free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Karikatúrák a színpadon

Borsa         Címkék: előadás, finito, karikatúrák, kritika, színház 0 hozzászólás

A jó színházi előadás az, ami leképezi a társadalmat, a kort, és azt a közeget, amelyben működik. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy volt szerencsénk egy igazán jó előadást látni. A címe: FINITO.

Valószínűleg nem okos dolog egy színházi élménybeszámolót azonnal a teljes lelkesedés hangján kezdeni, de mit tegyünk, ha egyszer nagyon meg vagyunk elégedve. Tasnádi István: FINITO című darabját még januárban mutatták be a budapesti Örkény Színházban, majd a nyár elején elhozott egy csomó díjat a Pécsi Országos Színházi találkozóról. Sejtettük, hogy nem nagyon nyúlunk mellé a jegyvásárláskor.

Az első benyomás kicsit disszonáns, hiszen a szakadt függönyféle, a fénymásolatnak tűnő, színpadszéli, klasszicizáló oszlopdíszletek, illetve az előadást végigkísérő kétszólamú operának tűnő betétdalok olyan elvontságot ígérnek, amire nem biztos, hogy egy hétköznap este vágyunk, de aztán beindul a dolog.

Zseniális karakterek

Az első döbbenet, hogy a darab verses, no nem a shakepeari értelemben, inkább talán a rímhányó Romhányit idézik a néha egészen egyszerű és kézenfekvő rímpárok, és kiderül, hogy ez jó. A színpad közepén terpeszkedő falusi budi, a fénymásolatnak tűnő háttér és a végtelenül egyszerű versek együtt olyan lepusztultságot adnak, amiből tényleg csak menekülni akarhat az ember. Pláne, ha még a munkáját is elveszíti, mint Blondin Gáspár, a darab főhőse. Menekülne szegény a vérét szívó feleségtől, a nyomasztó félhülye anyóstól, egész elbaltázott, kilátástalan életétől. Hogy elkeseredettsége mennyire lenne végzetes és végleges, csak sejtjük, mindenesetre közvetlen környezete és távoli ismertetlenek is jó húzásnak találnák, ha Blondin Gáspár tényleg ki akarna szállni az életből. Ki-ki a maga vérmérséklete és lehetőségei szerint próbál hasznot húzni a halálából. Egy adott pillanatban megjelenik a polgármester, a média, a semmire nem jó civil szervezet képviselője, minden és mindenki, aki fikarcnyit pénzt, elismerést, lehetőséget lát Blondin Gáspár halálában.

Eddig sem lehetett kérdéses, hogy hol járunk, de ez már annyira rögmagyar és vérvaló, annyira siralmasan honi, hogy mi magunk is menekülni szeretnénk és tényleg sírva röhögünk, mert tehetetlenségünkben nem tehetünk mást. Mácsai Pál rendezése szívbemarkolóan mutatja meg társadalmunk lepusztult, önérdekhajszoló kiszerűségét, az emberi kapcsolatokra képtelenségét, de olyan röhejessé is teszi mindezt, hogy a drámai „megáll a levegő” pillanatokban is röhögni szeretnénk.

Beleverik az orrunkat

A dramaturgia, a látvány és a rendezés nagy érdeme, hogy nem vonja be a nézőket, nem érezzük úgy, hogy részesei vagyunk az előadásnak, hanem sokkal inkább bemutat, felmutat, ha tetszik, beleveri az orrunkat a valóságba. Nem azonosulunk senkivel, nincsenek pozitív és negatív figurák, csak egy csomó szerencsétlen; bármelyikük lehetnénk, vagy talán vagyunk mi magunk is. Ezt a felmutatás jelleget erősítik Tasnádi versei, a szín és díszlet nélküliség, a nagyon jól komponált kísérő és átvezető dalbetétek.

A színészekről is csak jót mondhatunk. Für Anikó szürke, rémült és kiszámíthatatlan Blondinnéként nagyon erős érzelmeket mozgat. Csuja Imre elképesztően hiteles Blondin Gáspárja mellett mindenki remekül hozza a számító, hasznot hajszoló figurákat. Bíró Kriszta Tigris Niki, az alkoholista címlapsztár szerepében a sírásig megrázó és elképesztően karikatúra szerű; Debreczeny Csaba médiahőse gőgös önbizalmával, elképesztő egoizmusával elrettentő tananyag kellene hogy legyen mindenkinek, aki valaha kameraközelbe kerül. Minden színész remekel, az egyébként meglehetősen gyorsiramú előadás egyetlen másodpercre sem ül le, a jelenlét nem kérhető számon rajtuk. Úgy tűnik élvezik, szeretik ezt a darabot.

A színészek remekelnek

Magyarországon nem készülnek társadalomkritikus karikatúrák már az újságokba, vagy ha igen, annyira súlytalanok, hogy nem is emlékezünk rájuk, pedig a magyar társadalomnak nagy szüksége lenne arra, hogy beleverjék az orrát saját piszkába. Az egyén és a közösség felelőssége nem egy jól hangzó lózung csupán, hanem elérendő (visszahozandó?) cél kellene, hogy legyen. Erre jók a karikatúrák és az ilyen színházi előadások. Gratulálunk.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés