free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Túlélni a megcsalást

Fiáth Titanilla         Címkék: gondok, megcsalás, pszichológus, segítség, túlélni 1 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni ahhoz, hogy mindenki maga tudja feldolgozni és megoldani a problémáit.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!

39 éves nő vagyok, 13 éve élek házasságban. Most majdnem leírtam, hogy "boldog házasságban", megszokásból. A férjem két hete bejelentette, hogy van valakije, másfél éve. Próbálta ugyan megszakítani a kapcsolatot, de a szerelem erősebb volt, vagy nem tudom, mindenesetre elköltözött a "barátnőjéhez". Szokásos történet. Csak hát, én mégsem gondoltam, hogy velem is megtörténhet... Kicsit csapongok, de két hete megállás nélkül bőgök, betegszabin vagyok, szinte fel sem kelek az ágyból. Sohasem fordult elő még velem ilyesmi, de teljesen elhanyagolom a háztartást, anyám vásárol, a gyerekek meg esznek, amit találnak a hűtőben. Ez is annyira szörnyű, hogy tudom, hogy a gyerekeimnek (két fiam van, az egyik 13, a másik 10 éves) is rossz ez az egész szituáció, szenvednek, és ahelyett, hogy támaszt nyújtanék, még nekik kell gondoskodniuk rólam, meg persze magukról is.

Korábban csomagoltam nekik uzsonnát, megágyaztam, kikérdeztem a leckét, most meg csak heverek a befüggönyözött szobában, és nem tudom leállítani az agyam. Az is megfordult a fejemben, hogy megölöm magam, mert nem hinném, hogy valaha talpra állok még. Gondolkozom, hogy mit rontottam el, és arra jutok, hogy mindent! Elhagytam magam, elhíztam, igazából nem törődtem a férjemmel férfiként. Ugyanaz a csapda, amibe a nők többsége beleesik: a nagy gályázás mellett elfelejtettem, hogy nő vagyok. De ennyi idősen már nem tudom pótolni azt, amit elvesztegettem. Meg hogyan csinálhattam volna másképp: a férjem is dolgozott, nekem maradt a háztartás meg a srácok (akiket néha már gyűlölök ezért az egészért, máskor pedig attól rettegek, hogy ha így marad minden, ahogy most van, elveszik tőlem őket is, akkor meg végképp nincs tovább). Borzasztóan kusza körülöttem minden. És igazából kérdezni sem tudok. Mit kérdezhetnék most? Túl lehet ezt élni? És ha azt írod, amit egy pszichológusnak írnia kell, hogy persze, túl lehet, akkor is mi van? Elhiszem én ezt még? Bocs, hogy ilyen összevissza vagyok, megyek vissza az ágyba.

Éva

Kedves Éva!

A "Túl lehet ezt élni?" kérdést jobb szétbontani néhány konkrét kérdésre: "Hogyan tudnék megküzdeni a veszteséggel?", "Hogyan lábaljak ki a depresszióból?", "Ha véget akarok vetni ennek az állapotnak, milyen lépésekkel kezdjem?". Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzeted összes problémáját képtelenség fél nap alatt megoldani, ezért érdemes felállítani a prioritások listáját.

Az egyik legfontosabb célkitűzés az lehetne, hogy képes legyél visszatérni az aktív élethez (természetesen nem a korábbi aktivitási szintre gondolok, amiről magad is elismered, hogy túlhajtott volt / sok vállalással és lemondással járt). Azt írod, az édesanyád mozgósítható és bevethető segítség. Ha így van, vállald bátran, hogy a jelenlegi helyzetedben támogatásra szorulsz, és a feladataid egy részét nyugodtan oszd meg vele (a segítség elfogadása nem egyenértékű a "gyengeséggel", vagy a gyermeki állapotba való visszalépéssel!). Te próbáld azokat a tevékenységeidet végezni, amik korábban is örömet okoztak: ha például a vasalás megnyugtatott, mert közben a kedvenc lemezeidet hallgattad, vagy szerettél bevásárolni, mert addig kiszellőzött a fejed, akkor lassan térj vissza néhány megszokott dologhoz. Esténként írd össze, hogy milyen tevékenységeket végeztél aznap, és osztályozd 1-től 100-ig, hogy mekkora örömet leltél benne (a napló segítségével reálisabban értékelheted, hogy vajon valóban annyira szörnyű érzés volt-e végrehajtani egy pár dolgot, amennyire azt a nap kezdetén elképzelted). A legfontosabb lépés tehát, hogy a depresszióval - az aktivitás feladásával, az önvádlással, a tartós levertséggel, az értéktelenség és a reménytelenség gondolatával, illetve az öngyilkossággal kapcsolatos fantáziákkal - képes legyél megküzdeni. Ehhez érdemes pszichológus vagy pszichiáter segítségét kérni (sőt, az öngyilkossági gondolatok további megjelenése esetén feltétlenül fordulj szakemberhez!). A www.pszichologia.hu weboldal szakemberkeresőjében találhatsz olyan terapeutákat, akik elsősorban a veszteség feldolgozásával és a depresszióval foglalkoznak, de ha anyagilag megterhelnének a terápia költségei, akkor a Semmelweis Egyetem Klinikai Pszichológia tanszékének ambulanciáján igénybe vehető ingyenes / a társadalombiztosítás által finanszírozott egyéni pszichoterápiás segítség is. (Érdeklődni a klinpszicho@kpt.sote.hu emailcímen vagy a 210-0280-as telefonszámon lehet).A terápia segíthet abban, hogy a rövid távú célok megfogalmazását és teljesítését követően (legyen az akár a depresszióból való kilábalás, akár a konkrét, mindennapi feladatokban való helytállás, pl. a gyermekekről való gondoskodás, a felelősség megosztása az apával, a szabadidős tevékenységek és a munkád összehangolása, a kapcsolati háló erősítése, azaz a szülői és baráti segítségnyújtás elfogadása stb.) hosszabb távú célok kitűzésére is sor kerüljön (gondolok itt az életforma oly módon való megváltoztatására, hogy az több örömet nyújtson, a kötelességteljesítés mellett teret engedjen a kreativitásnak és a szórakozásnak, a női identitás a korábbinál teljesebb átélésének, illetve új emberek megismerésének is).

Túl lehet élni - gondolhatod, hogy ez a rutin pszichológus szöveg, amit feltétlenül le kell írnom. Inkább azzal zárnám, hogy ha képes voltál ezt a levelet megfogalmazni, akkor feltételezhetően képes leszel további segítséget kérni és elfogadni. Mindehhez kitartást kívánok, Üdvözlettel:Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés