free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Letesztelt spagettik

Borsa         Címkék: ízi, olasz, spagetti, teszt, tészta 0 hozzászólás

Nem mindenkinek van ideje és tehetsége otthon tésztát gyúrni a spagettihez, ezért az előre legyártott, zacskós megoldást választja. Hogy tudjuk, melyik, milyen, öt különböző márka spagettijét teszteltük le.

Nem tudjuk feltűnt-e rajtunk kívül másnak is, hogy bár a spaghetti nem éppen az autentikus magyar tésztaféle, az üzletek polcain belőlük van a legnagyobb választék, sokkal nagyobb, mint a tisztességes, rendes, magyar felmenőkkel bíró nagykockából vagy gyufatésztából. Hogy ez miért van így, abba most nem megyünk bele, de megállapíthatjuk, hogy egy magára valamit is adó tésztaüzem biztosan gyárt spagettit is. Az, hogy milyen minőségben, megint más kérdés, hiszen általában a száraztészta felhozatalt - tapasztalataink alapján - nyugodtan nevezhetjük katasztrofálisnak.



Ha valaki emlékszik még arra, hogy a nagymamája hogyan készítette a káposztás kockának való tésztát, az tudja, hogy négy tojás nagyon kevés az elkészítéséhez, ugyanis a tészták zacskóján jelölt négy-, esetleg hattojásos jelző arra vonatkozik, hogy arányosan egy kiló liszthez mennyi tojás fogyott a készítésénél. Egy jó tészta ugyanis úgy készül, hogy egy kiló liszthez minimum hét-nyolc tojást adnak és nagyon kevés vízzel elképesztően kemény tésztát gyúrnak belőle. Ez a házi módszer. Lehet természetesen tojás nélkül is tésztát gyúrni, de ahhoz nagyon jó minőségű liszt szükséges, ami ma itthon gyakorlatilag nincs.

Mit is rejtenek tehát a száraztésztás zacskók? Általában közepes minőségű lisztből, hasonlóan remek tojásból, vagy rosszabb esetben ipari tojásléből és nem kevés vízből állítják össze a tésztát, amit aztán nyújtanak, felvágnak, szárítanak és zacskóznak. Mi meg megesszük. Nem csoda, ha nincs se színük, se ízük. Ráadásul szeretik még azt a kevés tojást is kispórolni belőle, ezért a színét bétakarotinnal, vagy sáfrányos szeklicével javítják. Ez utóbbi már elég ritka, mert nagyon könnyű lebukni vele, ugyanis főzés közben kiázik a tésztából és a víz sárga, míg az étel hófehér lesz. Ám a bétakarotinnal, ami az A-vitamin elővitaminja, és a répát, meg a dinnyét is sárgára színezi, remekül meg lehet festeni a tésztákat., ráadásul úgy lehet feltűntetni a csomagoláson, mintha az überegészséges, vitaminozott tésztát tartalmazna.

Ennyit az elméletről és most térjünk vissza a spagettihez. Egy nagyobb közértben általában négy-ötféle spagetti közül választhatunk, van, ahol még nagyobb a választék. Ezeknek az egyharmada olasz import, a többi hazai üzemekben készül. Arra voltunk kíváncsiak, hogy van-e különbség a talján és a magyar száraztészta között, egyáltalán milyen minőségű hosszútésztát kapunk a pénzünkért. Ezért összehasonlítottuk a Barilla, a Colavita, a Gyermelyi, a Korona és a Profi-sajátmárkás termékeit. Vizsgáltuk a csomagolást, a tészták száraz állapotban való rugalmasságát - ez utal többek közt a liszt minőségére -, a megadott főzési idő alapján elkészítve a tészták ízét, színét, állagát is teszteltük.

Valami titokzatos okból kifolyólag a Barillát leszámítva, minden cég csúnya, zörgős zacsiba csomagolja a spagettit, ami egy ilyen törékeny jószágnál helyből ostobaságnak tűnik. Volt is jó néhány törött szál mindegyik csomagban; a legtöbb a Profi sajátmárkásból tört, a Colavita zacskója egész jól védhet, mert keményebb is a többinél és egy törött szálat találtunk csak benne. A dobozos Barillában az egész állomány épnek bizonyult.

Rugalmasság tekintetében a Colavitával és a Barillával nem versenyezhetett egyik magyar termék sem, bár tegyük hozzá, hogy mindkét olasz versenyző durumliszt felhasználásával és tojás nélkül készült, míg a magyarok mindegyike négytojásosnak mondta magát. Törtek is rendesen a legkisebb feszegetés hatására.

Főzési időt - a Gyermelyit leszámítva - minden csomagolásra írtak, de a Profi által megadott 10-15 perc, nekünk helyből soknak tűnt. Igazunk is lett, a tészta már hat percnél "al'dente" volt, tíz perc főzés után teljesen lágy, a 15 perc lejártakor pedig puding állagú. Érdekes módon a Korona márkájú tészta gyártója ugyanaz, mint a Profié, arra mégis hat-tíz percet írtak. Azonban valószínűleg nem ugyanazt a tésztát csomagolják kétfelé, mert ez hat percnél kőkemény volt, tíznél pedig teljesen puha. A kellemesen rugalmas, rágható állapotról lemaradtunk. Ugyanez volt a probléma a Gyermelyinél is, mert bár nem volt megadva főzési idő, mi a jól bevált nyolc percet gondoltuk kipróbálni, de akkor még kellemetlenül kemény volt, ám tíz perc után teljesen szétfőve vettük ki a fazékból. Rejtélyes. A Colavita által megadott nyolc perc főzés hibátlan, rugalmas tésztát eredményezett, ám a Barilla nyolc perce egy kicsit sok, a spagettijük már hét percnél tökéletes volt.

Színe, csak a két olasznak és a Gyermelyinek volt főzés után, a másik két versenyző kísértetsápadttá vált a forróvíz hatására. Nem valami étvágygerjesztő, mondhatjuk. Ráadásul a Profi valami egész furcsa, ázottpapír szagot árasztott, itt lehet valami trükk a liszttel...

Íze gyakorlatilag nem volt sem a Koronának, sem a Profinak, a Gyermelyi még csak-csak, de magában azt sem ennénk. Ezzel szemben a Colavita és a Barilla annyira ízes csupaszon is, hogy elég rendes kóstolgatást csaptunk belőlük.

Összefoglalásként csak annyit tudunk mondani, hogy a spagetti olasz étel, ha azt készítünk, vegyünk olasz terméket, a magyar tésztásokat meg szorítsuk rá arra, hogy a mi hagyományos kis- és nagykockáinkat, rövidmetéltjeinket, gyufatésztáinkat készítsék megfelelő minőségben. Legalább annyira, mint az olaszok az ő spagettijüket.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Stresszoldó ételek

Van, akin a fokhagyma, van, akin a gyömbér segít idegei megnyugtatásában.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés