free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Bocsánatot kérünk!

Istvánffy Dávid         Címkék: aboriginal, ausztrália, bocsánat, kormányfő, őslakos 1 hozzászólás

Ausztráliában eddig még egyetlen kormányfő sem kért bocsánatot az őslakosoktól, azoktól a családoktól, akiknek tagjait hosszú éveken át az állam elszakított egymástól. Kevin Rudd megtette.

Február 12-én különös dolog történt Ausztráliában. Az újonnan megválasztott miniszterelnök, Kevin Rudd kiállt a parlament elé, és kormánya, valamint az ausztrál nép nevében bocsánatot kért az őslakosoktól. Az esetről ugyan beszámolt a sajtó, mi azonban elsősorban most magáról az aktusról szólnánk pár gondolatébresztő szót. Kik is az úgynevezett elrabolt generációk tagjai? Így nevezik azokat a gyerekeket, akiket eredeti lakóhelyükről, családjuktól elhurcoltak és átnevelő táborokba, árvaházakba és egyéb intézetekbe dugták őket. Ez a hátborzongató gyakorlat 1869 és 1969 között zajlott.

Kevin Rudd megtette

Ezzel a módszerrel a mindenkori ausztrál kormányoknak az volt a terve, hogy "segítse az őslakosok asszimilációját" a nagy számban a szigetországba költöző telepesek civilizációjába. Sokak szerint fajtisztasági okokból - a keveredést meggátolandó - igyekeztek az őslakos családokat szétzilálni, azonban a hivatalos álláspont szerint ilyesmire a "gyermekek jólétének biztosítása" érdekében volt szükség. Az ellopott generációkra egy 1997-ben megjelent Bringing Them Home - Report of the National Inquiry into the Separation of Aboriginal and Torres Strait Islander Children from Their Families című tanulmány hívta fel a közvélemény figyelmét. És bár az "ellopott generáció" kifejezés a mai napig parázs vitákat válthat ki, az Adelaide Sun című újság már 1923-ban megírta: "bár az "ellopott" szó túlzónak tűnhet, de ha elolvassák annak az őslakos anyának a történetét, akinek a szívét összetörték, úgy gondoljuk, olvasóink is helyénvalónak érzik majd a használatát".

Vállalni a múlt bűneit

1969-től napjainkig a kormányok igyekezték elhessegetni maguktól a felelősséget. Még az előző miniszterelnök, John Howard is csupán annyit mondott: bár sajnálatát fejezi ki azok felé, akiket ilyen módon meghurcoltak, kormánya nevében nem kér bocsánatot, mivel a múlt bűneiért a jelen generációk nem hibáztathatóak. Ezzel szemben az újonnan megválasztott Rudd nem habozott kiállni a nyilvánosság elé és felemelt fejjel megtenni azt, amire a kontinensnyi ország már jó néhány évtizede várt. Igaz ugyan, hogy Rudd választási kampányában hangsúlyozta, megteszi majd ezt a lépést, jó volt látni, hogy nem csak a szavazatmaximalizálás érdekében durrogtatott retorikai petárdákat, hanem utána cselekedni is volt mersze. Az is igaz, hogy egy efféle bocsánatkéréssel látványos közéleti és politikai sikert lehet elérni, a hangsúly azonban mégiscsak a gesztuson van.

Ellopott emberek

Mennyire volt hiteles Bill Clinton, amikor a Lewinsky-botrány kirobbanása után ország-világ előtt hamut szórt a fejére a tévében? Semennyire. Mennyire volt hiteles Gyurcsány Ferenc, miután kiállt az Országgyűlés elé bocsánatot kérni az elhíresült őszödi beszéd miatt? Hasonló mértékben, mint a 42. amerikai elnök. Ezzel szemben Rudd - igaz, olyasvalamiről beszélt, ami miatt személyesen valóban nem tehető felelőssé - képes volt őszinte, tiszta, egyértelmű és korrekt beszédet mondani. "Bocsánatot kérünk a fájdalomért, szenvedésért és kínokért, amit ezeknek az ellopott generációknak, leszármazottaiknak és családjaiknak kellett elszenvednie" - hangzottak az ausztrál miniszterelnök szavai. "Bocsánatot kérünk az anyáktól, az apáktól, nővérektől és fivérektől, hogy szétzúztuk családjaikat és közösségeiket. És bocsánatot kérünk azért a méltatlan és lealacsonyító bánásmódért, amelyben ennek a büszke népnek és büszke kultúrának része volt."

A bocsánatkérés az első lépés

A szavak annyira nem lényegesek - persze rengeteget nyomnak a latba - inkább az előadás módján van a hangsúly. Rudd tisztán, érthetően beszélt, nem próbálta meg PR-húzásként "letudni" az egészet, nem ölelgetett őslakos gyerekeket és nem fürdött a szimpátiában. Nem volt dagályos, nem volt csöpögős, hanem tényleg egy olyan államférfi benyomását keltette, aki véletlenül tényleg törődik az általa irányított néppel, nem csak a népszerűség hajhászása és az elsikkasztandó milliók lebegnek a szemei előtt. S bár kritikát is kapott bőven - mivel közölte: a bocsánatkérés nem egyenlő az azonnali és feltétel nélküli anyagi kompenzációval - beszédében hangsúlyozta, hogy igyekszik mindent megtenni azért, hogy a ma is a periférián élő őslakosok minél előbb egyenrangú és egyenjogú polgáraivá válhassanak az Ausztrál Köztársaságnak.

Hálásak érte

A beszéd kapcsán érdemes elgondolkodni. Vajon hány országban, hány régióban történhetett meg az, ami az ellopott generációkkal előfordult. A Goodbye Bafana című film kritikájában már írtunk hasonlót az Apartheid kapcsán, amely a huszadik század első felének sötét náci eszméit békeidőben alkalmazta saját társadalmában. S vajon tényleg ennyire elértéktelenedett a becsület és az erkölcs, hogy egyrészt szinte alig esik szó erről a médiában, másrészt pedig ennyire átvigye az ingerküszöbünket, hogy "jé, valakinek még volt arca kiállni és töredelmesen bocsánatot kérni" Tényleg ennyire hülyére vagyunk véve? És most nem csak a hazai politikai helyzetre gondolok, hanem világszinten szemlélve a dolgokat, érdemes elgondolkodni azon, hogy a tudatosság, mint emberi vonás nincs-e kiveszőfélben napjaink társadalmából.

Más szempontból is érdemes a történeten elgondolkodni. A bocsánatkérés, mint gesztus, szintén mintha kiveszőfélben volna. Ha konfliktus támad, jellemzően mindenki hangoskodva igyekszik a saját igazát lenyomni a másik torkán, ha pedig ez nem megy, akkor indul a személyeskedés és az anyázás. Ha érezzük, hogy egy hasonló szituációban kezd betelni a pohár, vegyünk egy nagy levegőt, gondoljuk végig a dolgokat, és nagyon őszintén, magunkba nézve, ismerjük el ha hibáztunk, és kérjünk bocsánatot vitapartnerünktől. Meglepő eredménye lesz a dolognak, feltehetően nagy meglepetést okozunk majd. Ha pedig valaki hasonló módon közelít felénk és hibáit beismerve békejobbot nyújt, tegyük félre a pillanatnyi feszültségeket, apró-cseprő vitákat, vagy a plafonon táncoló vérnyomásunkat és fogadjuk el azt. Azt fogjuk észrevenni, hogy rengeteg stressztől és fölöslegesen lerótt tiszteletkörtől kímélhetjük meg magunk és ismerőseink idegrendszerét.



LÉGY TRENDI!

Abercrombie@Fitch, Hollister, Stance, Oakley márkák webáruháza

Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés