatom el. Tehetek valamit, hogy jobb legyen a kapcsolatunk? Konkrét problémáink nincsenek, csak annyi, hogy ha akadnak, akkor nem tudom megbeszélni vele őket, mert nem képes leülni, és beszélgetni velem. Vagy ha mégis, akkor következő nap olyan, mintha nem is esett volna szó a dologról. Szerintem az lenne az alapja az egésznek, hogy őszinték vagyunk egymással, de én már unom a sok hazudozást, amit tőle kapok, amikor olyat csinált, amit nem kellett volna. De nem csak nekem hazudozik. A haverjaitól kezdve, a szüleinek, nevelőapjának!

Szóval: Hogyan tudnám rávenni, hogy a gondokat együtt oldjuk meg? Én mindig kiállok, kiálltam mellette, nem tudom miért nem bízik bennem ennyi idő után sem. Sokan azt mondták, hogy a drogos ügyeit majd kinövi, de azért mégis! Ez ügyben tudok valamit tenni? Ezenkívül nagyon szívesen fogadnék minden praktikát, amivel fellendíthetném az egyébként nem túl unalmas kapcsolatunkat. Köszönöm szépen és bocsánat, ha túl hosszúra sikeredett a levél!

Üdvözlettel: Jam

Kedves Jam,

mindig örülök, ha hosszú a levél, mert nem nekem kell kipótolnom a hiányzó információkat! Viszont az, hogy bocsánatot kérsz, amiért részletesen elmeséled a gondjaidat, talán hasonlít ahhoz, amit a barátoddal is rendszeresen teszel. Mintha azt éreznéd, hogy voltaképpen nincs jogod ahhoz, hogy végighallgassanak, de legalábbis mentegetőznöd kell. Egy kapcsolat viszont - legalábbis szerintem - egymás kölcsönös támogatásáról kellene hogy szóljon. Azaz nemcsak arról, hogy Te végigretteged az ő extasy-mámoros hétvégéit, LSD-tripjeit, vagy aggódsz az esetleges függősége miatt, hanem arról is, hogy a társad odafigyeljen rád, ha szomorú vagy, és lehetőleg másnap is emlékezzen arra, amiben megállapodtatok.

Néhány gondolat a drgfogyasztásról: mivel lassacskán a gimnazista korúak nagyobb része kipróbálja az illegális cuccokat - ráadásul a statisztikák alapján ez éppen az értelmesebb és kreatívabb hányad -, elsősorban nem az a kérdés, hogy kik nyúlnak hozzá egyszer-egyszer, hanem az, hogy kik azok, akik tartósan fogyasztókká, később függőkké válnak. A függőséggel definíció szerint együtt jár az életmód, az emberi kapcsolatok jellegének megváltozása is. Az, hogy a szerhasználók a környezet kritikájával szemben igyekeznek homokba dugni a fejüket. Nem egyszer nagy ívben kerülik azokat, akik megpróbálják szembesíteni őket azzal, hogy mit művelnek magukkal. A soraid alapján kicsit olyan érzésem volt, mintha a barátod azért kerülné a veled való őszinte beszélgetést, mert nem készült fel arra, hogy szembenézzen a saját kábítószerfogyasztásával, a következményekkel, azzal, hogy mit jelenthet mindez a kapcsolatotokra nézve.

A drogokkal nagyon nehéz versenyezni. Sokan megpróbálják, mondván, hogy a szerelem erősebb, vagy "Majd értem abbahagyja" - aztán többnyire csalódniuk kell. Nem hinném, hogy a barátod kábítószerektől való megszabadítása, vagy legalább az adagjának a csökkentése a Te felelősséged lenne. Ugyanakkor, ha életben akarjátok tartani a kapcsolatot, nagyon fontos, hogy meghúzzátok a határokat. Próbáld meg egyszer elmondani neki, hogy mi az, ami szerinted még belefér az ő részéről, és mi az, amit többé nem tolerálsz. Mindennek persze úgy van értelme, ha kőkeményen be is tartod azokat a "szankciókat"/negatív következményeket, amik akkor jönnek, ha megszegi a szabályokat. Elképzelhető, hogy ezzel eleinte épp a sumákságot, a színlelést fogod erősíteni - tehát továbbra is megcsinálja az általad rosszallott dolgokat, csak elmismásolja -, de akkor is csak azt tudom mondani: a számodra fontos kérdésekben legyél kemény és következetes. A következmények súlya csakis azáltal válhat számára is világossá, ha bezárod a kiskapukat! Azt írod, szeretnél végre kibújni az anyuka-szerepből - aki folyton azt hajtogatja, hogy jaj, nem lesz ennek jó vége -, és felnőtt emberként kezelni őt. Ezt magam sem tudom szebben megfogalmazni: tedd azt - végre!

Mivel a drogokról való leszoktatás tényleg nem a Te feladatod, esetleg abban segíthetsz, hogy elmondod, milyen lehetőségei vannak arra, hogy a kábítószerfogyasztásáról szakemberekkel beszélgessen/segítséget kérjen. Megnézhetitek együtt a drogprevencio.lap.hu vagy a www.kekpont.hu oldalakat. Akár el is kísérheted a kiválasztott helyre, de a döntést neki kell meghoznia!

Nem árt tisztáznod magadban, hogy mit nyújt számodra ez a szerelem, és mi az, amit egy romantikus kapcsolattól elvársz. Ugyanezt megkérdezheted a barátodtól is: mit jelentesz neki, és tulajdonképpen hol a helyed a cuccok mellett (alatt, mögött)? Mit jelent számára a szerelem az "odabújáson" kívül: mi az, ami mögé a tetteivel is oda mer állni? Fontos, hogy feltedd magadnak a kérdést: ha egyre kevesebbet kapsz ettől a szerelemtől, akkor mi az, ami mégis ebben a kapcsolatban tart (és hogy ezek miatt a dolgok miatt érdemes-e leadnod a jogos igényeidből)? Az őszinte beszélgetésnél hatékonyabb "praktikákat" nem ismerek, szerintem egy igazán jó kapcsolatban nincs is szükség rájuk. A játszmákról meg talán még nehezebb leállni, mint a füvezésről, úgyhogy vigyázat!

Sok sikert, üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés