free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Tibet vs. Kína

Borsa         Címkék: buddhizmus, kína, láma, olimpia, tibet 0 hozzászólás

A nyári olimpia közeledtével egyre hangosabbak a Kína politikája ellen tüntetők, pedig Tibet elnyomása nem éppen új probléma. Túl sokáig volt csendben a világ.

A kínai olimpiai játékok kapcsán mindennapossá váltak a Tibet felszabadításáért tüntetők a híradókban. Mit is lehet tudni erről a tartományról, amelynek szabadságáért több mint fél évszázada küzdenek. Rengeteg nyugati szemében "sikk" kiállni a Dalai Láma által vezetett, hivatalosan nem létező országért, anélkül, hogy bármit tudnának róla. Az alábbiakban összefoglaljuk, ki, mikor és hogyan alakította Tibet sorsát.

www.nytimes.com

A közép-ázsiai fennsíkon elterülő tartományt a világ legmagasabban fekvő régiójaként tartják számon, a "világ tetejének" is nevezik. A XVII. századtól kezdve az országot vezető, mindenkori Dalai Láma és szövetségesei kezdtek hatalomra kerülni. A XX. század elején britek kísérelték megszállni az országot, amely végül 1913-ban, egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Kínától. Ez az állapot 1950-ig tartott, amikor Mao Ce-Tung csapatai az immár kommunista államhoz csatolták vissza a tartományt. Kína egyébként azóta tekintett úgy a régióra, mint az ország részére, amióta a Mongol dinasztia kiterjesztette az ország határait a Himalája vidékére, mintegy 700 évvel ezelőtt. Ezt a fennhatóságot a XVIII. és XIX. század történései is megerősítették, amikor Kína bejelentette, hogy Tibetet protektorátusának tekinti.

1951-ben, Mao csapatainak inváziója után a két ország vezetői aláírták az úgynevezett Tizenhét pontos Egyezeményt, amely garantálta Tibet autonomiáját és biztosította a polgárok számára a buddhizmus gyakorlásának lehetőségét, azonban a fővárosban Lhászában felállított hivatalok kínai kézbe adták a civil és katonai vezetést. A tibetiek 1959-ig próbáltak ellenállni a keleti megszállóknak, amíg a kínaiak vérbe nem fojtották a polgárok nagyszabású felkelését.

Az összecsapásokban több ezer ember halt meg, s a Dalai Láma ekkor kényszerült indiai száműzetésbe, ahonnan a mai napig irányítja a tibeti emigráns kormányt. Kína 1965-ben kikiáltotta a Tibeti Autonóm Régiót, azonban az országban nagy számban élő buddhista szerzetesek úgy érezték, hogy a kommunista vezetés nem tartja be a tizenhét pontban vállalt kötelezettségeit, ez pedig további felkelésekhez vezetett. A legsúlyosabb ilyen eset 1988-ban történt, amely után a kínaiak haditörvényszéket vezettek be.

http://freefoto.com

Az ötvenes évek végén a kínai kormány igyekezett "felhígítani" a környék lakosságát, s nagy számban telepítették be a Han területről származó kínaiakat. A 60-as, 70-es évek kulturális forradalma során pedig több kolostort és műtárgyat semmisítettek meg. A tibetiek lemorzsolódástól való félelmét tovább erősítette a 2006-ban megnyitott, Lhaszát a kínai Golmud városával összekötő vasútvonal – amely a világ egyik legmagasabban fekvő ilyen jellegű közlekedési vonala – amelynek révén további kínai bevándorlók érkezésétől tartanak.

A Dharamszálában székelő Dalai Láma – akit 15 éves korában neveztek ki államfővé, amikor Kína megszállta Tibet keleti részét – aki 1989-ben elnyerte fáradozásaiért a Nobel-békedíjat, 1993-ban arra kényszerült, hogy visszavonulót fújjon a tárgyalások során. Az egyeztetések 2002-ben kezdődtek újra, s a Láma azt mondta, már feladta a tényleges függetlenség álmát, s helyette azt szeretné elérni, ha Tibet újra kulturális autonómiát kaphatna, a pekingi kormány irányítása alatt.

Őszentsége többször is hangoztatta ebbéli meggyőződését idén márciusban, amikor ismét zavargások robbantak ki, egy évvel az első nagyobb lázadás 50. évfordulója, és az 1988-as incidensek 20. évfordulója kapcsán. A globális közösség afféle Csipkerózsika-álom után újra ráébredhetett, hogy Tibetet továbbra is katonai módszerekkel tartja irányítása alatt a kommunista rezsim, amely szerint a buddhista állam sohasem létezett, annak ellenére, hogy a megszállás előtt saját fizetőeszköze volt és önállóan bonyolította diplomáciai ügyeit.

www.ft.com

Franklin D. Roosevelt amerikai elnök még követeket is küldött Lhászába, hogy engedélyt kérjen az ország területének használatára, a Japán ellen harcoló kínai nemzeti hadsereg megsegítésére küldött utánpótlás célba juttatásához. Ha Tibet valóban Kína egy részét képezné, Rooseveltnek nem lett volna szüksége Lhásza engedélyére.

Sajnos az elmúlt mintegy fél évszázadban a globális közösség számára szinte feledésbe merült a kínai katonai, kulturális, vallási és etnikai megszállás, amely ezt a békeszerető, pacifista – ezeket az értékeket gyengeségnek tekintették a pekingi funkcionáriusok - országot sújtja. Mindez feltehetően nem következett volna be, ha az Egyesült Államok és India nem hagyja, hogy kialakuljon egyfajta "stratégiai vákuum" a Brit birodalom indiai befolyásának gyengülése után, amelynek köszönhetően Tibetből egyfajta független ütközőállam lett Kína és a Nyugat között.

www.ft.com

S ha az USA és India vezetőinek nem is fűlött a foga ahhoz, hogy katonai erőikkel fejezzék ki támogatásukat Tibettel szemben, 1947-49 között lehetőségük lett volna az ENSZ-nél kijárni, hogy az országból Svájchoz hasonlóan semleges ország váljék, a világszervezet oltalma alatt. Annak érdekében, hogy elkendőzzék stratégiai ballépéseiket a két ország elkezdett úgy tenni, mintha megfeledkeztek volna Tibet sorsáról, a világ többi része pedig hamarosan csatlakozott hozzájuk. Ezen felbátorodva a kínai vezetés megkezdte a területen élők kulturális "megreformálását". Az évtizedenként kitörő zavargásokat a rezsim brutálisan, szinte kénye-kedvére elfojthatta, bízva abban, hogy a nemzetközi közösség éppen erőltetett fütyürészéssel a másik irányba néz majd.

A 2008 márciusában történtek ebből a szempontból a tibetiek malmára hajtották a vizet, a zavargások – amely a kínaiak szerint csupán 12-13 áldozatot követeltek, akiknek haláláért az "agresszív zavargók" a felelősek, míg az emigráns kormány száznál is több, a rendőrök által agyonlőtt halottról tud – ugyanis alaposan felrázták a nemzetközi állóvizet. Az olimpia közeledtével pedig a pekingi vezetésnek egyre kínosabbá válik a lépten-nyomon tibeti zászlókat lengető tüntetők hada, akiknek Párizsban például sikerült is kioltani az olimpiai lángot. A történtek hatására a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig már vizsgálja annak lehetőségét, hogy a fáklya világkörüli útját rövidre zárva egyenesen Kínába szállítják az elvileg a sportot, összetartozást, csapatszellemet és a szabadságot jelképező lángot.

www.freetibet.org

Ez pedig még csak a kezdet volt, ugyanis a pekingi olimpián - a pártvezetés legrosszabb álmaiban: az olimpia megnyitóján - történhetnek még olyan események, amelyek újabb kérdőjeleket támasztanak Kína és Tibet viszonyát illetően. Ha pedig a pártvezetés további erőszakhoz vagy korlátozásokhoz folyamodna reakcióként, egyre inkább sarokba szorítja majd a nemzetközi közösség és a Tibetért küzdő aktivisták hangja. És bár gyakorlatilag nincsen rá esély, hogy Koszovó mintájára kikiáltsák a független Tibetet, a zavargások hatására a kínaiak tehetnek nagyobb engedményeket a régió lakói számára. Persze ezzel még nem valósul meg a csillogó szemű nyugati tinédzserek pólóin vagy zászlóin díszelgő "Free Tibet" eszméje, mindenesetre talán egy élhetőbb világ jön majd erre az egykor oly békés magashegyi államra és lakóira.




Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés