free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A hajóról jelentjük

Borsa         Címkék: beszámoló, fesztivál, film, jubileum, titanic 0 hozzászólás

A Titanic eredeti, igényes filmjeire minden évben egyre többen kíváncsiak. Kár, hogy aki most nem látta, annak éveket kell várnia, hogy újból vetítsék ezeket a filmeket.

Az idei Titanic immáron a tizenötödik impozáns, elsüllyedő objektum volt a sorban, és áldásos hagyományaihoz híven ez alkalommal is bővült, szépült, hosszabbodott és a nemzetközi keményvonalas artmozi-termés legjavából szemezgetett. Mi ismételten nem csalódtunk, az egyre duzzadó színvonalat és bővülő repertoárt már csak az idei nézettségi csúcsok tudták überelni, amiből arra kell következtetnünk, hogy igenis van piaca itthon az igényesen szerkesztett és művészi mondandóba gyömöszölt moziknak is.



A fesztivál 11+1 nap ráadása alatt több mint 15 ezren látták a Titanic filmjeit, ami már csak azért is nagy szó, mert a hazai mozitermek nézőszám-apadásának ezek szerint nem a mozicsömör az oka, hanem a színvonaltalan gagyik térhódítása. Sosem értettük, hogy a titanicos felhozatalból miért csak egy-egy kósza példány kerül be az itthoni forgalmazás vérkeringésébe, ráadásul azok is nagyjából két éves difivel. Gondoljunk csak a 2006-os fesztiválkedvencekre, Park Chan-wook Bosszú-trilógiájának záródarabjára, A bosszú asszonyára (Sympathy for Lady Vengeance), vagy a Quay fivérek vadmisztikus meséjére, a Földrengések zongorahangolójára (The Piano Tuners of Earthquakes). Míg az előbbi tavaly év végén, addig a másikuk idén tavasszal került hivatalosan a honi mozikba.

Egyáltalán nem tendencia a forgalmazók részéről a fesztiválprogramból válogatni, ami azért is rendkívül furcsa, mert az immáron hagyományosnak számító közönségszavazások igen jól előre jelezhető sikerfilmeket sejtetnek. Tehát a fesztivál programjában futó filmek többségükben kénytelenek egyszeri élmény gyanánt szolgálni, ezt viszont remekül kompenzálják minőségi jellegükkel.

Az idei hömpöly-túra - csakhogy mi is stílszerűek maradjunk a menetrendszerű hajós utalások terén - 65 filmet tűzött a repertoárba, és 12 nap alatt végigszántotta a világot Mexikótól egészen Japánig. A 2008-as etap is 9 szekcióba sorolta a filmeket, láthattunk egy szép csokrot Amerika felfedezéséből, a A bűn mélységeiből, a Francia zátonyokból, a Tajtékos napokból, a Filmdokkból, de új terepként bekerül a képbe a Mexikói mozaik, és az elképesztően izgalmas Japán tenger is, és idén is voltunk Világkörüli úton, a muzikálisabbak pedig a Zene mindegykinek tagozatba sorolhattak be ismét.



A 2006-ban először versenyként is debütáló fesztivál idén is bedobta a Hullámtörők-díjat, ami az elismerés mellett 10.000 euróval is dagaszthatta a büszke tulajdonos mellét. Idén az izlandi Baltasar Kormákur örülhetett és dagadhatott, hiszen a háromtagú nemzetközi zsűri - a Dublini Fesztivál igazgatója Grainne Humphreys, a cseh forgatókönyíró-rendező Marek Dobes és a magyar filmrendező Mundruczó Kornél - az ő sűrű-sötét Vérvonal (Jar City) című krimijét találta a legerősebbnek a felhozatalból. A rendező több frontról is ismerős lehet, hiszen az ő nevéhez kapcsolhatjuk a 101 Reykjavík című posztleszbikus családi komédiát, és a kevésbé emlegetett A tenger című, vad izlandi tájakon tajtékzó drámát.

A zsűri indoklása igen egyszerűre, de hatásosra sikeredett; szerintük Kormákur nemzeti ízű, mégis velejéig izlandi mozit kreált, karakterei megfoghatatlan különcök, megközelítése egyedi, a sztori egyszerre megrázó és ironikus képet fest a mai Izlandról. Arról a helyről, ami Európa legészakibb csücskében csücsül, valójában potenciális világvége és hervasztó jégtenger. A sztorija amúgy egy végtelenül egyszerű bűnügyi történet egy rejtélyes genetikai betegség és egy hamutállal agyoncsapott öregember körül.



Érdekes amúgy hogy a közönségkedvenc mozi is a messzi Izlandról jött el hozzánk, méghozzá a zenei blokk kiemelkedő darabjaként; a kultikus izlandi poszt-rock zenekarról szóló Sigur Ros: Heima című film teljesített a legjobb közönségátlagon. Dean DeBlois filmje nem egy hagyományos koncertdoku, bár a zenekar 2006-os hazai - heima jelentése otthon - improvizációs turnéjáról mesél, megszólalnak benne a tagok is, és a koncertképek helyett legtöbbször fenséges izlandi tájak vannak bevágva a zenei számok alá, amelyek így külön klipekként funkcionálnak. Gyönyörű, és szavak nélkül is sokat beszél Izlandról, DeBlois és Kormákur mozija joggal ítélhető hazafias ismeretterjesztésnek, bár impressziók sorával vázolják fel imádott jégvidéküket, a laikusoknak is segít tovább látni Björknél az izlandi témában.

1. A hajóról jelentjük
2. Hullahegyek, kaszkadőrök, skinheadek



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés