free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

A lámpaláz leküzdése

pszichologus@borsa.hu         Címkék: fóbia, lámpaláz, pánik, szakértő, szociális 0 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!

Igyekszem rövidre fogni. Évek óta küzdök azzal, hogy nem vagyok képes több ember előtt megszólalni, vagy csak nagyon gyatrán. Kisebb baráti társaságban, pláne, ha még borozunk is, úgy-ahogy elvagyok, egy idő után képes vagyok lelazulni, de mondjuk a gimiben kínszenvedés, ha felelnem kell. Ilyenkor teljesen lever a víz, zakatol a szívem, még azt is elfelejtem, amit az előző nap tudtam. Az arcom vérvörös, hallom, ahogy a többiek röhögnek rajtam, amitől persze még kínosabb az egész.

Azt hittem, hogy ha idősebb leszek, elmúlik magától, de úgy néz ki, csak egyre rosszabb lesz. Most érettségiznek az eggyel felettünk járók, és iszonyúan beparáztam attól, hogy jövőre nekem is ki kell majd állnom egy bizottság elé, és garantáltan el fogom cseszni, mert nem tudok mások előtt nyugodtan beszélni. Egyre jobban elkeseredek, hogy hiába tanulok, az egész jövőm elszállhat emiatt a hülyeség miatt. Mi ez egyáltalán? Miért van? Mit tegyek ellene?

Előre is köszönöm,

szia: Ádám

Szia Ádám,

ezt az "izét" szociális fóbiának keresztelte el a pszichiátria. Enyhébb formája a mindenki által ismert lámpaláz: a legtöbb ember tart attól, hogy széles plénum előtt kifejtse a véleményét. Ha mégis erre kényszerülnek, sokan a tiédhez hasonló, bár talán kevésbé intenzív szorongásos tüneteket élnek át. A parlamenti képviselőknek is izzad a tenyerük hozzászólás előtt, a színészek pedig arról számolnak be, hogy a szívverésük látványosan átüt a jelmez vékony anyagán. Nem vagy egyedül tehát a problémával (aminek tudatosítása borzasztóan fontos: nem vagy különc, alien satöbbi, mások is gyakran átélnek hasonlót!).

A szociális fóbia terápiásan igen hatékonyan kezelhető. Az első lépés az úgynevezett elkerülő viselkedések felszámolása. Mit jelent ez? Észreveszem, hogy elpirulok, valahányszor hozzászólok az iskolai vitához, ezért inkább befogom a számat, mert a szégyen a csöndben maradásnál is rosszabb. Heves szívverést kapok, ha viccet mesélek a haverjaimnak, ezért egyre kevesebbszer megyek velük kávézni. Ha bulizni indulunk, már otthon felhajtok egy felest, mert biztos vagyok abban, hogy másképp zavarba jönnék mások előtt. Nos, minél több ilyen elkerülő, illetve biztonsági viselkedéssel él az ember, annál jobban megerősödik az a hite, hogy a "társaságban való szereplés veszélyes". Mivel sohasem próbálja ki, egy idő után törvényerőre emelkedik a korábbi hiedelem: "Ha megszólalok, baj lesz".

Ha sikerül rávennünk magunkat arra, hogy nekiveselkedjünk a korábban rettenetesnek gondolt szituációknak, egyben lehetőségünk nyílik arra is, hogy megfigyeljük magunkat szereplés közben. Milyen gondolatok jönnek elő, amikor elkezdünk beszélni? Hová irányítjuk a figyelmünket? A legtöbb szociális fóbiás elköveti azt a hibát, hogy túlságosan a közönség reakcióira koncentrál. Ha százan érdeklődéssel figyelik az előadását, ám akad egy ember, aki pofátlanul ásít, máris beindul az automatikus gondolatkör: "Hú, pocsék előadó vagyok. Mindenki azt várja, mikor fejezem már be!" Az önbecsmérlő negatív gondolatok egyre fokozzák a szorongást, és a figyelmünket önmagunkra és a tüneteinkre irányítják: "Hú, érzem, hogy ég az arcom, most már biztos mindenki látja, milyen szerencsétlen vagyok!". Ettől egyfelől egyre erősebbek lesznek a tünetek, másfelől egyre kevesebb figyelmi kapacitás marad a tényleges teljesítményre (amitől az előadás színvonala romolhat; magad is írod, hogy még az sem jut az eszedbe, amit előző nap megtanultál).

Ezen a ponton a szorongók elkezdhetik figyelni az automatikus gondolataikat, illetve azt, hogy hová irányul a figyelmi fókusz. Megtanulhatják, hogyan helyettesítsék a torzított, nem a valóságnak megfelelő hiedelmeiket reálisabbakkal. Például: "Lehet, hogy ez az ember nem aludt jól éjszaka, azért ásítozik. A lényeg, hogy itt ül egy csomó mindenki, akiket úgy tűnik, leköt, amit mondok."; vagy: "Ez egy vizsga. Nem azért vagyok itt, hogy szórakoztassam a bizottságot. Nem ez a feladat."

Mindehhez érdemes terapeuta segítségét igénybe venni. Hatékonyak a relaxációs módszerek - például a progresszív relaxáció vagy az autogén tréning, amelyek segíthetnek a testi tünetek kézben tartásában -, illetve a kognitív terápia, melynek során az automatikus gondolatok kezelése és a figyelemirányítás technikái sajátíthatók el. A társadalombiztosítás által finanszírozott segítséget itt találsz: egyéb terapeutákat pedig a www.pszichologia.hu szakemberkeresőjében. A terápiához kitartást és sok sikert kívánok,

üdvözlettel: Fiáth Tita  



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés