free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ki mondta, hogy ne gyújts rá?

        Címkék: Nincs címke megadva 0 hozzászólás

A legtöbb egészségmegőrzésre sarkalló világnapot őszre időzítették, s mindenféle hangzatos címmel látták el. Borsa kritikusra igazított szemöldöke a dohányzás elleni összefogás szlogenjén megrándult.

November 15-én volt a dohányzás elleni összefogás dátuma. Az esemény szlogenje: "Füstködös társadalom - Összefogással minden könnyebb." Nem mehettünk el szó nélkül mellette. Aki dohányzik, és valaha megfordult a fejében hogy abba kéne hagyni, az tudja, mennyire személyes ügy a cigiről leszokni. Tudatosan vagy tudatalatt, de mindenképpen hosszas érlelődési folyamat előzi meg a döntést, amivel nem csak a fizikai függőségtől való megszabadulással járó kellemetlenségeket vállaljuk önként, de az életstílusunkat is gyökeresen megváltoztatjuk.

Összefogással könnyebb?

Számos országban próbálják kényszerítő intézkedésekkel visszaszorítani a káros szenvedély térhódítását. Az Európai Unió azt sürgeti, hogy legkésőbb 2009-re az összes tagországban teljes körű dohányzási tilalmat rendeljenek el a közterületeken. Írországban, Skóciában, és Angliában a zárt légterű nyilvános helyeken - bárokban és éttermekben is - és minden munkahelyen tilos már a dohányzás. A svédek, az olaszok, a máltaiak, az észtek és a finnek is szabályok közé szorítják a cigizőket. Ezekben az országokban kizárólag külön szellőzőrendszerrel ellátott, speciális dohányzóhelyiségekben szabad füstölni. A francia törvényhozók jövőre intézkednek hasonlóképp, a belgák, a litvánok, a spanyolok, a ciprusiak, a szlovénok és a hollandok csak a vendéglátóipar területén hagytak meg különböző mentességeket. A legtöbb tagállam tiltja vagy korlátozza a dohányzást a főbb nyilvános helyeken, kórházakban, iskolákban és állami hivatalokban, színházakban, mozikban és a tömegközlekedésben. Mi persze Magyarországon élünk, és ha már a társadalomról van szó, kérdés, hogy mennyire is vagyunk mi méltán EU-s tagállam. Vajon az itt élő emberek gondjai, örömei, szokásai, beidegződései és életszinvonala mennyire hasonlítanak a nyugati országokban élő emberekéhez? Pártpolitika-mentesen: vajon közelebb, vagy sok szempontból még mindig egyre messzebb kerülünk attól, hogy a magyar átlagember igazi európai állampolgár legyen? A létbizonytalanság, a sok-sok frusztráció, a számos munkahelyre jellemző lélektelen kihasználósdi, a jelen megélése és a jövő építése helyett jellemző történelmi sérelmek dédelgetése mellett a dohányzás "betiltása" tüneti kezelésnek tűnik, és mint ilyen, amellett hogy nem sokat ér, sokakban rossz érzéseket kelt.

A svédek, az olaszok, a máltaiak, az észtek és a finnek is szabályok közé szorítják a cigizőket

A felmérések szerint ma a világon körülbelül 1,3 milliárd ember dohányzik annak ellenére, hogy ez a szenvedély felelős a tüdőrák okozta halálozás 90-95%-ért, az összes rákhalálozás 30-35%-ért, az idült gyulladásos légúti betegségek 80-85%-ért, és a szív- és érrendszeri betegségek 25-30%-ért. A cigaretta miatt átlagosan 40-50 éves kor körül kezdenek kialakulni a visszafordíthatatlan betegségek - akkor mikor már gyereke és még sok-sok dolga lenne az embernek az életben - jó esetben már azt is tudjuk ilyenkor hogy mi lenne az. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslései szerint a világon jelenleg évente mintegy 3 millió ember halála vezethető vissza a dohányzásra. Magyaroszág persze a világranglista dobogós helyét bitorolja. A személyenkénti cigarettafogyasztás duplája a világátlagnak nálunk.

Egyrészt logikus lenne, hogy egy társadalmi méretű problémát társadalmi összefogással kéne megoldani, másrészt általában az ilyen kezdeményezések, még inkább a tiltások figyelmen kívül hagyják a "dohányos lelket", és azt a tényt, hogy a megelőzésben az ijesztegetés épp az ellenkező hatást éri el, a pozitív jövőkép vázolása szokott inkább hatni. A ránk kényszerített korlátokat pedig - az ember már csak ilyen - nem szeretjük. A dohányzás elleni kampányok során azt is fel szokták hozni, hogy a dohányzás által okozott betegek ellátása, és az ebből fakadó kieső bevételek évente 350 milliárd forintba kerülnek, a dohányadóból a költségvetésbe 256 milliárd forint folyik be, vagyis az egyenleg mintegy 100 milliárd forint mínusz. Mellbevágóan hangzik, dehát mi közünk van nekünk (az adózáson kívül) az államkasszához - merül fel a megintcsak pártpolitika-mentes kérdés.

Nem lehetetlen leszokni róluk

Ma már nincs olyan ember aki ne lenne tisztában azzal, hogy a cigi mennyire káros az egészségre, és talán nincs is olyan dohányos aki ne irigykedne azokra akik soha nem szoktak rá. Arra vonatkozóan is vannak felmérések, hogy az átlag mennyi idősen kezdte: a magukat dohányosnak valló felnőttek több mint 90 százaléka serdülőkorában. Azt mondják, igazi rászokás azoknál alakul ki, akik 19 éves koruk előtt rágyújtottak. Minél korábban kezdtük, annál nehezebb megválni tőle.

Nehéz, de persze nem lehetetlen. Személyes ügy: meg kell rá érni, tudni kell akarni, el kell jutni az őszinteség és a tudatosság egy fokára, ahonnan már nincs visszaút. Be kell tudni vallani hogy annak ellenére, hogy tudjuk: besárgulnak a fogaink, hurutosan köhögünk, akkor is cigiszagúak vagyunk ha nem szeretnénk, a körülöttünk lévőket is mérgezzük és minden egyes cigarettával több esélyt adunk a kínok közötti és idő előtti halálnak - mégsem tudjuk abbahagyni. Ha pedig így van, akkor vagy mazoisták, vagy rabok vagyunk. És lehet hogy nem szeretjük a korlátozásokat meg az ijesztegetést, de amitől mindennél jobban iszonyodunk: ha megfosztanak a szabadságunktól, az élethez való jogunktól, a könnyű halál lehetőségétől. Akkor is, ha saját magunk tesszük, egy függőség által.

Radnai Anna



Kapcsolódó cikkek

Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés