Nemisbéka munkatársunk téli éléskamrája még nem fogyott ki, van benne bőven dió és mogyoró. Addig is, míg megérkeznek a friss gyümölcsök, egy karamellás-diós, addiktív édességet készített.

Mindjárt tavasz, jönnek a finomabbnál-finomabb piros gyümölcsök, addig is mártózzunk még meg - legalább egyszer - a nehezebb ízekben. Egy olyan sütit találtam, amit a legelfoglaltabb családanyák, vagy szinglik is fél kézzel, semmi perc alatt össze tudnak dobni. Elronthatatlan, és isteni karamelles-diós ízzel édesíti meg az utolsó téli napokat. A pekándiót otthon tudtommal, szemérmetlenül aranyárban mérik (10 dkg belőle olyan 1400 Ft bioboltokban), úgyhogy nyugodtan helyettesíthető dióval, mogyoróval vagy a kettő keverékével.

Így készülA sütőt melegítsük elő 170 fokra, közben pillanatok alatt összeállítjuk a tésztát. Összekeverjük a száraz hozzávalókat, majd hozzáöntjük a nedveseket, végül beleszórjuk a durva darabokra vágott pekándiót. Kivajazott, körülbelül 20x30-as tepsibe öntjük a masszát és elsimítjuk.

Hozzávalók17,5 dkg vaj 30 dkg finomítatlan nádcukor, a tepsi kivajazásához3/4 teáskanál só 2 teáskanál vaníliakivonat 3 nagy tojás 13 dkg liszt 1 teáskanál sütőpor 20 dkg pekándió 35 percig sütjük a sütőben, a színe nem lesz irányadó, mert nagyon hamar megbarnul. Fél óra múlva érdemes belebökni egy fogpiszkálót, ha nem ragad rá tészta, akkor jó. A tepsiben hagyjuk kihűlni, és utána vágjuk fel szeletekre. Nem lesz egy látványos, proccos sütemény, de a tekintélyes mennyiségű cukor csodálatosan karamellizálódik benne, valamint a pekándió is ropog a fogunk alatt - elég addiktív édesség. Jeffrey Alford & Naomi Duguid: Home Baking c. könyvéből nemisbéka