![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
|||
Sportolók a társadalombanCímkék: Nincs címke megadva 0 hozzászólásA tengerentúlon a sportolók nem csak szponzorcímkékkel teleaggatott igáslovak, hanem szerves részét képezik a társadalomnak, amelyben élnek. Társadalmi szerepvállalás itthon és külföldön. Ha az országhatáron túlra - leginkább nyugati irányba - tekintünk, azt tapasztaljuk, hogy a sportolók nem csak emberfeletti teljesítményre képes, szponzorcímkékkel teleaggatott igáslovak, hanem szerves részét képezik a társadalomnak, amelyben élnek. Míg hazánk legjobbjainak sokszor a napi megélhetés is gondot okozhat, a tengerentúlon dollármilliókat kereső atlétáknak még arra is van ideje, hogy megmutassák az őket piedesztálra emelő társadalomnak, hogy a feléjük irányuló szeretetből adni is képesek. Mielőtt az olvasó felvonná szemöldökét, s billentyűzetet ragadna kedvenc labdarúgója, kézilabdázója, vagy párbajtőrözője védelmében, szeretnénk leszögezni, hogy ez a cikk nem kíván szemrehányást tenni a magyar sportolóknak, akik sokszor tényleg világszínvonalú teljesítményt tesznek le az asztalra, elég csak mindenki Talmájára, Talmácsi Gáborra, vagy a teniszvilág egén egyre fényesebben ragyogó Szávay Ágira gondolni. Inkább volna ez afféle gondolatébresztő, amely arra keresné a választ, hogy például a sokat emlegetett Egyesült Államokban miért lehet a társadalmi szerepvállalás olyasvalami, amit sokan valóban hivatás-, és küldetéstudattal művelnek, s miért jelent ez Magyarországon csupán divatos hívószót, amellyel politikusok dobálózhatnak, ha szociálisan érzékeny oldalukat szeretnék kidomborítani, illetve könyvelési tételt, ahol a cégek adómentes összegeket süllyeszthetnek el, hogy anyavállalataik részvényei egynyolcad százalékponttal javuljanak a tőzsdén. ![]() Lássuk a tényeket: az USÁ-ban sportolónak lenni, többet jelent annál, hogy az ember lemegy az edzőterembe, majd a versenyre, majd sajtótájékoztatót tart, végül pózol párat a legújabb cipő, vagy napszemüvegmodell kedvéért. Mindezt azért tetőtől talpig a szponzor által felajánlott öltözékben, karórával és autóból kiszállva teszi. Azonban tengeren túlon a sportolóknak még megvan az a fajta heroikus státusza, amelyről Hollywood megannyi filmet álmodott vászonra, s amelyért ábrándos tekintetű gyerekek lelkesednek a tévéképernyők előtt. Hazánkban ezt kis túlzással a vízilabda válogatott tagja, a női kézilabda válogatott, illetve a Talmácsi Gáborok és Szávay Ágik sajátja, ám sajnos belőlük meglehetősen kevés van. Fociról most ne is beszéljünk, az a téma számos flekket megérne, akár támogatói, akár kritikusi szemmel nézve. A lényeg az volna, hogy ha tehát nem saját sportolóink a vétkesek abban, hogy nagyítóval kell keresni az olyan eseményeket, amikor ezek a kiváló nők és férfiak magukra öltik a fent említett héroszok szerepét, és saját erejükből és kitartásukból - akár csak puszta jelenlétükkel - juttatnak az elesetteknek, a rászorulóknak, vagy akár csak jó példát mutatnak a fiataloknak. Szomorú volna azt gondolni - ám sajnos nagyon valószerű elképzelésnek tűnik - hogy valójában társadalmunk az, amely ilyen mértékben nem törődik azzal a bizonyos szerepvállalással, amely valóban nem csak a nagy cégek és politikusok gumicsontja kellene, hogy legyen, hanem mindannyiunké. Ezzel szemben nálunk valóban nagyítóval kell keresni az olyan eseményeket, amelyekkel külföldön sokszor Dunát lehet rekeszteni. Például az idei Bécs-Pozsony-Budapest szupermaratoni versenyen részt vett Balogh Gábor öttusázó világbajnok, Kolonics György olimpiai bajnok kenus és a Pető-Haller világbajnoki kétpárevezős tagjai, akik egy aláírásukkal ellátott mez elárverezésével szeretnének hozzájárulni egy tatai sportpálya építéséhez. Erről a hírről azonban sajnos viszonylag keveset lehetett hallani. ![]() Jótékonyság terén jóval inkább szem előtt vannak bármelyik csapatjáték amerikai képviselői. Az NBA kosarasai közül például sokan minden bedobott kosár, ellopott labda, vagy leblokkolt dobás után 20-50-100 dollárral támogatnak különböző szervezeteket, s igen kevés olyan játékos van, aki sokmillió dolláros fizetéséből ne gründölt volna valamilyen alapítványt, amelyen keresztül különböző nemes célokat támogat. Persze, mondhatja az olvasó, ilyen pénzösszeggel a háta mögött ezt könnyen megteheti bárki. Azonban nem feltétlenül szükséges dollármilliomosnak lenni azért, hogy az ember felhasználhassa ismertségét a jó ügy érdekében. Például a Cleveland Cavaliers kosárcsapatának ifjú sztárja LeBron James, a teniszcsillag Maria Sharapovával együtt idén szeptemberben az ENSZ Fejlesztési Programjának jószolgálati nagyköveteként kezdett el küzdeni a szegénység ellen. Egy másik kosaras, a Miami Heat veterán centere Alonzo Mourning már tíz éve szervez jótékonysági eseményeket, amelyből különböző, nehéz helyzetben lévő fiatalok fejlődését támogatják. A szervezet eddig több mint hatmillió dollárt hozott össze, s éves Zos Summer Groove elnevezésű gálájukra az amerikai hírességek színe-java összegyűlik, hogy kimutassa szociális érzékenységét. A befolyt összegekből szegényebb kerületek sportpályáit újítják fel, illetve rászoruló családokat támogatnak. Mourning esete amúgy is különleges, ugyanis kollégájával, a San Antonio Spurs egykori játékosával, Sean Elliott-tal együtt mindkettőjükön veseátültetést hajtottak végre. A sportolók az operációk után összefogtak, s egyesült erővel küzdenek a vesetranszplantációra váró betegekért. [PAGEBREAK]Ennél is fontosabb azonban talán az a fajta társadalmi szerepvállalás amit a nagyobb sportligák vállalnak. Úgy az NBA, mint az amerikai fociliga, az NFL, illetve a hokicsapatokat tömörítő NHL játékosai időről-időre gyerekkórházakba és iskolákba látogatnak, hogy a fiataloknak jó példát és inspirációt nyújtsanak, ételt osztanak a rászorulóknak és aktívan küzdenek a bűnözés ellen. Hasonló célokat fogalmazott meg az Athletes For Charity nevű szervezet is, amely a különböző sportágakban tevékenykedő versenyzőket egyesíti a nemes ügyekért. De itt említhetnénk az Athletes for Hope nevű szervezetet is, amelyet André Agassi, Lance Armstrong és az egykori női labdarúgó Mia Hamm alapított jótékonysági célokra. Az AFH-hoz később olyan nagyságok csatlakoztak mint a már említett Mourning, Muhammad Ali, a görkori-fenomén Tony Hawk, Jeff Gordon Nascar-versenyző, vagy Carl Ripken Jr. egykori baseball-játékos. Az idén tavasszal alapított szervezet egyébként több mint félmilliárd dollárt gyűjtött össze, amelyekből iskolákat, kórházakat és közösségi intézményeket hozott létre. ![]() Ekkora összegekről a magyar sportolók nyilvánvalóan nem is álmodhatnak, azonban még egyszer hangsúlyozandó, nem is a vérrel és verejtékkel megkeresett forintjaikra lenne égető szükség, hanem arra, hogy ismertségüket kihasználva ráirányítsák a figyelmet olyan témákra, amelyekről alig, vagy egyáltalán nem esik szó, s aktív részvételükkel igyekezzenek inspirálni és támogatni azokat, akik igazán rászorulnak, hiszen sok esetben ők - az atléták - az egyetlenek, akiknek sikereiről társadalmi osztálytól függetlenül a legtöbben értesülnek, s akiknek eredményeire egy emberként lehet büszke egy egész ország. A cégeknek is érdekében állna felkarolni a sportolók társadalmi szerepvállalását, ezáltal ugyanis pozitív színben tüntethetik fel magukat is a fogyasztók előtt, ez pedig talán többet ér, mint egy újabb óriásplakát a körúton, vagy egy sokszázadik idegesítő reklám a tévében, amelyre egyre immunisabbá válunk. Természetesen ez az érem egyik oldala, nem minden sportoló földreszállt angyal, elég csak a közelmúlt doppingbotrányaira, az amerikai focista Michael Vick harcikutya-ügyére, vagy magyar példát említve Farkas Péter birkozó kábítószer ügyeire gondolni, ezekkel a botlásokkal azonban egy későbbi cikkben foglalkozunk majd. Addig maradnak az inspiráló, jótékonykodó atléták, akikből bizony Magyarországnak is elkellne még egy pár.
|
![]() Ilyenek vagyunkEgy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk. Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod ![]() Detektív-képzőHa szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába. Foltos fogzománc |