free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Harc az exekkel II.

Fiáth Tita         Címkék: ex, harc, kapcsolat, pasi, viszony 0 hozzászólás

Ha végre becserkésztük a foglalt pasit, jön a fázis, amikor az egykor elviselhetetlennek tartott exet pasink sajnálni kezdi. És ezt az exek ki is használják.

Az elmúlt héten alaposan leegyszerűsítve ugyan, de igyekeztünk felvázolni, hogyan alakulhat rosszabb esetben a libidónk aktuális tárgya és az ő exnője közötti viszony. Ideje, hogy magunkra is vessünk egy pillantást: hányféle szívásba szaladhatunk bele, ha foglalt pasiért adjuk fel a szingliséget?



Az exbe gubancolódott szituációk klasszikusa: nős/élettársi viszonyába savanyodott férfiúról szólt nékünk a Múzsa, akit kitartó jobbik énünket mutatással sikerült is elhappolnunk a vetélytárs franciaágyáról. Ám alig kattannak a viszonyból kiugró, hozzánk szegődő pasi bőröndjén a csatok, máris hatalmas cezúra vágja ketté a kapcsolatunk történetét: a romantikus, gyengéd, illetve a feleséget akadály-mivolta végett közösen szidalmazó periódusnak immár vége. Mostantól mi ülünk a nyeregben, mi vagyunk a vért szürcsölő győztes amazonok, s a korábban mumusfejűre festett exnő váratlanul "szegénykémmé" változik. A fordulat akkor lehet igazán és tragikusan szembeötlő, ha gyerekek is maradtak a hátrahagyott lakásban.

Az elhagyott nő/anya a férfi bűntudatát könnyen felhasználhatja arra, hogy ellehetetlenítse az új viszonyt. A leginkább bevált módszer az időháztartás feletti uralom megszerzése. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a szakítást és az új szerelem felvállalását követően az elhagyott fél több időt követel magának.

Ezt-azt meg kell beszélni még, noha az elmúlt két évben pár félbe harapott hellón kívül beszáradt minden kommunikációs kísérlet; váratlanul egy közös cég megalapításának ötlete szökken szárba az ex fejében – visszautasíthatatlan ajánlat, még ha a pasi egy évtizede tervezi is a megvalósítását, egyedül; az apukának kell mostantól a szülői munkaközösség bábvarró üléseire járnia és így tovább. Az előző kapcsolatra fordított idő látványos növekedése, ha fájdalmas is, olyan béka, amit talán még hajlandóak vagyunk – ugyancsak a bűntudatunk minimalizálása érdekében – ideig-óráig letuszkolni a nyelőcsövön. Ugyanakkor ennek az időnek a kiszámíthatatlansága már képes hazavágni az egyébként is meggyengült kapcsolatunkat.



Talán sokaknak ismerős szitu, három hónapja megvan a színházjegy egy külföldi vendégjátékra, utolsó simítások az ajakkontúron, amikor villogni kezd az SMS a barátunk kijelzőjén: "A legkisebb gyerek belázasodott, nekem viszont át kell ugrani apámékhoz, gyere azonnal!". A volt csaj, naná, mindig a nyaralásunk nulladik napján kap pánikrohamot – hogy a pasink másfél hétig járhasson a pszichiátriára konzultálni –; garantáltan akkor kell fodrászhoz mennie, amikor a leánykájának zongoravizsgája van (amiről természetesen nem szólt korábban – csak akkor jegyzi meg, de akkor felszólító módban, amikor sikerült beverekednünk magunkat a Titanic fesztivál nyitófilmjére).

Mivel a társunk hajlamos elhinni, hogy "rossz apa", ha nem tölt annyi időt a gyermekeivel, amennyit csak lehet, természetesen fejvesztve rohan, valahányszor ciripelni kezd a mobil az Operában. A végkifejlet kiókumlálásához nyilván nem kell lélektan-doktorátus: a korábbi, tenyéren hordott pozíciónkhoz képest mellőzöttnek, egyre csalódottabbnak és magányosabbnak érezzük magunkat.

Amellett, hogy az oroszlánrésszel a kedvesünknek kell megvívnia, mi is tehetünk pár dolgot a szerelmünk megóvása érdekében. Fontos, hogy egyetértésre jussunk abban, mit jelent például jó apának lenni: vajon az együtt töltött órák száma, vagy az idő minősége számít-e inkább? Hogyan lehetne az exfeleséget rávenni arra, hogy képes legyen a bosszúvágyát félretéve bizonyos tervekben megállapodni, és ragaszkodni is azok végrehajtásához (mert valóban akadnak váratlan helyzetek, de nem mindennap!)?



Ha nincs közös gyermek, olyasféle kérdésekkel kapcsolatban szükséges a közös nevező, mint az exszel való viszony jellege: annak definiálása, hogy valóban barátságról, segíteni akarásról, támogatásról van-e szó férfiúi részről, vagy a túlzások, a korábban nem jellemző megengedés és finomkodás mögött a lelépés miatti lelkiismeret-furdalás túlkompenzálása áll-e.

A szakítás – pláne, ha vagyongyarapítással és gyerekneveléssel töltött évek állnak a felek mögött – sok esetben még akkor is gyászmunkával járó folyamat, ha a viszony egymásba futó, végtelenített rutinkörökből állt. A veszteség számba vétele, az efölött érzett sajnálkozás, a levertség és szomorúság, illetve sok esetben az új megvilágításba került szakítás miatt a másik – az eleddig szeretett új nő! – hibáztatása a gyász természetes velejárói.

El kell fogadnunk, és kellőképpen türelmesnek kell lennünk ahhoz, hogy képesek legyünk támogatni a társunkat (ami baromi nehéz feladat, hiszen nem kis részben mi magunk vagyunk a jelenlegi helyzet okozói, s ezért a harag jelentős hányada is felénk irányul). Persze ahogy minden gyászmunkának, úgy ennek is vannak határai.



Ha valaki hónapokkal később sem képes a megváltozott helyzethez alkalmazkodni, nem hagy fel az új társ vádolásával, valamint képtelen rendezni és érett módon lezárni az előző kapcsolatát, akkor bizony baj van. Tolerancia ide vagy oda, nem szabad megfeledkeznünk a saját igényeinkről: mindarról, amiről akkor volt szó, amikor még titok volt a románc. Nehéz pálya, rengeteg buktatóval. Érdemes mérlegelni, mielőtt rákacsintunk egy hétvégi kimenőjén lazító családapára. 



LÉGY TRENDI!

Abercrombie@Fitch, Hollister, Stance, Oakley márkák webáruháza

Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés