free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Amikor túl jó a pasi

pszichologus@borsa.hu         Címkék: gon, kapcsolat, pasi, pszichológus, válasz 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!

Olvasom a borsán, hogy egy csomóan írnak más nevében: ááá, nekem semmi bajom, bezzeg az anyám satöbbi. Lehet, hogy az én levelem is hasonló fal dumaként fog átmenni, mindenesetre tennék egy próbát (legfeljebb ha ez a nyavalyánk megoldódik, akkor majd írok a saját bajaimról is).

Naszóval: pár hónapja együtt vagyok egy sráccal, igazi kis tündér, pont ezért szerettem meg. Nem az a nagyszájú, ordenáré macsó, aki képtelen még köszönni is, sokkal inkább egy hiperkorrekt, hiperudvarias, hipernemtudomén micsoda. Pont a „hiperrel” van a baj. Megkéri az anyja, hogy vigye el a kutyát beoltatni, a nővére, hogy írja meg a biológia kiselőadását meg a verselemzést, a haverja, hogy fuvarozza el kocsival egy bécsi koncertre hétvégén, és ő ellenvetés nélkül ugrik mindenkinek. Oké, eleinte nekem is hízelgett, hogy soha, semmire nem kaptam nemet, és nyilván mások is imádják, ha ki van nyalva a fenekük.

Az is igaz, hogy mostanában sokszor rajtam csattan ez a nagy krisztuskodás: jaj, most nem érek oda a moziba, mert a haveromnak vásárolok a Corában, például. Ilyenek voltak, kiakadtam, üvöltöztem. De nem magamról akartam írni, én legalább balhézok. A csávóm miatt viszont aggódom egy kicsit: normális ez, hogy mindenkinek első szóra pattan, és sohasem ellenkezik senkivel? Nem beteges, hogy azt akarja, hogy mindenki elfogadja? Mint aki attól tart, hogy ha egyszer kifejezi a saját véleményét, akkor tökegyedül marad a világon!

Unok már vele veszekedni, meg piszkálni, hogy álljon a saját lábára, álljon ki magáért, de egyelőre még bírom. Ő viszont infarktusban fog elpatkolni szerintem, amit nem szívesen néznék végig, mert nagyon szeretem. Van erre a típusú hülyeségre valami gyógyír?

Előre is thx a válaszért, üdv, Heni


Kedves Heni!

Betegesnek talán nem nevezném, de ha valaki tartósan nincs köszönő viszonyban a saját igényeivel, annak hosszú távon meglesz a böjtje. Rövid távon annyi hátránya van, amennyit magad is érzékelsz: hajszolt, diszharmonikus személyiség, aki keményen megfizethet a "tündérimidzs" fenntartásáért. Vegyük például az általad említett sérelmeket. Azt, hogy a közös programokat előbb mondja le, mint azokat, amiket a hozzá kevésbé közel álló személyekkel tervezett (inkább bevásárol egy havernak, mint hogy veled nézzen meg egy filmet stb.). Nos, mivel te szorosan hozzá tartozol, illetve mivel mindig a saját szükségleteit állítja a sor legvégére, furcsa logikával az a helyzet áll elő, hogy a veled töltött idő kívánatosságát felülírják a "kötelességek" (mivel mindig másoknak és nem magának "akar jót", a közös programjaitok, legyenek bármennyire fontosak is a számára, mégis elhalaszthatók).

A probléma ezekben az esetekben az, hogy az ember valahol legbelül pontosan regisztrálja mindazt, ami történik vele: például nagyon is tisztában van azzal, hogy ideges, amikor a nővére ahelyett, hogy egyszer maga is megpróbálkozna a dolgozatírással, automatikusan a telefon után nyúl. Tudjuk, hogy mérgesek vagyunk, ám ha valami miatt félünk kimutatni a negatív érzelmeinket – mondjuk attól tartunk, hogy mások el fognak utasítani, nem szeretnek majd bennünket, örökre megsértődnek satöbbi –, akkor egyszerűen önmagunk előtt is hajlamosak vagyunk letagadni, hogy bennünk ilyen érzelmek egyáltalán megszülethetnek (gyakran hallok ilyesmiket: Á, én senkire sem tudnék haragudni, én nagyon szeretem az embereket. Csak ők olyanok velem néha! Mindig kihasználnak!). A végeredmény lehet valamilyen testi betegség, de egy idő után akár el is fogyhat a cérna, és a felgyülemlett agresszió olyan hevességgel robbanhat ki, amennyire intenzív az egyes esetekben nem lett volna (már ha megmutatkozhatna).

Bár azt nem írod, hogy a társad mennyire tartja problémásnak a saját viselkedését, úgy gondolom, hogy egy beszélgetés segíthet abban, hogy rádöbbenjen, baj van (ha másból nem, talán abból, hogy „balhézol vele”, amikor nem az előzetes megbeszélésetek szerint alakulnak a dolgok). Gyógyír pedig akad, szép számmal. Az egyéni terápiák során feltérképezhetők azok az események, amelyek során kialakult a meggyőződés: "Nem mondhatok nemet semmire, mert akkor valami szörnyűség fog történni!". Az efféle téves hiedelmek a kognitív hangsúlyú pszichoterápiában módosíthatók, de kiválóak a csoportmódszerek is – pszichodráma, asszertivitás tréning –, amelyek során a résztvevők megtanulhatják, hogyan legyenek önérvényesítőek anélkül, hogy erőszakosak, agresszívek lennének. Ezekben a közösségekben egy csomó különféle szituációt játszanak el, így a csoporttagoknak arra is lehetőségük van, hogy a gyakorlatban kipróbálják mindazt, amit később „élesben” is meg kellene valósítaniuk.
Az interneten rengeteg címet, induló csoportot találhatsz, például itt és itt: www.pszichodrama.hu.

A terápiához sok sikert és kitartást kívánok, üdvözlettel: Fiáth Tita
 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés