free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Pánik esküvő előtt

pszichologus@borsa.hu         Címkék: esküvő, házasság, megcsalás, púder, tanács 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!

A barátommal hat éve járunk együtt, négy és fél éve együtt is élünk. Idén nyáron lesz az esküvőnk, és igazat is adok mindenben, amit a Lagzistressz című cikkben írtál. Bár halálosan fárasztó meghívókat ragasztgatni, zenészekkel alkudozni, családtagokkal balhézni, azért egyelőre álljuk a sarat. Legalábbis eddig így éreztem: a párommal kiegyensúlyozott kapcsolatban éltünk, mindent meg tudtunk beszélni egymással, és igazából rá sem néztem más férfiakra.

Egyik nap a főnököm, akit eddig átlagos külsejű, inkább macsó hapsinak láttam, megkérdezte, hogy elvihet-e egy darabig kocsival, mert kivételesen ő is bejön a városba. Már az autóban furcsán zavartnak éreztem magam, ügyetlenkedtem egy sort a kiszállásnál, és nem is néztem a szemébe, amikor megköszöntem a fuvart. Aznap este baromi ingerlékeny voltam a vőlegényemmel is, de nem tudtam, miért. Aztán a következő héten úgy éreztem, folyamatosan bámul a főnököm, szinte menekültem előle. Meg voltam győződve, hogy az autózás jelentett valamit, vagyis hogy akar tőlem valami komolyabbat. Kerültem egy darabig, aztán, amikor már nem bírtam a bujkálást, leültem végiggondolni a dolgot.

És akkor egyszer csak hirtelen ráébredtem, hogy én vagyok az, akinek ő tetszik, és nem fordítva! Hogy ez az, amit napok óta nem vagyok hajlandó elismerni, mert… És itt jön a kérdésem: mert attól félek, hogy ha ezt beismerem, akkor vége a házasságomnak, amiért idáig küzdöttem. Hogy igazából nem szeretem azt, akivel leélni készülök az életemet. És akkor mi van? Akkor mi lesz? Még most forduljak ki ebből az egészből, vagy csináljam végig, akárhogy is lesz? Nem tudom, elég érthető voltam-e, de most nem tudom ennél jobban elmagyarázni. Remélem, megérted és válaszolsz.

Előre is köszi: Anita

Kedves Anita,

azt hiszem, a kiváló analitikus-önelemző képességeddel a kérdés oroszlánrészét már meg is válaszoltad: ahelyett, hogy tovább vetítettél volna a főnökre, képes voltál bevallani, hogy valójában te vonzódsz hozzá. Minden elismerésem!

Az ebből rögtön adódó probléma, hogy mihez kezdhetsz ezzel a vonzalommal, illetve, hogy milyen következménye van a vágynak a házasságodra nézve. Az én kérdésem elsősorban az, hogy milyen elképzelésed van a tartós párkapcsolatokról és a monogámiáról. Vajon annak beismerése, hogy egy "férfias férfi" igenis tetszik nekünk, sőt, képes vágyat ébreszteni bennünk, egyenértékű-e a társunk elárulásával? Az, hogy akár vadidegenek is megmozgathatják a szexuális fantáziánkat, szükségképpen azt a jelentést is magában hordozza-e, hogy az aktuális kapcsolatunkkal elégedetlenek vagyunk?

Bár úgy gondolom, hogy teljesen természetes, hogy mások erős vágyat ébresztenek bennünk, elképzelhető, hogy valóban akad valami, amit nem találsz meg a vőlegényedben (lehet-e véletlen, hogy éppen most figyeltél fel a főnökre, vagy összefügg-e mindez az esküvő közelgő időpontjával?). Amellett tehát, hogy érdemes felülvizsgálnod a tartós kapcsolatokról alkotott elképzeléseid érvényességét, és bátran megkritizálhatod azokat a - akár a családi otthonból hozott - mítoszokat, amelyek az örök hűség előírását még a gondolatainkra is kiterjesztik, fontos volna, hogy ugyanilyen alapossággal szembenézz a házasság és a jövendőbelid személyének kérdésével is.

Elképzelhető, hogy nem maga a társad, vagy a kapcsolatotok minősége az, ami váratlanul megzavart, hanem az új élethelyzet, a "férjes asszony" szerepe, amelyben rövidesen benne találod magad. Talán a fellobbanó vágy és az azt követő zavarod egyszerűen csak az ismeretlentől való félelmedet tükrözik (esetleg azt, hogy nemsokára talán nem áll majd szabadságodban a választás: hogy "bekötött fejjel" és az örök hűség kimondásával egyben korlátoztad is a saját lehetőségeidet a jövőre nézve).

Mivel nem írtad meg, mennyi idős vagy, nehéz eldönteni, hogy a választási szabadságod korlátozása - még ha az a saját akaratodból történt is meg - mennyiben jelent természetes emberi félelmet, és mennyiben jelenti azt, hogy korainak és elhamarkodottnak tartod a döntést.

Igyekeztem felvillantani pár alternatív magyarázatot, de a közülük való választás mindenképp a Te feladatod! A legfontosabb, hogy ne menj bele félmegoldásokba csak azért, mert "már ennyi mindent megszerveztetek". Az igen kimondása előtt pontosan tudnod kell, hogy mi az, amire igent mondasz, és képes vagy-e vállalni a döntésedet a továbbiakban. Inkább kérj még időt, mint hogy megrekedj egy átgondolatlan, rossz házasságban! Mindehhez kitartást és sok sikert kívánok.

Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés