free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

160 évnyi karikatúra a kArtonban

Borsa         Címkék: grafika, karikatúra, kiállítás, magyar, rajz 0 hozzászólás

A mai napig változatlanul népszerű műfaj a karikatúra, bár az évtizedek során célja és jellege átalakult. A kArton galéria másfél évszázad termését mutatja be.

Két ember áll a réten. Körülöttük hatalmas gombák, a kezükben kosár. Szerinted melyik lehet a Gyilkos galóca? - kérdi az egyik, miközben a hátuk mögött egy galléros-kalapos gomba észrevétlenül hatalmas bárdot emel a feje fölé... Április végéig látható kiállítás a kArton galériában a magyar karikatúra elmúlt százhatvan évéből.



A karikatúra a "grafika mostoha gyermeke", éppen csak megtűrt műfaj volt a művészetben. Itthon 1848-tól, a Dongó magazin megjelenésétől létezik, ám a képzőművészek, festők számára sosem jelentett komoly időtöltést, vagy munkát. Inkább egymást ugrató, viccelődő, vagy éppen megélhetést biztosító "melónak" tartották. Művelői mégis a mai napig rendkívül népszerűek, ki ne találkozott volna már Balázs-Piri Balázs pajzán képes vicceivel, Dallos Jenő egyedi karcsú vonalvezetésével, vagy Sajdik Ferenc, a Pom-Pom és Gombóc Artúr rajzolójának krumpli orrú figuráival.

A kArton galéria új kiállítása bemutatja a műfaj hőskorát, amikor az újságokban megjelenő humoros rajzok még Ferencz Jóskával és az Orosz Medvével viccelődtek, de láthatunk karikatúrát a klasszikus Füles, vagy a Ludas Matyi vicclapok oldalairól, az Új Ludas, a Karikás és a Hócipő évfolyamaiból is történeti sorrendbe rendezve. Nosztalgikus érzésekkel sétáltunk a sok apró jelenet, eltúlzott kabaréhelyzet, vicces fejű politikus között. Egy pesti lakásban újságot olvasó, pocakos, kopasz férj, a kikapós menyecske, a szeretővel tetten ért feleség: csupa kabarézsáner, generációk szórakoztak a lapokban elhelyezett rajzos poénokon.



A bekeretezett rajzok között eszünkbe jutott, hogyan olvastuk gyerekkorunkban a pad alatt a Hahota zsebkönyvet, amit akár évente elő lehetett venni, mindig volt benne valami újdonság. A karikatúra ugyanis lehet megdöbbentő, torz és poénos, szólhat történelmi katasztrófákról, és kispolgári problémákról, ábrázolhat sztárokat vagy az utca emberét, mindenki megtalálja a hozzá közel álló rajzokat.

A tárlat kurátora Gyöngy Kálmán maga is hivatásos rajzoló, a műfaj magyarországi történetét egy terjedelmes lexikonban dolgozta fel. A könyv 1848-tól napjainkig ad névjegyzéket a magyar karikaturistákról, az utolsó oldalakon pedig a szerző összegyűjtötte a legnevesebb alkotók egy-egy jellemző munkáját is. Először azt kérdeztük tőle, vajon miért tűnt el a karikatúra a hazai lapokból. Kiderült, ez így nem teljesen igaz, hiszen a legnagyobb példányszámú politikai napilapok ma is foglalkoztatnak rajzolókat. A műfaj azonban valóban elveszítette kelet-európai báját, hiszen ma már nincs szükség arra, hogy kétértelmű utalásokkal mondjon véleményt a rendszerről egy-egy grafikus, vagy karikatúra készítő.



Az utolsó aranykor a legendás Ludas Matyi idejében volt. A lap ugyanazt a szerepet töltötte be a szocialista Magyarországon, mint Hofi Géza: szelep volt, egy olyan hang, ami sokkal többet megengedhetett magának, mint az átlagember, vagy a médiumok, ha rendszerkritikáról volt szó. A szakma is átalakult Gyöngy Kálmán szerint: kezdetben humorlapok közölték a fanyar, közéletre reagáló rajzokat, később a karikaturisták filmplakátokat is terveztek, reklámokat rajzoltak, vagy területet váltottak, és animációs filmeket készítettek. Ilyen volt például Macskássy Gyula, akinek rajzait a kiállításon is megnézhetjük. Ő rendezte a kiskorunkban diafilmen látott "Két bors ökröcske", vagy az "Egér és az oroszlán" című filmeket is.

A reklámgrafika és plakátművészet egyik legnagyobb hazai egyénisége a szintén karikaturista Kassowitz Félix volt, akinek unokája Mathieu Kassovitz az ismert francia színész-filmrendező. A kommunista Magyarországról a rajzoló fia Párizsba emigrált, és sosem jött többé haza, így az Amélie csodálatos életének szerelmes lovagja, és a Gyűlölet rendezője már francia földön született.



A karikatúra később szókimondó összekacsintásból illusztrációvá jelentéktelenedett a lapokban, míg a rendszerváltást követő években gyakorlatilag eltűnt a legolvasottabb kiadványokból és a rejtvényújságokban, meg a Hócipő hetilapban kapott leginkább helyet. Nem igazán értjük miért alakult ez így, hiszen a nemzetközi lapokban ma is számtalan rajzos illusztrációt, gúnyos viccet és portrét találunk.

Az április végéig látogatható tárlat kurátora mégis optimista. Úgy látja, hogy az új generáció, a mai fiatal grafikusok sokszor sokkal igényesebb, profibb munkákat készítenek az elődöknél is. Egy-egy rajz ára leginkább a megrendelőtől függ, három és tizenötezer forint között jellemző. A fiatalabb generációból sokan portrékat festenek, utcai rajzolónak állnak, miközben rendszeresen megjelennek munkáik a magazinokban is. A legismertebb hazai portrérajzoló talán Tónió, aki a Hócipő hetilapban például csaknem minden héten publikál. Rajzai a műfaj szabályai szerint eltúlzottak, kiemelik az egyes karaktereket és személyiségjegyeket.



Kortársaival és az elmúlt százhatvan év legnevesebb karikaturistáival együtt ő is szerepel Gyöngy Kálmán lexikonjában, amit szintén átlapozhatunk a kArton galériában. A könyv bemutatója április 8-án lesz, a kiállítást 26-ig lehet megcsodálni.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Újrahasznosítva

Sok munkával újrahasznosított tárgyakból és bútorokból is stílusos otthont lehet varázsolni.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés