free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A kemény cukros néni

Borsa         Címkék: középszerű, kritika, lemez, madonna, új 0 hozzászólás

Valószínűleg Madonna új albuma eladási rekordokat fog dönteni, ahogyan az eddigiek is. Mi is meghallgattuk a Hard Candyt, és nem értjük, mire a nagy felhajtás.

Arra gondoltunk, hogy talán az lehet a baj, hogy nem vagyunk autentikus Madonna-kultusz hívők, akik jobbára mindent felzabálnak, ami a popdívától ered, vagy csak szimplán nem értünk a bizniszhez, mindenesetre nekifutottunk az új lemeznek, ami pontosan a tizenegyedik a sorban, és az utolsó eresztés a Warner kiadónál. A Hard Candy névre keresztelt album a címe alapján egy másodvonalbeli pornófilm is lehetne, de ezt támasztaná alá a borítóra applikált M-dolla-ként pózoló hiányos öltözetű és erotikus pózban feszülő Madonna is, aki bármennyire is jól tartja magát, bizony már nem tinédzser. Nem szívesen osztunk senkit ezzel a "benne van a korban" szöveggel, de az idősödő popdíva még mindig nem akar lemondani a fétisszerkókról meg a minimáldresszekről, ami mára inkább már kínos, mint vagány vagy polgárpukkasztó.

www.poolparty.com, http://socialitelife.celebuzz.com

Tehát a fiatalkori, tolakodó magamutogatás szolidan egybeolvadt az érett korban beköszöntő kapuzárási pánikkal, nem találunk rá jobb magyarázatot, hogy egy idén 50-et töltő nőnél miért alapfelszerelés a fűző és combközépig érő csizma, és az ezekhez begyakorolt, szexuális aktusra buzdító tárogatós lábmozdulatok. És akkor már a kölyökfejű szárnysegédként maga mellé ráncigált Justin Timberlakeről ne is beszéljünk.

Nem mintha egy 50-es nő nem nézhetne ki jól, vagy lehetne vadítóan szexis, de mindennek meg van a helye és a módja, és az aranyszabály - miszerint a kevesebb néha több - itt is brilliánsan helytállna, ha alkalmaznánk. Ezek persze csak a komisz külsőségek, koncentráljunk a belbecsre, mert azon is van bőven kritizálnivaló.

http://idolator.com

A Hard Candy 12 közepesen eltalált dalt jegyez, Madonna most lazára vette a figurát, és úgy tűnik, mintha minimális befektetéssel - abban viszont rendesen erőlködve - összedobott volna egy utsó warneres albumot, ami a Confessions on a Dance Floor című előző lemez kitaposott, bár némileg újrareformált csapásvonalát követi. Összeszedte maga mellé a legjobban csengő neveket, úgy mint a jól bevált Timblandet, Pharrell Williamst és a Neptunest, Kanye Westet, Danjat vagy a már emlegetett friss ifjút, Justin Timberlake-et, és kicsit fáradt, kicsit izzadságszagú, kicsit tucatízű, de kétség kívül madonnás végeredményt sikerült produkálnia.

Az album amúgy az urban pop vonalon halad, néhol hip-hopos, R&B-s beütésekkel, néhol a 80-as évek közkedvelt szintipopját visszaidézve, de alapvetően maradt a jól bevált klub-stílusnál, amit bármilyen szórakozóhelyen lehet nyomni anélkül, hogy különösebb feltűnést keltene. Mrs. Materiálgörl minden bizonnyal azért tudott eddigi 26 éves pályafutása alatt mindvégig a csúcson maradni, mert rendkívül éleslátóan és rugalmasan idomult a kortrendekhez. Tehát a sok lökött marketingduma ellenére Madonna soha nem volt újító, vagy stílusteremtő, ő csupán ügyesen aknázta ki, és formálta saját ízlésére az adott zenei divatot.

www.madonna.com

Most azonban másra bízta a munkát, Timband keze nyoma érezhető az albumon, ami nem lenne baj, ha nem ez folyna már évek óta mindenhonnan. Ő ugyanis nem hajlandó a változásra, persze hülye is lenne, mikor milliókat keres ugyanazokkal a sablonokkal. A legkísértetiesebb utánérzésünk a Devil Wouldn’t Recognize You című számnál van, ami tulajdonképpen egy az egyben Timberlake Cry Me a River-jének átgyúrt hibridje.

Szóval a nettósított végeredmény egy unalmas és középszerű korong, amit nagyjából 15 perc alatt abszolválni lehet, mert egyik szám sem fog meg annyira, hogy ne lenne bennünk az ingerencia a továbbléptetésre. De hogy azért jót is mondjunk, Madonna produkált már ennél rosszabbat is (lásd a 2003-as American Life), és kiemelhetjük a Miles Away című számot, ami lassú, melankolikus hangvételén túl szívhez szóló szövegével - ezt a számot írta Madonna Guy Ritchie-nek - is kilóg a sorból, de az oldschool diszkós She’s Not Me, és a lendületes, bólogatós Give It 2 Me is jól teljesít az objektivizált rádiófogyasztói füllel hallgatva.

http://madonna.co.hu

Most használhatnánk olyan nagy szavakat, hogy Madonnától nem ezt vártuk, meg jobban is odatehette volna magát, de minek? Az album már most eladási csúcsokat dönget, a rádiókból orrba-szájba ez folyik, sőt már a lemez megjelenése előtt milliókért adták el a dalok felhasználási jogait. A rajongói - nem kevesen vannak - az istenért sem akarnak elpártolni tőle, még Cannes-ból is az ő mellbimbói köszönnek vissza, 26 éve a csúcson van, miért is kéne megszakadnia?

Mint azt már többször is tapasztalhattuk, a fogyasztói igényeket nem lehet eléggé alábecsülni, ez pedig tulajdonképpen egy korrekten összedobott lemez, nekünk nem tetszett, de ez legyen a mi bajunk. Az egyediség úgy látszik egyre inkább luxus még a nagyoknál is, a konformizált muzsika meg könnyen emészthető masszát alkot, csak büdös lesz tőle a lehelet. De Madonnának még ez is jól áll.

Madonna: Hard Candy
Kiadó: Warner Music / mTon



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés