free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A divatvilág sötét arca

Borsa         Címkék: divatvilág, gyerekmunka, márka, megdöbbentő, összeállítás 0 hozzászólás

Egy ismert márka kapcsán újból előtérbe került a divatházak és a gyermek munkásokat alkalmazó ázsiai műhelyek kapcsolata. Körbenéztük, kiknek kellett ez ügyben már mosakodni. Megdöbbentő.

A csontsovány modellek mellett egy másik téren is komoly kihívásokkal kell szembenéznie a jónevű tervezőknek és divatházaknak: a gyerekmunkával. Nemrégiben az egyik ismert márka kapcsán újra reflektorfénybe kerültek a jellemzően Ázsiában működő, gyerekmunkásokat alkalmazó műhelyek, amelyek sokszor embertelen körülmények között dolgoztatnak éhbérért akár 5-6 éves gyerekeket is. Összeállításunkban megnézzük, milyen körülmények között dolgoznak ezek a jobb sorsra érdemes fiatalok, s melyik cégek kényszerültek már kínos magyarázkodásra ilyesmivel kapcsolatban.

Néhány hete sokkoló képek járták be a világ hírműsorait: egy tíz év körüli fiú, amint éppen ruhát készít az amerikai GAP divatláncnak. A tudósítást a brit Observer nevű újság készítette, amelynek a szóban forgó fiú elmondta: családja adta el őt egy gyártulajdonosnak. Azonban nem ez volt az egyetlen felvétel, amely előkerült a GAP-botrány kirobbanása kapcsán. Ennél is durvább volt az a videó, amely bemutatta, hogy milyen körülmények között kellett dolgoznia ezeknek a szerencsétlen gyerekeknek. Szűk, koszos műhelyekben, ahol még a legalapvetőbb higiéniai körülmények sem voltak adottak, napi 10-12 órákat - esetenként akár többet is - kellett ledolgozniuk, s ha a fáradtság jeleit mutatták, vagy hibát vétettek, verésben részesítették őket.

10-12 órát kell dolgozniuk

Különösen pikáns, hogy éppen az a GAP keveredett ilyen botrányba, amely egyébként jelentős energiákat mozgósít a társadalmi szerepvállalás érdekében. A U2 frontembere, Bono által alapított AIDS-ellenes Red alapítvány számára külön létrehoztak egy limitált példányszámú, Red nevet viselő kollekciót, amelynek profitjából a harmadik világban folyó AIDS-ellenes küzdelmet támogatták.

Amint a média megszellőztette a gyerekmunkásokat ábrázoló felvételeket a GAP azonnal védekező álláspontot vett fel. Marka Hansen, a GAP North America elnöke bejárta a hírműsorokat, ahol megindultan és elszánt tekintettel előadta ugyanazt a lemezt: "szigorúan tiltjuk alvállalkozóink számára, hogy gyerekmunkásokat alkalmazzanak, ebből nem engedünk. Abban a pillanatban, amint tudomásunkra jutott ez az ügy, azonnal felmondtuk a szerződést a szóban fogró partnerünkkel, és visszahívtuk a boltokból a szóban forgó termékeket."

Hansen elmondása szerint 2006-ban a cég 23 gyárral bontott szerződést az általuk megszabott munkafeltételek megszegése miatt. Ha azonban egy kicsit szétnézünk a világhálón, nagyon rövid idő alatt rájöhetünk, hogy nem a Gap vezére az egyetlen, akinek a szájából hasonló szavak hangzottak el, sőt, igazából szinte nagyítóval kell keresni azokat a divatcégeket, amelyek még nem keveredtek hasonló szituációba. A teljesség igénye nélkül a C&A, a Topshop, az M&S, a Ralph Lauren, a Levi's, a Nike, valamint az 1998-ban a Multinational Monitor által a világ tíz legrosszabb cégének egyikévé választott Wal-Mart - amely már egy ideje kifejezetten jó nevű divatcégek termékeit forgalmaz, de sajátmárkás termékei is kaphatóak - is keveredett már hasonló botrányba, de meg kell említenünk egy idén nyáron felderített kínai esetet, ahol a 2008-as pekingi olimpia hivatalos ruháit készíttették gyerekmunkásokkal, vagy az Üzbegisztánban tapasztalható helyzetet, ahol a ruhák alapanyagául szolgáló gyapotot is 8-15 éves gyerekekkel takarítják be.

Éhbérért

"Egyetlen barakkban 18-an kellett aludnunk, s még zuhanyozni sem volt lehetőségünk" - nyilatkozta a gyerekmunka ellen küzdő Environmental Justice Foundation képviselőinek egy Jizzakh nevű lány, akit napi nyolc órában dolgoztattak, jóformán éhbérért. A helyzetet nem segíti, hogy a betakarítás idején számos vidéki iskolát kormányhivatalnokok záratnak be, hogy a gyerekmunkásokat szülőfalujuktól sokszor több száz kilométerre szállíthassák dolgozni.

A kérdés onnantól válik érdekessé, ha elkezdjük boncolgatni a felelősség kérdését. Ki tehet ugyanis arról, hogy évtizedek óta nem történt jelentős előrelépés a gyerekmunka kérdésében. A nagynevű cégek jellemzően mind a GAP-vezéréhez hasonló frázisokkal pattintják le magukról a felelősséget. "Cégünk szigorúan elítéli a gyerekmunkát, botrányos és felháborító, de nem tehetünk róla, ha azok a vállalkozók, akikkel szerződést kötünk, nem tartják be az előírásainkat, természetesen, ha ilyenre fény derül, azonnal szerződést bontunk velük." Picit álszent szöveg, nem igaz? Szerződést bontanak velük, HA fény derül rá. Ha nem derül fény, akkor minden bizonnyal a szorgos kis munkások tovább végezhetik rabszolgamunkájukat egy sötét műhelyben. (Az ENSZ szerint jelenleg egyébként India a világ gyerekmunka-központja, ahol mintegy 55 millió 5-14 éves gyereket dolgoztatnak. Ez egyébként az ázsiai ország GDP-jének nagyjából húsz százalékát teszi ki.)

Kihasználják őket

"90 megbízottunk járja a bolygót, hogy alvállalkozóinkkal betartassák a cég etikai kódexét" - egészítette ki Marka Hansen gyerekmunkát elítélő mondatait. Ez első hallásra megnyugtatónak tűnik, azonban ha a múltba tekintünk, láthatjuk, hogy ez talán az egyik legüresebb frázis, ami egy hasonló szituációba került divatcég-vezér száját elhagyhatja. Valamivel több mint egy évtizede, 1996-ban nagy vihart kavart az USÁ-ban Kathie Lee Gifford műsorvezetőnő esete, aki saját nevével fémjelzett divatmárkájának bevételeivel szeretett volna nehéz sorsú gyerekeken segíteni. Rövidesen kiderült, hogy a ruhákat Hondurasban és New Yorkban működő műhelyekben készítették - gyerekmunkásokkal. Gifford megindultan nyilatkozott, amikor megjelent az 1996 július 15-én megtartott kongresszusi meghallgatáson, ahol hitet tett a gyerekmunka ellen és hevesen igyekezett tisztára mosni beszennyeződött image-ét. A meghallgatáson, és a gyerekmunkával kapcsolatos Fashion Industry Forum elnevezésű konferencián egyébként felvonult az amerikai textil-, és könnyűipari gyártók és szakszervezetek színe-java, ahol néhány érdekes tényre derült fény.

Például, hogy a Gifford nevével fémjelzett márkából összesen 9 millió dollár folyt be 1995-ben, s míg a tévés személyiség nem győzte hangsúlyozni, hogy a rászoruló gyerekeket támogatja, kiderült, hogy ebből az összegből mindössze 10 százalék jutott erre a nemes célra, a maradék a híresség és a ruhákat terjesztő Wal-Mart között lett testvériesen elosztva. A gyerekmunka kérdésre visszatérve: Gifford szintén a fránya alvállalkozókat vádolta az etikátlan gyakorlattal és sajnálkozását fejezte ki, amiért ilyen emberek is léteznek, akik nem átallanak az anyavállalat háta mögött efféle mocskos praktikákkal élni.

[PAGEBREAK] Ezen a fórumon hangzott el egy súlyos igazság Neil Kearney, a Nemzetközi Textil, Ruházat és Bőripari dolgozók szövetségének (International Textile, Garment and Leather Workers Federation) munkatársának szájából: "a ruházati ipar - sok máshoz hasonlóan - természetéből fakadóan piramisszerűen működik. A csúcson lévő nagy cégek nagyon szép nyelvezetű etikai kódexeket fogalmaznak meg, majd rögtön ezután olyan szerződéseket kötnek alvállalkozóikkal, amelyek természetükből fakadóan lehetetlenné teszik ezeknek az irányelveknek a betartását. Mondok egy példát: egy vállalat azt mondja az alvállalkozónak, hogy tartsa be az alapvető szabadságjogokat és adjon rendes fizetést a dolgozóinak. Majd ezután közli vele, hogy 87 centet fizet minden egyes elkészült ingért, ám ebbe az összegbe bele kell férnie a munkások fizetésének, az anyagárnak és minden egyébnek."

Ez a hozzáállás nem egyéb, mint rábólintás a gyerekmunka, illetve kvázi rabszolgamunka alkalmazására. Persze a fogyasztók felelősségét sem lehet elvitatni, hiszen a kíméletlen árversenyben az átlag vásárló két dolgot néz: az árat és a márkajelzést. Így tehát az a cég fog győztesen kikerülni, amely a legolcsóbban tudja a legnevesebb termékeket piacra dobni, ehhez pedig elengedhetetlen a gyártási költségek - minden áron történő - csökkentése.

Fizikai munkát is végeztetnek velük

Az említett Fashion Industry Forumon egyébként felmerült az alvállalkozók monitorozásának kérdése is, s már 1996-ban is a GAP-hez kísértetiesen hasonló nyilatkozatok hangzottak el. A megjelent cégek - többek között Levi's, Nordstrom, Wal-mart, Kmart - vaskos ígéreteket tettek, hogy intenzívebb ellenőrzést gyakorolnak majd alvállalkozóik felett, azonban amikor valaki felvetette egy független ellenőrző szervezet létrehozását, hirtelen mindegyik cég képviselője elcsendesedett, illetve kitérő válaszokat kezdett adni a kérdésekre.

A megoldás egyelőre tehát várat magára, azonban a különböző világszervezeteknek érdemes lenne erőteljesebben fellépni a sokakat felháborító gyakorlattal szemben - egy amerikai felmérés például azt mutatja, hogy a vásárlók több mint 70 százaléka elpártolna egy márkától, ha kiderülne róla, hogy gyerekmunkásokat foglalkoztat (kérdés, hogy a maradék 30 százalék miért nem tenne így). Emellett nekünk fogyasztónknak is megvan a magunk felelőssége: megfelelő tudatossággal kerüljük el, hogy olyan céget támogassunk, amely él a fentiekhez hasonló erkölcstelen módszerekkel. Helyettük érdemes tájékozódni az úgynevezett fair trade cégekről, amelyek jellemzően ellenőrzött helyi termelőktől vásárolnak alapanyagokat, s csupán minimális profitrátával dolgoznak. Összehasonlításképpen: 1997-ben a Nike átlagosan napi 1-60 dollár közötti összeget fizetett vietnámi munkásainak, olyan cipők sorozatgyártásáért, amelynek darabja akár 165 dollárba is kerülhetett az amerikai boltokban. Elgondolkodtató, nem igaz?



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Fenék-tömés

Ha már a fenekünk méretével sem vagyunk elégedettek, mindössze 18 000 forintért miénk lehet egy fenék-tömés.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés