free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ördögök és pokoli unalom

Borsa         Címkék: dosztojevszkij, kritika, nemzeti, ördögök, színház 0 hozzászólás

A Nemzeti Színház némi késéssel ugyan, de azért mégiscsak sikerrel prezentálta Mohácsi János Dosztojevszkij-átiratát, mely nagyon aktuális kérdéseket feszeget, de kínzóan lassan teszi mindezt.

Az ember az egyetlen teremtény, mely képes morális cselekedetekre, és mióta ezt tudja, igyekszik a legnagyobb ívben tenni az erkölcsi korlátokra, az a rövidke evolúció képtelen volt kiölni belőlünk az állatot, vagy az ördögöt, ha így jobban tetszik. A szóban forgó darabra mindenképp ez a változat reflektál találóbban, hiszen Dosztojevszkij közel 800 oldalas megaepikája, az Ördögök volt a kiindulási alap a Mohácsi-féle verzióban is. Azonban az adaptált mű néhol döbbenetesen szabadon definiált, átírt, megtoldott. A drámai szövegek igen sajátos értelmezéseket kapnak, a kiegészítések olyan vendégszövegek, szóviccek és idézetek, amik olykor rettenetesen groteszknek hatnak. Ez az egészséges "gátlástalanság" még nem kéne, hogy a darab kárára váljon, azonban a nagy ötletelős munkamódszer, ami nagyonis mohácsis védjegy, néhol olyan szinten szalad ki a valós időből, és veti bele magát az intellektuális gondolatfitogtatásba, hogy a kevésbé filozofikus hajlamúak simán beleájulnak az unalomba...

Nézegess képeket az előadásról! 

Ez a szabad rendezői technika ugyanis elképesztően hosszú játékidőket szül, a csiszolási folyamat meg ugye sokáig tart, és a premier időhöz kötött (már így is csúszott a bemutató), arról nem is beszélve, ha az ember hónapokig formál egy darabot, a vége felé már nem szívesen válik meg a szívéhez közelálló részektől. Azt viszont nem szabad elfelejteni semmilyen nagyvonalú művészi munka kapcsán sem, hogy embereknek készül, akik - jobb esetben - igyekeznek odafigyelni, megérteni, interpretálni a látottakat, és könnyen elriaszthatja őket az autonóm időkezelés és a csapongó jelenetezés.

Az előadás nettó játékideje 4 óra 10 perc(!), egy szünettel, ami akkor is ijesztően hangzana, ha konkrét és pörgős sztori kerülne terítékre, de jelen darab egyértelműen egy morális ítélet, Dosztojevszkij gondolati idilljéből kibontva.

"Előfordult-e már veled, igen, veled, hogy meg akartál ölni valakit? Gyűlölet öröme magával rántott, és hidegvérrel eltervezted, mit csinálnál vele... vagy esetleg velük? Legszívesebben egy bombával föl..." - olvashatjuk a bevezető abszolút Dosztojevszkij-idegen soraiban. A darab előtt a kérdés szembesítésre került magával a rendezővel is, aki erre azt felelte, hogy ha nem is bombával, de mindenképp futott már át az agyán, ahogyan mindannyiunknak. Mert nincs olyan angyali teremtés a földön, akiben ne bujkálna ott az ördög. Még ha nagyon mélyen rejtőzik is a lélek ráncaiban, bármikor kitörhet, de előbb bent rombol le mindent, csak később kezd pusztítani odakint.

Mi is szenvedtünk...

A téma aktualitását a terrorizmus adta, a zseniális lelki vergődést pedig Dosztojevszkij klasszikusa. Az alkotók erre az ütős és kellőképpen kapcsolható kettősre építve olyan cselekményszálat kreáltak, ami nehezen követhetően ugyan, de remekül egymásba sikló idő- és műsíkokat eredményez. Tényleg remek ötlettel csúszik össze a két vezéreszme, a gond az, hogy erre csak a negyedik óra végén kerül sor, és nagyon kis százalékban feltételezhető a pusztán műkedvelő nézőseregről, hogy ekkor még van türelme ébrentartani az agya konstruktívabb felét is.

A koncepció amúgy teljesen világos; a hosszú előjáték az igazi tragédia feszült kibontását célozza meg, a Dosztojevszkij alapműve, illetve annak meghagyott részletei, és a Mohácsi-féle jelenidejű terrorista Zrt.- és családtörténete párhuzamosan fut végig a darabon, hogy a végjátékban - pattanásig húzva az idegeinket - valóban zseniális ívben érjenek össze. Viszont mire idáig eljutunk, már ennek sem tudunk igazán örülni. Precízen előkészített robbanás ez, ami sajnos a hosszú felvezetés következtében csak egy kicsi, fáradt pukkanást hallat a fináléban. Ijesztő és hatásos feldolgozás ugyan, de megbocsájthatatlanul unalmas, és ezt még a színészek parádés "próbálkozásai" sem képesek oldani.

Remek színészek: Gazsó György, Csoma Judit és László Zsolt

Mondjuk egy felére vágott játékidő a meghagyott remek elgondolásokkal, a valóban elsőrangú színészgárda, zenei anyag és díszlet mellett, és egy akusztikailag színvonalasabb színházi terem hatalmasat tudna dobni a darabon. Így csak annyit mondhatunk, hogy érzésünk szerint van még mit dolgozni rajta, noha látjuk gigantikus unalomba burkolt értékeit is.

F. M. Dosztojevszkij - Kovács Márton - Mohácsi István - Mohácsi János: Ördögök (időjárás két-három részben)

Főbb szerepekben: Bognár Anna, Csankó Zoltán, Csoma Judit, Felhőfi Kiss László, Gazsó György, Hevér Gábor, Horváth Ákos, Koleszár Bazil Péter, Kulka János, László Zsolt, Major Melinda, Mertz Tibor, Némedi Árpád, Pásztor Edina, Róbert Gábor, Schell Judit, Schmied Zoltán, Spindler Béla, Szarvas József, Tamási Zoltán, Trokán Péter, Vass Teréz, Vay Viktória / Rónai Lili, Várkonyi Eszter Zenészek, szakértők: Bárány Tamás, Bodor "Teskó" Tibor, Csíkvár Gábor, Kovács Márton, Márkos Albert, Némedi Árpád, Sebesi Tamás, Zságer-Varga Ákos Díszlettervező: Khell ZsoltJelmeztervező: Szűcs EditZeneszerző: Kovács MártonKoreográfius: Tóth Richárd

Rendező: Mohácsi János



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés