free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Az írás a szabadság egyik formája

Borsa         Címkék: azaaférfi, bükyanna, interjú, író, ó 0 hozzászólás

Büky Anna első kötete 2003-ban jelent meg, ma már főállású író. Új regénye, az Ó, az a férfi! kapcsán elmondta, szeret nő lenni, de szívesen születne újjá férfiként.

Manapság a művészetben a hétköznapiság gyakran negatív fogalomként jelentkezik. Illik viszont mesterkélten elvontnak lenni, szenvedni és elégedetlenkedni. Büky Anna, kortárs írónő nem ezt az irányvonalat követi. Vathy Zsuzsa, a második könyvéhez írt ajánlójában ezt írja róla: "elbeszélései olyan hétköznapi történetek, hogy aki elolvassa őket, kénytelen felülbírálni a hétköznapiság benne élő fogalmát." Nos, kétségkívül hatásos mondat, mégis az benne a legszebb, hogy miután elolvastam a könyvet, egyet tudtam vele érteni.



Kíváncsi is lettem, hogy mennyiben hétköznapi - vagy épp ellenkezőleg - személyiség kell ezeknek a történeteknek a megírásához, ezért interjút kértem Annától. Beszélgetésünk alkalmával egy olyan embert ismertem meg, aki már rájött, hogy nem feltétlenül attól lesz valaki írónő, ha - teszem azt - parókát húz és garantáltan csak egy zavarbaejtően szűk réteg által érthető dolgokat hord össze. Szerencsésnek tartja magát, amiért rátalált az írásra, de nem misztifikálja túl. Inkább ír. A valóságról.

Borsa: - Mióta írsz?
Büky Anna: - Naplót tizennégy éves korom óta írok. Számomra az írás egy állandó folyamat. Arra azonban, hogy író lesz a szakmám, sokáig nem gondoltam. Miután megszületett a fiam, egyre súlyosabban éreztem az élet jelentőségét. Nem akartam, hogy elmúljon az életem úgy, hogy ne hagyjak valami nyomot. Ekkoriban kezdtem novellákat írni. Egy este feküdtem az ágyon, Maria Callast hallgattam és az ő hangjára született meg az első összefüggo történet. Amikor hazajöttem Németországból, megmutattam a novelláimat Lázár Ervinnek és Vathy Zsuzsának, akik biztattak, hogy folytassam az írást. Aztán 120 oldal kézirattal besétáltam az Édesvíz Kiadóba, ők pedig megjelentették az első könyvem. Persze egy könyvet mindenki meg tud írni, a másodikat viszont már nehezebb. Márton László szemináriumára jártam, neki is megmutattam az írásaimat, és ő mondta, hogy ezekből lehetne egy újabb könyv, így készült el aztán a második novelláskötetem. Innentől pedig már egyenes út vezetett a harmadikhoz is.



- Mennyiben függ össze nálad a naplóírás a novella- illetve regényírással?
- A napló elég arra, hogy a feszültségeimet kiírjam magamból. A novellaírás, regényírás, azzal a tudattal, hogy azt idegenek is fogják olvasni, egész más lelkiállapotot kíván meg. Különválasztom a kettőt. A naplómat soha nem adatnám ki.

- Hogy kerültél ki Németországba?
- Nem bírok a fenekemen ülni, mindig jöttem-mentem, amikor még nem volt egyszerű, akkor is megtaláltam az utat. Amikor elvégeztem a Tanárképző Főiskolát és el kellett volna mennem dolgozni, akkor úgy éreztem, hogy nekem még muszáj inkább elindulnom a vándorévekre. Kimentem egyedül Németországba és aztán ott ragadtam 17 évre. Mindenfélét csináltam, amit akár itthon is csinálhattam volna: tanultam, dolgoztam, családom lett…

- Miért költöztél vissza 17 év után Magyarországra?
- Elváltunk a férjemmel, édesapám beteg lett, megjelent itthon az első könyvem. Ekkor fogtam a gyereket és hazaköltöztem.

- Az írásaid a valóságos tapasztalataidon alapulnak vagy inkább a fantáziád szüleményei?
- Egyszerre a kettő. Figyelem valakinek az életét és valami feltűnik benne. Valamit látok és nem hagy nyugton. Például egy társaságban ülve észreveszem, hogy egyáltalán nem az köt le, amit mondanak, hanem inkább az, hogy vajon mit nem mondanak ki? Amikor egy-egy mozzanatból, egy szempillantásból látom valakin, hogy igazából egész másutt jár. Persze valahol mindig beleszól a fantázia, soha nem egy konkrét esetet írok le, mert pont az izgat, hogy "mi lenne, ha"? Mi lenne ezzel az emberrel, ha mondjuk kiélhetné a vágyait? Az érdekel, ami a valóság mögött rejtve marad.



- A két novelláskötet után most egy regénnyel, az Ó, az a férfi! című könyvvel jelentkeztél. Mi az oka ennek a váltásnak?
- Mindig kérdezték, hogy mikor írok regényt, de abban a periódusban még nem tudtam regényt írni. Aztán egyszer csak észrevettem, hogy képes vagyok hónapokon keresztül ugyanazzal a történettel, ugyanazokkal a szereplőkkel foglalkozni. Szerintem ez egy fejlődési folyamat eredménye.

- A novellásköteteid elég egyértelműen női könyvek, melyekben a hangsúlyos női karakterek mellett inkább csak fel-fel tűnnek a férfiak. A regényed központi szereplője viszont egy férfi…
- Elkezdett érdekelni a férfiak lelke, egész másképp, mint régen. Már egy másik lépcsőfokon vagyok. Úgy gondolom, hogy ahogy valaki megy előre az életben, egyre nagyobb empátiával néz az emberekre. A férfiakban már nem feltétlenül a férfit látom, hanem az embert, aki olyan mint én és így meg is tudom érteni, hogy mi motiválja.

- Érezted már úgy, hogy szívesen lennél férfi? 
- Nagyon szeretek nőnek lenni, szeretem az egész női létezést. Anyának lenni is szeretek. Viszont ha lenne még egy életem, abban szívesen élnék férfiként, mert arra is kíváncsi vagyok.



- Az írás mellett foglalkozol mással is?
- Jelenleg főállásban az írással foglalkozom, teljesen erre tettem fel az életemet. Iszonyú szerencsém van, hogy ezt megtaláltam és azzal is, hogy nem kell reggeltől estig egy munkahelyen lennem, igazából el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehet egész napos munka mellett alkotói tevékenységet folytatni. A Feldmár Intézet, Nők Iskolájában tanítok kreatív írást. Azt érzem feladatomnak, hogy átadjam az írás szeretetét, azt, hogy micsoda gazdaság van annak a kezében, aki rákap erre.

- Pontosan mire?
- Meggyőződésem, hogy az írás a szabadság egyik formája, amiben bármit elmondatsz, anélkül, hogy abból probléma adódna.  Amikor könyvet írsz, az egy nagyon különleges lelkiállapot. Egy iszonyatosan magányos tevékenység, amihez el kell tudni vonulni és ez nem mindenki tudja megtenni. Szerintem ezért is nincs is annyi női író, mert ők nehezebben teremtik meg azt a hátteret, ami az íráshoz szükséges. 

Biográfia

Büky Anna, író
Budapest, 1965 július 12.
elvált, egy fiúgyermek édesanyja

Iskolái

ELTE Tanárképző Főiskola - magyar-népművelés szak
Mannheim, Heidelberg Karl Ruprecht Egyetem - német, jog politika szakok
Jelenleg kreatív írás-oktató a Feldmár Intézet Nők Iskolájában.

Főbb művek

Bodo Schaefer: Út az anyagi függetlenséghez - fordítás (Bagolyvár Kiadó, 2000)
A pillanat műve (Édesvíz Kiadó, 2003)
Kifulladás (I.A.T. Kiadó, 2007)
Ó, az a férfi! (I.A.T. Kiadó, 2008)

- Neked hogyan sikerül?
- Én mindig magánzó voltam, szeretek egyedül lenni, engem nem nyomaszt, ha három-négy napig nem beszélek senkivel. Teljesen jól el tudok lenni egyedül, anélkül, hogy ezt veszteségnek érezném.

- Az, hogy magánzó vagy, azt is jelenti, hogy másoknak nem szívesen engedsz beleszólást az alkotói munkádba?
- De igen, fontos hogy legyen valaki, aki elmondja a véleményét, hogy mi a jó, mi az amit esetleg jobban ki kellene fejteni, vagy mi az, ami nem szimpatikus. Ezen elgondolkozom, de persze nem muszáj követnem. A mostani könyvem esetében Brenyó József, az IAT kiadó vezetője volt az, aki ily módon részt vett az alkotási folyamatban.

- Készülsz már a következő könyvedre?
- Most egy kicsit pihentetem az agyamat, figyelgetek, olvasok, töltekezem. Aztán, ha bekattan a szikra, akkor le kell ülni és foglalkozni kell vele. Már én is komolyan kíváncsi vagyok, hogy milyen lesz a következő könyvem.
 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés