free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kórokozó kor

Fiáth Titanilla         Címkék: allergia, betegség, evészavar, kor, lélek 0 hozzászólás

Ha betegek vagyunk, jó, ha lelkünk gubancain is elméláznunk, nemcsak testünket gyógyítjuk. Lássuk a korunk tipikus betegségeit. Első rész: allergia, evészavar.

Kevés idegesítőbb esemény van annál, mint amikor féloldalas hörcsögképpel végre beállítunk a fogorvoshoz, és az önjelölt homeopata asszisztens - ahelyett, hogy a megfelelő helyre adná az injekciót - a fogszuvasodás pszichés háttértényezőiről kezd el kiselőadni. Hallottam már nővérkét hererákos fiatalemberrel kötözködni, ugyan gondolná végre végig a szexhez való viszonyát, hiszen a betegség sohasem véletlen. Mostanság egyre többen gondolják úgy - szerencsére az idézett példáknál szelídebben -, hogy a klasszikus orvoslás lélekre és testre hasított emberképe sántít: a pszichoszomatikus gyógyítók szerint a lelki konfliktusok egyéb útvonal híján ilyen-olyan testi nyavalyák képében jelennek meg - szimbolikusan. 



Ha így áll a dolog - vagyis az asztma, mint a légzés zavara a külvilággal való kapcsolattartás és a kötődés nehézségeire utal, a gyomorfekély az elfojtott/lenyelt agresszivitással hozható összefüggésbe és így tovább -, akkor feltételezhetjük, hogy egyes betegségek egy adott korban tömegesen jelentkeznek. Mivel minden kultúra "kitermel" bizonyos típusproblémákat, az ezek kezelésére kialakult módszerek - legyen az a problémával való aktív megküzdés vagy akár a megbetegedés maga - szintén többé-kevésbé hasonlóak lesznek (lásd a középkori, éhező szűzleányok, illetve a XXI. századi, anorexiás manökenek példáját: a hasonló megjelenés mögött azonban más-más, az adott korra igencsak jellemző problémakör húzódik). Az alábbiakban néhány példán keresztül megnézhetjük, mik az igazán "trendi", széles néptömegeket érintő bajok napjainkban. Kétrészes sorozatunk mostani részében az allergiával és az étkezési zavarokkal foglalkozunk, a következőben pedig a hiperdivatos szenvedélybetegségekről és az ugyancsak dobogós pszichiátriai kórképekről ejtünk szót.



A parlagfű-dajkálásért megbírságolt parasztlegény, a gyógyszerektől valamennyi piros lámpánál elalvó teherautósofőr, és a félpercenkénti tüsszögés miatt migrénes biohívek az allergia áldozatai. Egy magára valamicskét adó étteremben vagy óvodai menzán - a vegák, Atkins-követők és a különböző vallások képviselői kényeztetése mellett - már külön menüt készítenek a tej-, tojás-, szója- és lisztérzékenyeknek is. Az allergia - mint az immunrendszer túlzott reakciója olyan anyagokra, amelyek normális körülmények között semmilyen választ nem váltanak ki a szervezet részéről - voltaképpen az ember és a világ megváltozott kapcsolatát jelképezi.

Semmi sem természetes többé. A lakásainkat idegen lények - perem alatti (!) kórokozók, baktériumok - foglalták el, akiket sohasem tudunk olyan megsemmisítő véglegességgel elpusztítani, ahogy azt a reklámok sugallják. Képtelenek vagyunk egyszerűen "éhséget csillapítani": táplálkozunk. Az összetevők gondos végigböngészése nélkül egy kiflibe sem tudunk nyugodt lelkiismerettel beleharapni. A világ veszélyes tereppé vált: a növények, az állatok, a hegyek-völgyek és a városok - azaz mind a természetes, mind a mesterséges környezetünk - kiszámíthatatlan, ellenséges, az emberre ártalmas mérgekkel telítődtek. Az allergia végeredményben a bennünket körülvevő "Idegentől" való félelmet fejezi ki. Azt, hogy az "azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne" eszméje egyre kevesebb ember számára megvalósítható.



Bár az allergia úgynevezett "népbetegség", a média által felfokozott riadalom szempontjából ugyancsak mindenki "találva" érezhette magát, aki az állatokról az emberekre átterjedő betegségek miatti hisztériába beleszagolt. Egy, a ’90-es évek elején tevékenykedő svéd sorozatgyilkos csak kesztyűben volt hajlandó a levadászott állatokhoz hozzáérni, mivel meg volt győződve arról, hogy minden állat AIDS-es (az afrikai zöldmajom-sztorit nyilván ismerjük). A kergemarhakórtól és a madárinfluenza-járványtól rettegők a századfordulón lassan visszatértek a Csernobil óta bojkottált zöldsalátához és sárgarépához. A gyosétterem-tulajdonosok elkezdtek őszülni.

Az állatoktól "elkapható" betegségek szimbolikája igen sokrétű: részben elvékonyítják a határt ember és állat között - miközben olyan kérdésekkel szembesítenek, hogy az Übermensch-imidzs mögött kik is volnánk valójában; mennyire különbözünk az állatoktól, ha magunk is érintettek lehetünk azokban a kórformákban, amiknek ők is hordozói stb. -, részben pedig az imént tárgyalt allergiához hasonlóan egyre részvéttelenebbnek és félelmetesebbnek láttatják a zöld bolygót.



Ahogy vékonyodik a határ a "humán" és az "állatias" között - miközben az Ember és a Természet viszonya csak gubancosabbá válik -, úgy lesz egyre nehezebb a "kint" és a "bent" elkülönítése és megóvása. Bevihetünk-e fejlődő szervezetünkbe olyan adalékanyagokat, amelyeket egyébként rozsdamarásra használnánk? Akad-e olyan táplálék, amelyről nem írták még le a neten, hogy rákot/infarktust/puffadást/túlzott savtermelődést okoz? Mindez csak részben orvosi kérdés: a kultúra befolyása az evészavarok ugrásszerű növekedésében is tetten érhető.

Egy, az elhízásról szóló főcím előbb elad egy képesújságot, mint egy Madonna-interjú. Az "anorexia nervosa" terminust többen ismerik, mint a "dolce vitát". Úgy tűnik, az, hogy mit és mennyit eszünk, megszűnt természetes, a szervezetünk jelzései által szabályozott folyamat lenni.



A tudatosság egyre növekvő térhódításával párhuzamosan csökevényes ösztöneink visszahúzódtak a sötétbe (és onnan lesznek eljövendő, amikor a vasárnap hajnali csalódásainkat a TESCO-pultok önfeledt kirablásával töltjük – kézben tartott önkontroll híján). Miközben egyre jobban fésültek és önirányítottabbak vagyunk, annál lazábban vetjük el a sulykot a ló másik oldalán. Folyt.köv.



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés