free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Veszett lovak balettcipőben

Borsa         Címkék: fehér, kultúra, overtigo, szoba, tánc 0 hozzászólás

A kanadai O Vertigo társulat immáron negyedik alkalommal állhatott hazai közönség elé. A '92-es Fehér szoba című koreográfiájuk felújított változatát azonban nem lehengerlő frissessége miatt imádtuk.

A kanadai O Vertigo tánccsoport közel 25 éve a szakmai elit kiemelkedő tagjai közé tartozik, köszönhető ez a társulat igazi motorjának, állandó koreográfusának és művészeti vezetőjének, Ginette Laurinnak. Pedig a kanadai hölgynek eleinte esze ágában sem volt saját társulatot alapítania, a sors azonban közbeszólt, és Laurin O Vertigo névre módosított kis csapatával belevágott a mozgásművészet sűrűjébe. A társulat mindigis a szenvedélyesebb és dinamikusabb stílusok felé húzott, köszönhetően Laurin tornász múltjának, vérmérsékletének és hasonlóan képzett társulati tagjainak.

A névválasztás sem véletlenül esett a vertigora, ami franciául a lovakra jellemző egyfajta idegbetegséget jelöl, melynek következtében az állatok koordinálatlan, furcsa mozgásokat végeznek. Természetesen nem ebben áll a csapat művészeti önmegvalósulásának lényege, de a harmónia és diszharmónia, kontroll és kontrollvesztés kettőse jelentős helyet tölt be koreográfiáikban.

A Fehér szoba - La Chambre Blanche - című munkájuk különösen szép példája az állandó pozícióváltásoknak. Bár elég érdekes mai szemmel egy tulajdonképpen klasszikusak számító, több mint 15 éves darab elemzése, hiszen a gondolati tartalom már-már avíttnak mondható. A tér, amiben a táncosok vergődnek ugyanaz, a hang, a fény, néhány részlet és egy kivétellel a táncosok személye is változott, a frissesség itt csíphető nyakon.

Az előadás a táncosok bevonulásával kezdődik, egy elmegyógyintézet zárt szobájára emlékeztető, hideg neonnal világított, magas, de szűk teret látunk, benne fehérneműs alakok, 6 nő és 3 férfi. Aztán sötétségbe borul a színpad és kezdődik a szó szerinti őrület; a szűk térbe zárt testek tanácstalan rohangálása, motyogása, egymással vívott harcai, szabadulásra tett kísérletei, majd az összeomlás, és újbóli nekirugaszkodása az életnek. A látszólagos mozgáskatyvaszok néha szívszorító harmóniákban oltják ki egymást, vagy éppen lélekemelő diszharmóniákat alkotva. Az állandóan mozgásban lévő testek és gazdáik ad hoc alapon váltogatják párjaikat, őrülnek meg egyik pillanatról a másikra vagy húznak kecses balettcipőt a kontrasztadó vaskos fekete lábbeli helyett.

A kínos bezártság azonban játékosságra is teret ad, habár nincs lineáris sztorija a darabnak, kisebb részletek és epizódok történetei kiolvashatók a mozdulatokból, mint ahogyan a szereplők mindegyike is külön egyéniséget kap, hiába a konformáló közeg. A hivatalos álláspont szerint a koreográfia a tudat és a testek szédülését, labilitását hivatott bemutatni.



Laurin eddigi munkássága során szinte csak ezt a kérdéskört feszegette, az ember érdekli, és a benne rejlő lehetőségek, titkok és drámák. A Fehér szoba azonban túlnőtt a csupán emberi tényezőkön, valójában kozmikus, az egész létkérdésre kiterjedő mozzanatokat ágyaz magába. És habár ez nem számít eget rengető újdonságnak, korára és lenyűgöző technikai adottságaira tekintettel kijár neki a tisztelet.

A Fehér szoba ereje leginkább a részleteiben rejlik, csöppet ironikus, de Laurin újításai eredeti kompozíciója kárára emelték új magaslatokba pszichologizáló drámáját. A fantasztikus technikai tudással rendelkező - már-már akrobatikus mozdulatokra előképzett - táncosai, a koreográfia hanyag eleganciája, ugyanakkor mérnöki pontossággal megtervezett részletei, és látványvilágában bekövetkezett fejlődése adja az igazi húzóerejét az új La Chambre Blanche-nak. Bár a betoldott részek növelte nettó előadásidő csöppet indokolatlannak tűnik, a parádésan kivitelezett ötletek feledtetni tudják az elnyújtott részek laposabb periódusait.

Mindent összevetve Laurin koreográfiája még így 15 év távlatából, leszopogatott formanyelvi elemekben tobzódva is megrázó erővel hat. A falak közé zárt tudat, aminek elsősorban saját korlátai szabják a gátat, tragikus kimenetelű, sötét és hideg darabban végzi, de mivel a téma nem ismeretlen számunkra, a döbbenet helyett inkább ámulat, és jóllakott szépérzék a jutalmunk.

O Vertigo: La Chambre Blanche / Fehér szoba
Koreográfia: Ginette Laurin
Táncosok: Rémi Laurin-Ouellette, Brianna Lombardo, Marie-Eve Nadeau, Robert Meilleur, Michelle Rhode, Gillian Seaward, Neil Sochasky, Audrey Thibodeau, Wen-Shuan Yang
Próbavezető: John Ottmann
Fénytervező: Martin Labrecque
Díszlettervező: Stéphane Roy
Zeneszerző: Nicolas Bernier, Jacques Poulin-Denis
Jelmeztervező: Jean-Yves Cadieux
Technikai vezető: André Houle
Produkciós vezető: Chi Long
Hazai bemutató: Trafó Kortárs Művészetek Háza, 2008. március 20.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés