free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A nyeszetelős borbély és a húsos pite

Borsa         Címkék: abszurd, film, horror, kritika, timburton 0 hozzászólás

Tim Burton legújabb őrült víziójában egy Broadway-darabot dolgozott át filmvászonra. A végeredmény egy igazi horror-musical lett rengeteg vérrel, és igazi ínyenceknek való burleszk-betétekkel. Meglepő!

Aki arra szánja magát, hogy beüljön egy Tim Burton mozira, annak bizony nem árt tisztában lenni a direktor filmes formanyelvi perverzióival. A szakmában már külön kis univerzumként emlegetik világát, ami egészen mélysötét, meseszerűen szürreális és bizarr elemekben bővelkedő, kedvenc alakjai például halottak, vagy majdnem azok. Viszont nagyon szeret bolondozni, és a határok feszegetésével játszadozni, szinte minden mozijában találunk pár jól bevált elidegenítő effektust, amolyan igazi brechti húzásokat. Ezúttal azonban még tovább merészkedett, Sweeney Todd-ja már egy egészen megkapó gótikus morbid rémmese, pár jól eltalált soft-horror jelenettel. Mi tagadás, nem erre számítottunk, főként hogy az eredeti Broadway-mű szó szerinti mása.

Egy musicalről van szó, amit Stephen Sondheim dolgozott át az 1973-as Christopher Bond színdarabból. Ebből is látszik, hogy mennyire népszerű sztori ez az egész angolszász kultúrában, a szigetországi folklór abszolút valós eseményként regisztrálja az őrült borbély történetét, aki állítólag több mint 150 vendégét lemészárolta, majd húsukból pitét sütött. Tulajdonképpen tökéletesen mindegy, hogy a história igaz, vagy egy elmés író agyából pattant kitaláció, mert ígyis-úgyis borzongatóan izgalmas alapanyag. Nem csoda hát, ha Burton azonnal le is csapott rá, az viszont már csöppet meglepő, hogy a musicalt adaptálta egy az egyben.

A stílus abszolút belepasszol az emlegetett univerzumba, a légkör itt is súlyosan nyomasztó és sötét, Londont látjuk a XIX. század derekán. Az utcák koszosak, a nap sosem süt ki, és érezni lehet a levegőben terjengő bűz szagát. Mennyire logikus hát, hogy az egytől-egyig vérszegény emósnak maszkírozott szereplők minden fontosabb monológnál dalra fakadnak? Semennyire, és pont ettől lesz íze ennek a már-már slasher mozinak. Vaktában nyeszetelni ugyanis mindenki tud, de ehhez egy lírai kesergőt produkálni már kevesebben. Az egész annyira furcsa hatást kelt, hogy hirtelen nem is tudjuk eldönteni, hogy megrémüljünk, elborzadjunk, vagy csak mosolyogjunk nagyokat.

A burtonös alaptörténet szerint Sweeney Todd 15 év után tér haza Londonba, megszökve egy ausztráliai börtönből. Kiderül róla, hogy az eredeti neve Benjamin Barker, gyönyörű felesége, csöppnyi kislánya és jól menő borbélyvállalkozása volt a városban. Azonban a gonosz főbíró, Turpin és csatlósa szemet vetett a szép asszonykára, és Barkert szó nélkül eltávolították a közeléből. Most azonban hazatért, és nem vezeti semmi más, csak a bosszú. Mrs. Lovett piteboltja fölötti helységben nyit borbélyszalont, és sorra szolgáltatja az ijesztően vonzó hölgynek a vendégekből származó pitetölteléket. Tőle tudja meg, hogy felesége halott, azóta felcseperedett kicsi lányát pedig a gonosz bíró adoptálta.

A történetbe annyi szerelmi szálat és annyi spriccelő vért sűrített a rendező, hogy ennél aligha lehetett volna többet. Jellemzően azonban egyik szerelem sem teljesül be, csupán a vágyakozás kínkeserves fázisait látjuk. Az egész mozi igazi erősségét adó momentum azonban kétség kívül a vizualizált londoni homály, a színtelen, mégis elbűvölő látvány, amiben minden szürkésfehér és elmosódott fekete, meg persze a velük kompatibilis, igazi vérvörös.

Amit még mindenképpen meg kell említenünk a filmmel kapcsolatban az a parádés színészi gárda, abból is leginkább a főszerepekben virgonckodó Johnny Depp, Helena Bonham Carter és Alan Rickman. Depp Todd-ja velejéig tébolyult fazon, Helena Bonham Carter Mrs. Lovettként is elbűvölően meseszerű és megkapó, Rickman Turpin bírója pedig olyan zseniálisan gusztustalan, hogy egészen bele tudjuk élni magunkat a torkára feszülő penge helyzetébe. Továbbá az egyik legszínesebb mellékszerepben parádézik a Boratként elhíresült Sacha Baron Cohen is, akinek piperkőc olasz borbélyánál mókásabbat aligha tudnánk elképzelni.

Kitűnő adaptáció és rendkívül szórakoztató 2 óra, azonban a műfaji sajátságokat figyelmen kívül hagyni nagy hiba lenne, ez bizony egy szeletelős musical-paródia, avagy dark-dráma sok-sok dallal és vérrel, még ha láthatóan - és szándékosan - igen teátrálisra is sikerültek azok a sprickolós jelenetek. Tehát előbb illik mérlegelni, és csak aztán kritizálni!

Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya / Sweeney Todd: The Demon Barber of Fleet StreetSzínes feliratos amerikai-angol zenés filmdráma, 2007Rendező: Tim BurtonForgatókönyvíró: John Logan, Stephen Sondheim, Hugh WheelerZeneszerző: Stephen SondheimOperatőr: Dariusz WolskiJelmeztervező: Colleen AtwoodProducer: John Logan, Laurie MacDonald, Walter F. Parkes, Richard D. ZanuckLátványtervező: Dante FerrettiVágó: Chris LebenzonSzereplők: Johnny Depp, Helena Bonham Carter, Alan Rickman, Timothy Spall, Sacha Baron Cohen, Jamie Campbell Bower, Jayne WisenerJátékidő: 116 percHazai mozibemutató: 2008. február 21.Forgalmazza: Intercom



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés