Szentpéteri Csilla a zongoraszék mellett a tévénéző fotelben is nagyon jól érzi magát. Nagytételben habzsolja a filmeket, így nehezen választotta ki az öt legjobb filmzenét.

Szentpéteri Csilla zongoraművész saját bevallása szerint őrült filmrajongó. Sokszor még este, koncertjei után hazaérve is inkább az otthoni dvd gyűjtemény felé veszi az irányt, ahelyett, hogy aludna. Imádja, ha egy film felforgatja gondolatait, keresi a különleges élményeket, de vannak mozik, amik azért nőttek a szívéhez, mert zenéjük egy-egy felejthetetlen emléket idéznek fel. Tehát sokkal inkább érzelmi és nem szakmai szempontok alapján állította össze ezt a listát. Szentpéteri Csilla szerint ennek az öt filmnek a legjobb a zenéje.

Las Vegas végállomás

Ez volt az a film, amit mostani férjemmel közösen választottunk még az első randink alkalmával. Ezt követően egy turnéról visszatérve sokáig gondolkodtam, hogy sapka-sál-pulóver ajándék helyett mivel örvendeztessem meg. Miután tudtam abból a pár órás beszélgetésből, ami lezajlott köztünk, hogy nagyon szeret CD-t hallgatni, bevetettem magam egy hatalmas CD áruházba. Először tanácstalan voltam, de rájöttem, hogy mi lenne a legtalálékonyabb meglepetés. Odamentem az eladóhoz és megkérdeztem, van-e Las Vegas végállomás CD, mire ő begépelte, s közölte, hogy egyetlen egy darab. Szinte üvöltve mondtam, hogy akkor azt máris számlázza. Az ajándék teli találat volt.

Zorro

Miután kiderült, hogy kisfiút hordok a szívem alatt, felhívtuk apukámat, hogy elújságoljuk a nagy hírt. Ő rákérdezett, hogy milyen nevet szánunk a gyereknek, mire Csaba, a férjem viccesen közölte, hogy teljesen szokványos névre gondoltunk, legyen Mehemed. Apukám kitért hitéből, azt mondta, hogy ő ilyen névvel ki nem viszi a strandra. Ebben a pillanatban elkezdődött a Zorro című film dinamikus zenéjével, teli életörömmel, s akkor mi azt mondtuk: nyugodj meg, Zorro lesz. Azt válaszolta, hogy két ilyen idióta művésszel nem tud mit kezdeni. Fiúnk végül Kristóf lett, de a beceneve Zorcika.

Schindler listája 

A világ legnagyobb fájdalmát és egyben szépségét hordozza magában ez a zene. És hegedűn játszva sír a legjobban!



Desperado

A Los Lobos együttes zenéjében pont olyan határtalan életöröm van, amit én is "gyakorolok" koncertjeimen. Latin temperamentum, napfény, tenger, száguldás, gondtalanság. Legközelebb megjelenő lemezemen is ilyen számok lesznek, tele spiritusszal, gitárokkal, vérpezsdítő ritmusokkal.

Alkonyattól pirkadatig

Rendkívül húzós, szintén latin életérzéssel teli muzsika. Amikor nagyon visszavágyom Olaszországba vagy Spanyolországban – mindkét országban éltem egy darabig - csak beteszem ezt a zenét, s már ülök is a Piazza Navonán, egy jó kis étteremben vagy éppen örökké vidám Barcelonában sétálok a Ramblán.