free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Kórokozó kor II.

Borsa         Címkék: betegség, kontroll, kor, pszichés, szenvedély 0 hozzászólás

Monroe még titkolta, Winehouse-nak már imidzse része, hogy függő. Ma szinte divat az önpusztítás. Cikksorozatunk második része következik: függőség és pánik.

Cikksorozatunk első részében már leszögeztük, hogy egy kornak nemcsak a ruhában, de a betegségek terén is megvannak a maga "divatjai". Míg a szecesszió idején a tüdővész volt az egyik "legdivatosabb", a kor hangulatát híven tükröző, számos különféle tartalmat egyesíteni képes, szimbolikus betegség, addig száz évvel később a különféle pszichiátriai kórképeké a dobogós hely. A mozihősök - kigyúrt és rettenthetetlen hollywoodi hímek helyett - pánikbeteg maffiózókká, alacsony önbecsülésű, fóbiás jegyellenőrökké, kényszeres, sápatag írókká, holdarcú pszichopatákká változtak. Persze az is megérne egy hosszabb fejtegetést, hogy mi őrültünk-e meg ennyire, vagy a gyógyszercégek manipulálják úgy a diagnosztikát, hogy valamelyik betegségleírás mögé lelkes orvosságzabálókként mindannyian beférjünk.



Ahogy "ártatlan embert" nehéz találni - a New York-iak több mint 90 százaléka vallotta be például, hogy elkövetett már olyan bűncselekményt, amelyért egy évnél hosszabb szabadságvesztéssel volna sújtható -, úgy a "lelkileg egészséges" címkét is bajosan ragaszthatnánk rá valakire. Nem az a kunszt tehát, hogy pszichiátriára küldtek, hanem az, hogy mivel. Az elmúlt héten, és már korábban is szóba került evészavarok nem egyszerűen a táplálkozás mint az életünk fenntartásához szükséges alaptevékenység problémájáról szólnak. A bulimia és kistestvérei más megközelítésben a szenvedélybetegségekhez sorolhatók, amelyek alighanem aranyérmesek a "pszicho" előtaggal bíró nyavalyák között.

"A mérhetetlen túlzásokban ne tarts semmi mértéket!" - adott ukázt és egyben hajszálpontos világállapot-jellemzést Pajor Tamás énekes a ’80-as évek elején. A kontrollvesztéssel, a következmények mérlegelésére való képtelenséggel, és az ellenállhatatlan sóvárgással jellemezhető addikciók mentén egyre élesebben rajzolódik ki a kor emberének arca.



Olyasvalakié, aki akár a saját élete kockáztatása árán is egyfolytában keres valamit, újdonságokra éhes, miközben mégis folyton unatkozik. Mindent kipróbál, hogy aztán elmondhassa: "I can't get no satisfaction". Az énekesnői karriert crackködre cserélő Whitney Houston, az étkezési zavarokról heroinaddikcióra és alkoholmámorra váltó Amy Winehouse és az önpusztító bulidívák - Britney Spears, Anne Nicole Smith, Paris Hilton - jócskán eltávolodtak attól a nőideáltól, amit a babaarcú Kylie testesített meg anno a Locomotion-klipben.

Az új évezred nője kilépett a hercegnő cipellőből: függősége nem takargatnivaló szégyenfolt immár – mint az angyali Marilyn nyugtatóhasználata -, hanem védjegy. Az ösztönvezéreltség és az alávetettség, a "bevállalósság" és egyben a szükségszerű bukás szimbóluma.



A mértéktelen anyagozás és/vagy piálás mellett a függőségek másik típusát az úgynevezett viselkedési addikciók jelentik. A plázaszagnak ellenállni nem képes, a hónap utolsó két hetét száraz bureken és vízen tengető vásárlásfüggő titkárnő, az arctalan internetes szexcsetre kattant, ám a valódi kapcsolatoktól rettegő elvált asszony, vagy a napi négy-öt órát az izomzatuk kidolgozásával töltő edzőterem-addikt csajok esetében - bár a forma más és más -, ugyanazt a közös tartalmat fedezhetjük fel.

Bizonyos viselkedések akkor is folytatódnak, ha az illető már ráébredt arra, hogy a pokol tornáca felé araszol (mert a munkamániája miatt a huszadik pasija int be neki, a rulett elvitte a lakbérhátralékot, vagy a rendszeresen kitépázott hajcsomók hiányában lassan Gusztávra kezd el hasonlítani).



A megállj-ra való képtelenség, az "önjáró", a tudatos irányítás alól kikerülő viselkedések felvetik a kérdést: mennyire vagyunk urai a saját életünknek, illetve mennyire vagyunk otthon önmagunkban. Úgy tűnik, hogy a mostanság divatos megbetegedések egyre inkább aláássák az akaratba és az önkontrollba vetett hagyományos hitet, és a megbokrosodott vágyaknak tökéletesen kiszolgáltatott embertípusnak vetnek babérkoszorút.

A "megbolondult" és irányíthatatlan test kerül egy másik divatos pszichés betegség, a pánikszindróma centrumába is. A roham során a betegeknek olyan érzéseik vannak, mintha "nem velük történne mindez", mintha a végtagjaik teljesen idegenek volnának, és nem az ő testükhöz tartozó karok hadonásznának segítségért. A lassíthatatlan tempóban zakatoló szív, a befolyásolhatatlannak hitt, kapkodó levegővétel tovább erősítik a hitet: "Valami szörnyűség történik, ami felett nincs hatalmam többé!" (ettől a gondolattól viszont tovább súlyosbodnak az említett tünetek).



A leggyakoribb pszichiátriai kórképek, úgy tűnik, a kontroll kérdése köré csoportosulnak. Az éhségünket nyeldekelve, hiperfegyelmezetten csipkedünk a biosalátából, az asztal alatt rángó lábunkat lefogva rámosolygunk az éppen a kirúgásunkról ordibáló kisfőnökre, de századszorra sem vagyunk képesek abbahagyni a cigizést, a körömrágást és a gázcsapellenőrzést. Egyfelől extrém szűk karámba tereljük magunkat - például nem vállaljuk fel, ha sérelem ért, ha ellentétes véleményen vagyunk stb. -, más területeken viszont képtelenek vagyunk határokat húzni és kereteket rajzolni. Nyilván így is létrejön egyfajta egyensúly, de kérdés, hogy lehetne-e kicsit kényelmesebb és testhezállóbb a balansz. Lehetne?



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés