free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Csalják a barátnőmet!

Fiáth Titanilla         Címkék: barátnő, megcsalás, , probléma, titok 0 hozzászólás

Mit tegyen az a nő, aki kiszúrja kebelbarátnőjének férjét amint az dekoltázsba nyal, fülcimpát hajtogat, neccharisnya-szemeket fejt combtőtájon. Másét, nem a kebelbarátnőét. Szóljunk vagy ne szóljunk?

Vasárnap délutáni kiárusítás-körút a plázadzsungelben: csodák csodája, elmarad a nehézlégzés és a 200 BPM-es szívdobogás, nem riaszt az emberár és a neuronokat kikészítő, villódzó neonreklám, nyugodtan sétafikálunk a télikabátok és az új szezon bermudái között. Valami mégsem stimmel a periférián. Odasandítunk - ezt a lapos oldalpillantást a halálunkig bánni fogjuk -, és a vállfákon, kapucsínóhabon és pincérkötényen át is észrevesszük a nagyjelenetet. A kebelbarátnőnk férjét, amint épp dekoltázsba nyal, fülcimpát hajtogat, neccharisnya-szemeket fejt combtőtájon. Valaki Másét. Egy pillanatra felhangosodik bennünk a mazochista szólam: bárcsak a saját pasink paráználkodna a kirakatüvegen túl, akkor aztán tudnánk, mitévő... Miután elhessegettük a műkörmöket a szemgödörbe eresztő, póthajcibáló, erőszakos fantáziáinkat, csak a tehetetlen düh és a kérdés marad: hogyan tovább?

Illetéktelen kézbe keveredett titok tudójaként számos dolgot kell mérlegelnünk. Első lépésként a lojalitás kérdését: ha élünk a freudi elfojtás technikájával - nem beszélünk és nem is gondolkozunk az eseményről abban reménykedve, hogy egy idő elteltével törlődik az emléknyom -, nem falazunk-e egy olyan embernek, aki előbb-utóbb kicsinálja a barátnőnket? Ugyanakkor, ha az elénk táruló látvány észlelésének pillanatában már pötyögjük is a leleplező SMS-t, jót teszünk-e azzal, akinek a pártját fogjuk? Tudnia kell-e valamilyen külső forrásból - tőlünk - olyasmit, amit furcsamód egyéb jelekből nem vett észre? Jogunk van-e beleavatkozni olyan kérdésekbe, amiken emberek jövője - a gyerekelhelyezéstől a vagyonelosztáson át az antidepresszánsokra kattanásig - múlik? És ugyanez fordítva: jogunk van-e nem beavatkozni, amikor így alakultak a dolgok? Hol kezdődik és hol ér véget a barátunkért viselt felelősség? Képesek leszünk-e a továbbiakban őszintén és nyitottan barátkozni - például végigbólogatni egy, a férj konyhaszekrény-szerelő művészetéről, remek ízléséről és az ágyban tanúsított odaadásáról szóló eszmefuttatást?

A négyszemközti beszélgetésről

Természetesen nincs bevált recept, minden egyedi szituáció más és más elvárásokkal és esetleges kimenetekkel szembesít. A döntésünket nagyban befolyásolhatja a leleplezettel való kapcsolatunk: abban az esetben, ha a hűtlenkedővel is túlléptünk már a formális köszönő viszonyon, érdemes lehet egy négyszemközti találkozó során megvitatni a látottakból eredő dilemmáinkat. Ügyeljünk arra, hogy vádaskodás, zsarolásba csúszás - "Ha nem hagyod ott a nődet, megmondlak!" - helyett inkább a saját érzéseinkre és gondolatainkra koncentráljunk. Próbáljunk meg arról (is) beszélni, hogy az események tanújaként milyen kényes döntési helyzetbe, morális konfliktusba kerültünk, s hogy számonkérés helyett, szívesen brainstormingolnánk a "hogyan tovább" kérdéséről. Azáltal, hogy jelezzük, akaratunk ellenére is tudunk a félrelépésről, részben nézőpontváltásra késztetjük a csalót: arra, hogy a "kaland" előnyei mellett vessen számot a lehetséges veszteségekkel is. Többesélyes játszma, ugyanakkor a beszélgetés segít abban, hogy azt a felelősséget, ami egy pillanat alatt a nyakunkba szakadt, megosszuk valakivel (történetesen azzal, akit leginkább illet). Ezt követően a lépéseinket már nem egy, a következmények kiszámíthatatlanságával leírható légüres térben tesszük meg, hanem igazíthatjuk a beavatott másik viselkedéséhez és döntéseihez is.

Természetesen ronthatunk ajtóstól is a házba, tálalhatunk kifelé rögvest. Ha így döntünk, fontos, hogy a bekövetkező események - legyen az akár egy szemlesütött belenyugvás, akár egy hétországra szóló válóper - értelmezésekor, az okok keresésekor felejtsük el magunkat. Ha nekiállunk a "Francnak kellett éppen akkor a nagyestélyik között kóvályognom..." kezdetű önmarcangolásba, szem elől tévesztjük a valódi okokat (történetesen, hogy a pasi csalta meg a barátnőnket, nem mi). A saját szerepünk feltupírozása abban sem segít, hogy a barátunkat támogassuk, és a segítségére legyünk a helyzet tisztázásában/átvészelésében.

Választhatjuk azt is, hogy egy közös barátunktól kérünk tanácsot. Hasonlóan a férjjel való beszélgetéshez, ebben az esetben is az egyik legnagyobb nyereségünk a felelősség megosztása: azáltal, hogy valaki mással tesszük mérlegre a dolgokat, számos új nézőpontot dolgozhatunk ki - az erkölcsi dimenzió súlyozásától kezdve a gyakorlati kérdésekig -; a lehetőségeink nem szűkülnek be mindarra, ami egyelőre eszünkbe jutott, ráadásul a negatív érzéseinkkel és gondolatainkkal is fordulhatunk valakihez.

Bárhogy határozzunk is, a többiek "jólléte", a Mások érzékenységére fordított figyelem mellett mindig vegyük számításba a saját preferenciáinkat is. Ha a továbbiakban képtelenek vagyunk sírva fakadás nélkül meginni egy kávét a barátnőnkkel, ha a lelkiismeret-furdalástól három napja csak Xanaxszal tudunk nyugovóra térni, vagy ellenkezőleg: mindig is utáltuk beleártani magunkat mások dolgaiba, akkor tegyük azt, amit a leginkább elviselhetőnek tartunk. Bármit gondoljanak is erről a többiek.

 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés