Nemisbéka munkatársunk ismét édességfalásra biztat bennünket, megroggyantva ezzel fogyókúrás elhatározásaink szent totemoszlopát. A múltkor gofrisütőt vettünk, most már tortaformát is kellene.

Szeretem az egyszerű, macera nélküli édességeket, amikben egy-két hozzávaló meghatározza az ízt, és nem kell hosszasan babrálni velük. Ez a torta körülbelül 15 perces előkészítő munkát igényel (ebben már az alapanyagok kimérése is benne van), aztán csak be kell csapni a sütőbe, ha megsült, kiszedni, két perc díszítés, és már készen is van. A dió dominál, a ricotta inkább csak az állagát határozza meg, mint az ízét. Nem egy töményen édes-krémes-csokis csoda, fogyókúrázóknak jó hír, hogy a jelentős részét kitevő ricottának csak 5 százalék a zsírtartalma - ez akár meg is nyugtathatná lelkiismeretüket, ha eltekintenek a cukortól, a diótól, a vajtól és a liszttől...

Hozzávalók

15 dkg dió
25 dkg ricotta
12 dkg finomítatlan nádcukor
5 dkg porcukor
5 tojás
15 dkg liszt
15 dkg vaj
1 evőkanál baracklekvár a kenéshez
1 kiskanál sherry
díszítőcukor

Így készül

A diót durvára vágom, és száraz serpenyőben megpirítom. A puha vajat a nádcukorral krémesre keverem, majd hozzáadom a tojássárgákat, a ricottát, a diót és a lisztet. A tojásfehérjéket csipet sóval elkezdem felverni, félpályánál hozzáadom a porcukrot, és addig verem, amíg fényes, fehér hab nem lesz belőle. A habot óvatosan a diós-ricottás masszához keverem. 22 centi átmérőjű kapcsos tortaformát kivajazok, beleöntöm a tésztát és 200 fokra előmelegített sütőben, 35 perc alatt - amíg szép aranybarna nem lesz egyenletesen mindenhol a teteje - megsütöm.

A baracklekvárt és a sherryt összekeverem, mikróban úgy 30 másodperc alatt összemelegítem, és mindenhol alaposan megkenem vele a tortát. A tetejét pedig díszítőcukorral megszórom, de lehet más díszítést is választani, például csokireszeléket (értelemszerűen akkor, ha kihűlt a torta). Gazdag, diós ízű tortával lakhat jól a család. A recept eredetijét a Kis sajtlexikonban találtam.