free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ha félrelép a pasid

puder@borsa.hu         Címkék: együttélés, gyanú, megcsal, pasi, szakértő 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!

Harmadéves főiskolás lány vagyok. Jelenleg Budapesten élek, a szüleim pécsiek. A suli első két évében kollégiumban laktam, de a mostani barátom tavaly felajánlotta, hogy éljünk együtt az ő lakásában, hiszen elég régóta járunk már, megpróbálhatjuk. Eleinte nem volt semmi gond, élveztem, hogy nincs annyi kötöttség, mint a koleszban, nem kell ezerfelé alkalmazkodnom. Az utóbbi két hónapban azonban megváltozott a párom viselkedése: hajnalban jár haza, sőt, az elmúlt hétvégét nem is töltötte itthon. Zárkózott, titkolózó, gyakran érzem rajta, hogy zavarja a jelenlétem. Hiába faggatom, annyi a válasz, hogy hagyjam békén, csak a munka miatt ideges. Amikor nincs itthon, nézegetem az emaileket, már a telefonjába is belelestem, de mindent azonnal kitöröl (ami még furcsább, korábban simán elöl hagyott bármit).

Még sok egyéb jel van, nem untatnálak ezzel. A lényeg, hogy egyre erősebb bennem a gyanú, hogy megcsal. Csak egyszerűen nem értem: nem vagyunk összeházasodva, nyugodtan kimondhatná, hogy szakítsunk. Ha viszont erre gondolok, teljesen lever a víz. Megijeszt a gondolat, hogy megint egyedül leszek, hogy kezdődik elölről a szétesés a csajokkal, buli buli hátán, menni, ismerkedni, aztán esténként úgy lefeküdni, hogy már megint nem láttál egy normális embert sem. Nyakamon a vizsgaidőszak, nem is tudnék hová költözni. Úgyhogy az én stratégiám az, hogy várok, várok. De meddig lehet ezt így, várakozással elviselni? Szerinted ilyenkor mi a teendő?

Köszönöm, hogy elolvastad!

Szia, Panni



Kedves Panni,


a leveled második feléből úgy érzem, hogy elsősorban nem a párkapcsolat esetleges megszakadása – tehát a barátod elveszítése – miatt aggódsz, sokkal inkább olyan egzisztenciális kérdések miatt, mint például a lakhatás. Nem tudom, korábban hányadán álltál magaddal, és mennyiben változtatta meg az önbizalmadat az, ahogyan mostanában a társad bánik veled (nem tart méltónak arra, hogy megossza veled a titkait/problémáit, átnéz rajtad, nem közli, hogy éjszakára nem fog hazajönni, aztán nem is indokolja meg satöbbi). Mindenesetre úgy tűnik, hogy jelenleg nehezen tudod elképzelni, hogy új barátot találhatsz, vagy hogy nem mindig kell kollégiumban laknod, munkát vállalhatsz, albérletbe költözhetsz és így tovább.

Úgy gondolom, hogy a legfontosabb most, hogy saját magaddal elrendezd a dolgokat: megengedhető-e a barátod viselkedése veled szemben, milyen érzés, amikor nem kapsz választ a kérdéseidre, és mit csinálsz ezekkel az érzésekkel, amikor úgy döntesz, nem foglalkozol az egésszel és vársz? Mire vársz voltaképpen? Hogy véget érjen a feltételezett kalandja? Hogy visszataláljon hozzád? Lehet-e minden a régi anélkül, hogy megbeszélnétek az elmúlt két hónap eseményeit?

Ha sikerült tisztáznod magadban, hogy mennyit ér számodra a kapcsolat (és mennyit tesz hozzá az, hogy kényelmesebben élsz, illetve félsz az egyedül maradástól), akkor kezdeményezhetsz egy hosszabb beszélgetést a társaddal. Próbálj meg minél kevésbé vádaskodó hangnemben kommunikálni, és olyan mondatokat formálni, amelyek elsősorban a te érzéseidről szólnak (tehát ahelyett, hogy legorombítanád, hogy milyen aljas volt, amikor nem ért haza időben, beszélj inkább arról, hogy mennyire féltél/elhagyottnak, elkeseredettnek és becsapottnak érezted magad, amíg vártál rá). Ha a barátod azt érzi, hogy nem a vizsgaidőszak miatt rettegsz, illetve, hogy készen állsz arra, hogy nyugodtan végighallgasd, nyilván nyitottabban fog beszélni, hiszen a leírásod alapján őt sem elégíti ki a jelenlegi helyzet. Bár elképzelhető, hogy fájdalmas lesz az, amit hallanod kell, úgy gondolom, hogy az, hogy őszintén szólnak hozzád, sokat visszaadhat a méltóságodból és a magadba vetett hitedből, amiket az elmúlt hetek megtépáztak. Úgy viszont bátrabban nézhetsz szembe akár az egyedülléttel, vagy a későbbi lakás- és társkereséssel is.

Mindehhez sok sikert kívánok,

üdvözlettel: Fiáth Tita
 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés