free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Remake-elt kedélyzombik

Borsa         Címkék: feldolgozás, film, invázió, kritika, sci-fi 0 hozzászólás

Vannak filmek, amik úgy jók, ahogy vannak, teljesen felesleges szétbarmolni őket. Invázió című, új darabunk alkotói úgy látszik képtelenek disztingválni, mi viszont kritizálunk, és fogjuk a fejünket.

Hollywoodban vagy kifogytak az eredeti sztorikból, vagy csak valami hülye hagyományt akarnak teremteni azzal, hogy filmeket ötször-hatszor feldolgoznak. Cseppnyi szégyenérzet és arcpír nélkül nyúlnak vissza klasszikusokhoz, hogy mai köntösbe öltöztetve gyalázzák meg sok millió mozirajongó előtt, akiknek a többsége nem agyi rokkant, tehát teljesen tisztán látja, hogy a filmben szereplő utalások és eszközök egy az egyben lenyúlásból származnak. A másik lehetőség a dagadó mellkassal felvállalt remake-elés, amikoris a szerzők még arra is lusták, hogy új címet adjanak a mozinak. Így eshetett meg, hogy Invázió címen több filmet is fogunk találni a mozgóképes katalógusokban, és ne lepődjünk meg, ha mindnek köze van a megszálló idegenekhez.

Mindenki gyanús

Természetesen vannak feldolgozások, amik jól sülnek el, vagy még jobbak is, mint az eredeti, esetleg egy régen elfeledett és méltánytalanul kitaszított klasszikust ráncigálnak vissza a köztudatba, és - ami amúgy a dolga lenne - újraértelmezhet és aktualizálhat remek történeteket. Azonban - mint minden területen - tudni kell, hogy hova nyúl az ember, a józan ész és a tapintat alapszabály lenne, de a pénzcsinálók vidékén ezek a szavak hiányoznak az életviteli lexikonokból, viszont burjánzik a sokbőr-lehúzásos technika gyomorforgató elve.

Az abszolút klasszikusnak számító 1956-os A testrablók támadása (Invasion of the Body Snatchers) Don Siegel rendezésében tökéletes munka. Nemcsak az alapsztori lett parádésan vászonra víve, de az aktuálpolitikai helyzet hidegháborús közegére is olyan találóan reflektál, hogy visít a mesterművé avatásért. Mesterművekbe meg nem barmolunk bele, ugye. Viszont a negyedszeri nekifutás már akkor is pofátlanságnak számítana, ha nem ekkora volumenű alkotásról beszélnénk. A filmnek már 1978-ban is volt egy modernizált változata, majd 1993-ben Abel Ferrara is megrendezte a maga verzióját, és most itt a Hirschbiegel-féle változat.

A kis immun-fiú

Nem tudjuk, kinek tűnhetett jó ötletnek a negyedszeri nekiszaladás egy alapjaiban kommersz sci-fi sztorinak, ahol idegenek fertőzik zombivá a lakosságot, hogy így hódítsák meg őket. Mindenesetre a paranoid szituációkban jártas német rendező nem kapott szabad kezet a saját újraértelmezéséhez, mivel Joel Silver producernek hivatali előírásból is muszáj volt belerondítania a helyes kis stábba. A Wachowski-testvérekkel (ismerős lehet a nevük a Mártix-mondakörből) újra íratta a forgatókönyvet, új részek, új értelmezések, megduplázott költségek hívták életre az uniformizált sztorit, Oliver Hirschbiegel sejthetően kétes politikai felhangoktól karcos, praktikus történetvezetése helyett. Remek példa, hogyan kell kemény dollármilliókat is bevetve jóvátehetetlenül összehányni valamit. A német direktor eddig olyan szuperprodukciókat mondhat magáénak, minta A kísérlet, vagy A bukás - Hitler utolsó napjai, gyanítjuk ezzel a mozival nemigen nő majd az ázsiója.

Jelen változat helyszíne a manapság divatosan szimbolikus Washington, főhősünk pedig egy pszichiáternő, aki egyre furább dolgokat fedez fel betegeinél, környezetében, majd saját családjában is. Az eddig kellemesen mozgalmas városban lelassul az élet, mindenfelé érzelmileg betompult, üres tekintetű zombik vonszolják magukat. Sztoikus nyugalmuk és diplomatikus mosolyaik idegborzolóan hatnak a pszichiáternőre, aki lassan - egymaga persze - meg is fejti a nagy titkokat meg összeesküvéseket. Sőt, a gyógyír is a kezében van immunis gyerkőce személyében, merthogy ebben a változatban a testmásoló földönkívüli gubók helyett egy sokkal aktuálisabb vírusmetaforával találkozunk. A kis idegen test akkor támad, mikor az ember alszik, így szegény főhősnőnk egész idő alatt kénytelen ébren maradni, nehogy leszedálódjon ő is.

Félelem és reszketés Washingtonban

Nicole Kidman hozza az ijedt arcú, aggódó anyát, ami azzal a botoxmennyiséggel, ami az arcába van pumpálva egészen bámulatraméltó teljesítmény, jólfésült Daniel 'pre-Bond' Craig pedig igen meggyőzően esik kétségek közé. A hajszafilmmé átlényegült klasszikus sci-fi teljesen elvesztette hatásmechanizmusát, és érdektelen bulvár-allegóriává laposodott, nemhogy nem élveztük, de egyenesen fogtuk a fejünket az ilyen mértékű és minőségű átdolgozás láttán.

Invázió (The Invasion)

Rendező: Oliver HirschbiegelSzereplők: Nicole Kidman (Carol), Daniel Craig (Ben), Jeremy Northam (Tucker), Jackson Bond (Oliver), Jeffrey Wright (Dr. Galeano), Veronica Cartwright (Wendy) Író: Jack FinneyForgatókönyvíró: Dave KajganichOperatőr: Rainer KlausmannZene: John OttmanVágó: Hans Funck, Joel NegronForgalmazza: InterComJátékidő: 107 percHazai bemutató: november 15.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés