free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Igenpara

Fiáth Tita         Címkék: házasság, igen, mákosrétes, para, szorongás 0 hozzászólás

Hiába vártuk régóta a pillanatot, ha pasink végre megkéri kezünket, nem könnyű eldönteni, mit is akarunk. Borsapszichológus, megmondja, mitől alakul ki az igenpara.

A Grimm-mesékben meg a Bridget Jones-féle csajok életútját egyengető sorozatokban a nőlét legnagyszerűbb pillanata, amikor elhangzik a Kérdés. Szó, hang, lehelet bennakad, majd a meglepődés pár másodpercnyi csendje után fanfárok harsogása, örömkönnyek pergése, valamint az üdvrivalgáson át szelíden elrebegett beleegyező szócska hallatszik.

Van-e bármilyen értelmes magyarázat arra, hogy ha velünk mindennek épp az ellenkezője történik: a kezünk kérésére jelentkező heves szívverés pánikrohammá fokozódik, a torkunkat jeges karmok szorítják, és ha válaszoltunk is, az esküvőnk előtti hónapokat kiskocsmákban vagy Isten szent házában töltjük az idő kerekének visszafordításáért könyörögve? A legkézenfekvőbb válasz, hogy talán mégsem az Igazinak hajítottuk az aranyalmát, s hiába jártunk/éltünk együtt vagy hat évig, a tudattalanunkból mostanra ért el hozzánk a vészcsengő vijjogása.



Érdemes ugyan egy rövid kört futni a rejtett averzió magyarázaton, de ha ez idáig semmilyen jel nem utalt arra, hogy ne egymásnak rendelt volna a Mindenható, akkor alighanem máshol lehet elásva a kutya. A személy úgy tűnik oké, viszont a helyzet - az ismeretlen, sohasem tapasztalt - a hideg verítékig sokkoló. Közelítsünk kicsit messzebbről.

Képzeljük el, hogy egy éttermi vacsora előtt jó előre elhatározzuk, hogy almaszószt fogunk kérni. Hozzák az étlapot, ki is választjuk a Halász Judit lemez óta kedvenc kajánkat, amikor elkezd súgni az ördög. Hogy talán meg lehetne próbálkozni valami mással. Esetleg. Hogy a két héttel ezelőtt meghozott almaszósz-döntésünkkel igencsak bekerítettük/korlátoztuk önmagunkat és a lehetőségeinket. Hogy ha igazán szabadok volnánk, akkor most dönthetnénk másképp is… A hozzánk lépő pincérre szabályosan ráüvöltjük, hogy mákos rétes.



Hasonló egzisztenciál parával szembesülünk a fejünk bekötése előtt, ráadásul a tét is nagyobb egy picit. Ha rábólintunk a kérdésre - amiről, akárcsak az almaszószról, talán már évek óta álmodoztunk -, lehúzunk egy rolót önmagunk előtt. A házasság lehetősége egyfelől szembesít azzal, hogy mostantól csak komoly hasfájás kockázata mellett haraphatunk ilyen-olyan mákos rétesekbe. A romkocsmabeli flörtök, ha nem is érnek feltétlenül véget, de a jelentésük megváltozik (hiszen éppen azt az eshetőséget zárjuk ki a férjhez menéssel, hogy a tekintetváltásból vagy a simulós táncból kifejlődhet valami komolyabb: azt, hogy bármikor a porondra léphet valaki más). Másfelől a házasságról szóló döntés testközelbe hozza a végesség, az elmúlás kérdéseit.

Oké, eddig is sejtettük nagyjából, hogy nem leszünk szaúdi hastáncosok, hollywoodi vágóasszisztensek, két-három éveket a hátizsákjukkal töltő délkelet-ázsiai neohippik, mégis: legalább a lehetőség adott volt, hogy bármikor leszakítsuk magunkról azt az identitást, amibe a kamaszkorunk óta sikerült bebábozódnunk. Az igen kimondásakor azonban könnyen úgy érezhetjük, hogy mostantól "pályára állunk", és esélyünk sincs arra, hogy egy, a szüleinkétől eltérő, izgalmas, fordulatos életútban gyönyörködhessünk az utolsó filmpergéskor.



Annak ellenére, hogy a "feleséggé válással" napjainkban nem feltétlenül jár együtt a 180 fokos életformaváltás - továbbra is járhatunk csütörtöki cset partikra a csajokkal; ha idáig a társunk főzte a vasárnapi ebédet, valószínűleg ezután sem lesz kíváncsi a bundáskenyerünkre és így tovább -, azonban számos szerep megváltozik, hangsúlyosabbá válik. A "szüleim kedvencgyereke" helyett erőteljesebb lesz a "valakinek a holtáiglan-társa".  A jövendőbelink családja sem nézhet többé ablaküvegnek: számolniuk kell azzal, hogy az elkövetkezendő karácsonyokat/húsvétokat már nem mondjuk le pluszmunkákra meg kutyasétáltatásra hivatkozva.

Az igent mondás - mint minden fajsúlyosabb, hosszabb távú döntés - természetesen jár együtt némi szorongással, bizonytalansággal, nyugtalansággal. A változással, az idő múlásával, a lehetőségek szűkebbé válásával - vagy legalábbis az alternatívadömping átrendeződésével - való szembenézés, az élettel való számvetés sok esetben a halálfélelemhez hasonló, intenzív testi tünetekkel - szapora szívveréssel, kapkodó légzéssel, torokgombóccal stb. - együtt járó, aggodalmas állapotot hozhat létre.



Úgy tűnik, a XXI. században egyre nehezebben teszünk pontot a mondataink végére: egyre inkább borzasztanak a véglegesnek tűnő döntések és az értük vállalandó felelősség. A szorongás azonban éppen erre világít rá: arra ösztönöz, hogy a korábbinál mélyebben, alaposabban rágjunk meg bizonyos, az életünket legközelebbről érintő kérdéseket. Szeleburdiság helyett ássuk bele magunkat a problémába, járjuk körül újabb és újabb oldalakról, vessünk rá egy-egy pillantást korábban leértékelt nézőpontokból is. És igenis éljük meg az életünk törékenységét, végességét, hogy megtanuljuk elfogadni és értékelni azt - talán éppen a házasságkötés előtt van itt az ideje.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés