free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A műemlékek feltámasztása

Borsa         Címkék: kultúrtripp, művészet, restaurátor, szakma 1 hozzászólás

A restaurátori szakma igencsak komplex helyet tölt be a művészeti ágak között, alkalmazott műfaj, de nem csupán "iparos" pálya. Egy jó restaurátor tudós, művész és gyakorlott időutazó is egyben.

Ha egy múzeumban sétálgatva többszáz éves festményeket, szobrokat vagy könyveket szemlélünk, elsőre biztosan a briliáns technika, a lenyűgöző hatás, a témamegragadás vagy a gyönyörű kivitel fog ámulatba ejteni. Leginkább bele sem gondolunk, hogy ezek a műremekek hol és milyen körülmények között vészelhették át az elmúlt pár évszázadot. Legtöbbször dohos pincék, beázó padlások vagy megrongált, leégett, összedőlt romok alatt, tehát állapotuk valószínűleg nem a legjobb volt megtalálásuk pillanatában. De addig, amíg nem kukucskáltunk be egy restauráló műhelybe igazából el sem tudjuk képzelni, hogy ez mennyire így van; lekopott vagy átfestett képek, csonka szobrok, szándékosan megrongált freskók és sorolhatnánk. Itt lépnek be a restaurátorok a folyamatba, akik egy csöppnyi vászonfecniből újraalkotnak egy egész festményt.



De hogyan csinálják? És persze automatikusan felmerül a kérdés, a restaurálás igazi problematikája, hogy az így rehabiliált műemlék egyenértékű lehet-e az eredetivel? Vagyis kiállítható-e egy hajdani művész nevével például egy szobor, amiről eredeti állapotában gyakorlatlan szemek simán gondolhatták volna, hogy építkezési törmelék?

Ez a művészetfilozófiának azóta kardinális kérdése, mióta egyáltalán létezik a restaurálás fogalma. Persze a művek mindigis rászorultak kisebb javításokra, karbantartásokra, hiszen az anyag öregszik, a színek halványulnak, ezeket a munkálatokat annak idején művészemberek végezték, ők értettek ugyanis legjobban a technikákhoz, anyagokhoz. Aztán hamar szükségessé vált egy külön szakma, ami erre specializálódva nemcsak a művészi értékeket konzerválja, hanem a történelmi koremlékeket is.

 

Így alakult ki maga a "restaurátorság", ami a már eddig elmondottakból is egyértelműen látszik, hogy milyen komplex tudomány. Mert azon túl, hogy egy valamire való restaurátornak kitűnő reprodukciós szakembernek - hétköznapi nevén "hamisítónak" -, vagyis páratlan kézügyességgel rendelkező festőnek, szobrásznak kell lennie, azon túl értenie kell az adott kor eszköz- és anyaghasználatához, történelméhez. Továbbá a kémia, vegyelemzés és anyagtan tudományokban is igazi szakértővé kell válnia, és nem árt, ha ehhez lenyűgöző alázat és műtárgy-tisztelet is párosul. Ezért mondhatjuk, hogy igazi művészet és igazi tudomány, amiről beszélünk. Azt meg igazán fölösleges firtatni, hogy a különböző eljárások mennyire rongálják azon művek eszmei értékét, melyek amúgy soha nem kerülhetnének nyilvánosság elé eredeti állapotukban.

De ha nem az extrém eseteket nézzük, a restaurálás egy múzeum életében akkor is létkérdés, hiszen a legtöbb műemlék nincs beoltva öregedés ellen, az anyag állandó mozgásban van, és megfelelő klímaviszonyok mellett is veszít régi csillogásából. Vegyük például Munkácsy képeit, aki mint tudjuk sötétre alapozott vászonra festett, ez az aszfaltszerű anyag - bitumen és kátrány - hosszú távon egyáltalán nem időtálló, és menthetetlenül besötétedik.

http://hu.wikipedia.org

De azoknál a képeinél, amiknél nem ragacsos feketét használt, ott viszont a méhviasz, mastic gyanta, lenolaj, gumiarábikum, vasoxid mixre esküdött. Ez az anyag is hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, már ami a sötétedést illeti, vagyis Munkácsy képei menthetetlenül eltűnésre vannak ítélve. A folyamat a mai tudásszint szerint megállíthatatlan, viszont késleltethető, aztán pedig minden bizonnyal reprodukálható.

Egy évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Galéria szervezett egy olyan tárlatot, ami éppen a saját restaurátori műhelyének titkaiba engedett bepillantást. Természetesen nem maga a műhely fedte fel a rejtélyeit, hanem az onnan kikerült darabok restaurálási folyamataival szembesítették a látogatókat.

www.mng.hu

Most ismét a Nemzeti Galéria szervezésben kerül bemutatásra egy reneszánsz tárlat, Mátyás király öröksége - Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16-17. század) címmel, ahol olyan gyönyörűen újratuningolt csodákkal találkozhatunk, mint például a megrongált Szent Katalin oltártáblák, a Jézus színeváltozása és A Napba öltözött asszony és a sárkány című táblaképek, és egy Nagyszebenből származó karzatmellvéd, aminek külön érdekessége, hogy restaurálás előtti állapota hűen őrizte a használat nyomait, vagyis az unatkozó hívek fába vésett firkálásait.

Kifejezetten érdekes, és új színeket vihet egy tárlatlátogatásba, ha az ember a műemlékek sorsába is belelát, arról nem is beszélve, hogy magára a szakmára is ráfér a rehabilitálás, hiszen fogalmunk sem lenne a régi korok művészetéről, ha nem lennének olyan csodatévő fanatikusok a háttérben, akik megőrzik nekünk mindezt.
 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés