Sok szerelmes filmet láttunk már, de kevés olyan emlékezetes van köztük, mint az Egyszer. Ezt a kis költségvetésű, filozofikus love storyt nem elég megnézni egyszer.

Az Egyszer egy arcátlanul kis költségvetésből készített, ír független film, sok-sok zenével, és amatőr színészekkel, akik saját magukat alakítják a moziban, ötletes pikantériaként azonban csak Fiú és Lányként aposztrofálva. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a filmet jegyző John Carney sem elfogulatlanul mesél erről a sztoriról, hiszen ő volt a film alapját adó The Frames nevű zenekar egykori basszusgitárosa, tehát ebből a vonatkozásból sokkal több köze van a zenéhez, mint a szélesvászonhoz. És bár a legendás zenekar legendás zeneszerző-énekesnő párosa a történet főszereplője, mégsem dokumentumfilmet látunk, ha betérünk a moziba, hanem egy filozofikus love storyt.



Ezekből következtetve kész csoda, hogy ez a film megérte egyáltalán a bemutatóját, pláne az Oscart, és ne hagyjuk ki a tavalyi Sundance Filmfesztivált sem, ahol a legjobbként végzett. A díjaknak köszönhetően jött a hírverés, így elkészülte után két évvel a hazai forgalmazók is bevették a sodrásba a Glen Hansard és Markéta Irglová által generált zenés antimusicalt.

A legszebb love storyk mindig úgy kezdődnek, mint a mesék: egyszer volt egy fiú meg egy lány. Itt azonban nem csak a kezdés zavarbaejtően meseszerű, hanem az egész történet kedvesen suta és amatőr. Pont úgy, mint amikor valaki elkezd egy sztorit mesélni, néha belegabalyodik, néha elmélázik az emlékeken, de minden pillanatban megrázóan őszinte. Ezt érezzük mi is, ott a filmvásznon egy fiú meg egy lány, a szerelem, közben pedig szól a szomorkás gitárzene.

A Fiú - merthogy az egész mozi csak így emlegeti Glen Hansard figuráját - utcazenész, a ködös Dublinban kötött ki, miután otthagyta a még ködösebb Londont és vele együtt exbarátnőjét is. A Lány - akit Markéta Irglová alakít, és akit ugyanígy csak "Girl"-ként említ még a stáblista is - cseh bevándorló, alkalmi munkákból tengődik és szintén zenész. Természetesen ők ketten találkoznak, és elsőre egymásba szeretnek, pont mint a mesében.

De van egy hatalmas különbség John Carney édesbús "l’amour"-ja és a sablonos szerelmesfilmek között. Itt senki ne számítson átlagos, lefutandó körökre, kínos első randikra, drámai félreértésekre, nagy összeborulásokra, vagy izzasztó ágyjelenet kíséretében bekövetkező csúcspontra. Mert a szerelem nem is erről szól, ez a két viharvert fiatal a zene kapcsán talál egymásra, és mindvégig olyan tisztán és reálisan jelennek meg előttünk, hogy azt érezzük; valóban valami egyszeri és megismételhetetlen dolog történik közöttük, igazi érzelmek, igazi szerelem, és nem utolsó sorban igazi zene.

Az amatőr-fíling, a rengeteg zenés betét - ami rendre megtöri a filmvonalat -, vagy a név nélküli szereplők mind megdöbbentően különösen hatnak, de remekül működnek együtt, hiszen a végletekig lecsupaszított, névtől és személyes hozadékoktól mentes, reálimitátor mozi így válik univerzálissá annak ellenére, hogy ő is egyszeri és megismételhetetlen. Ilyet más nem tud, érdemes tehát odafigyelni rá!

 

Egyszer / Once
Színes ír filmdráma, 2006
Rendező: John Carney
Forgatókönyvíró: John Carney
Zeneszerző: Glen Hansard, Markéta Irglová
Operatőr: Tim Fleming
Producer: Martina Niland
Vágó: Paul Mullen
Szereplők: Markéta Irglová, Glen Hansard, Alaistair Foley, Catherine Hansard, Kate Haugh
Játékidő: 85 perc
Bemutató dátuma: 2008. június 12.
Forgalmazza: Budapest Film