Nem kell Párizsig menni, ha francia édességre vágyunk. Nemisbéka kipróbálta új karamellizáló készülékét, epres creme brulée-t készített vele. Tessék csak utánozni.

Az egyik párizsi ebédünk desszertje - méltó befejezése - volt nyáron a málnás créme brulée, azóta sem tudtam kiverni a fejemből. A tetejéhez szükséges karamellizáló készülék is várja egy ideje használatba vételét, az édes krémhez a málna egyrészt talán kicsit édes, másrészt még odébb van a szezonja, de az eper lassan bekúszik a kertek alatt. 

Hozzávalók

3 tojássárgája
3 dl tejszín
0,6 dl tej
2,5 dkg barnacukor
2,5 dkg porcukor
1 ek. Vanília kivonat (nem aroma), vagy 1 vaníliarúd kikapart belseje
3-4 eper
a tetejére barnacukor

A krém elkészítése alapvetően elég egyszerű: a tojás sárgáját habosra keverem a cukorral (ha van simán porcukor, azzal is lehet csinálni, nálam pont elfogyott), majd hozzáadom a vaníliát, a tejet és a tejszínt. Négy kis tálkába merem, amiket vízzel töltött sütőedénybe pakolok úgy, hogy a vízszint a tálkák kétharmadáig érjen. 190 fokra előmelegített sütőbe mennek 40 percre. Amikor kiemelem őket, még elég folyósak lesznek, hűlés közben szilárdulnak. Az epreket hosszában vékony szeletekre vágom. Ha a krém teljesen kihűlt, vágok mindegyikbe három bemetszést késsel, és a résekbe csúsztatok egy-egy szelet epret.



Hűtőbe kerül legalább egy órára. Itt jön a barbatrükk - ha jön. A tetejüket szépen megszórtam barnacukorral, és előkaptam a karamellizálót meg a hozzá tartozó kis gázpalackot, hogy pirománkodjak. Mint kiderült, az általam vett angol példányhoz kizárólag az általuk gyártott gázpalack passzol, a mi egyszerű kis darabunk nem.

Férj is megpróbálkozott az összepasszítással, sikertelenül, úgyhogy következett a créme brülée házi halála: a grillezés. Nagyon forróra felmelegített grill alá tettem pár percre, hogy a krém ne melegedjen túl, de a cukor karamellizálódjon - mindkét kitétel vonatkozásában részleges sikerrel. A végeredmény nagyon finom lett, a megfelelő gázpalack (vagy új készülék) beszerzése után még sokszor fogom gyártani, csak pont az a teljes (párizsi) összhang hiányzott, amit a karamellizálóval lehet elérni.