free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ha a szülők túl szigorúak

pszichologus@borsa.hu         Címkék: öngyilkosság, szakértő, szeretet, szigor, szülő 6 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Titanilla!
 
15 éves vagyok. Az lenne a problémám, hogy úgy érzem, engem már senki sem szeret. A múltkor is megbeszéltük az osztállyal, hogy strandra megyünk, de többen is mondták, hogy ha én megyek, akkor ők nem. De nem csak az osztálytársaim között vannak ilyenek. Szerintem már a saját szüleim sem szeretnek. Hiába kérem őket, hogy csak hétvégén (napközben, nem éjszaka) hadd menjek a barátnőmhőz, vagy akárhova, nem engednek. Szerintük nem segítek nekik eleget a házimunkában...

Pedig én tényleg mindig, amikor csak tudok, segítek. Ma is ebéd után véletlenül elfelejtettem elmosogatni a tányéromat, erre azt mondták, hogy oké, felejtsem el, hogy hétvégén találkozzak a barátnőmmel. Most már ott tart a szüleimmel való kapcsolatom, hogy naponta legalább egyszer sírok emiatt. De őket ez nem zavarja. A múltkor is anyukám csak annyit mondott, hogy "bőgjél csak, engem nem érdekel"!

Már nagyon sokszor gondoltam arra, hogy mindenkinek az lenne a legjobb, ha öngyilkos lennék. És ezt nem csak azért mondom, mert anyáék szinte nem engednek sehova, nem barátkozhatok az iskolán kívül, hanem mert egyáltalán nem is éreztetik velem, hogy szeretnek. És ez biztosan nem azért van, mert esetleg nem felel meg nekik a tanulmányi eredményem, mert a fő tantárgyakból mindig is négyes, ötös voltam, és nemrég kellett beadni a középiskolai felvételi lapokat, és a város legjobb gimnáziumába felvettek.

Az egyetlen ember, akiről tudom, hogy szeret, az a barátnőm. De vele csak az iskolában találkozhatok, mert nem mehetek sehova. Vonat elé azért nem ugrok, mert a végén talán még a mozdonyvezetőt vonják felelősségre. Begyógyszerezni meg azért nem szeretném magam, mert félek, hogy a végén mégsem jön össze az öngyilkosság. És kérem, ne haragudjon, amiért feltartóztattam!
 
Üdvözlettel: Viola

Kedves Viola,

először is azt hiszem, könnyebb, ha tegeződésre váltunk, ahogy a többi levélíróval is.
Azt írod, a fő problémád, hogy téged "senki sem szeret", a leveled alapján azonban úgy gondolom, hogy ez a kijelentés erősen vitatható. Elsősorban azért, mert aki a legjobban ismer téged, aki a legközelebb áll hozzád - vagyis aki érdemben véleményt mondhatna rólad -, a barátnőd elfogad téged és kiáll melletted. Nem írod, hogy az osztálytársaid kijelentését a saját füleddel hallottad-e, és pontosan mire vonatkozott (kit, miért zavar az, ha te is ott napozol a strandon: mit mondanának, ha rákérdeznél erre a véleményre, biztos, hogy jól értetted-e a többieket satöbbi).

A szüleiddel kapcsolatban: azon gondolkoztam, hogy a szigorúságuk vajon valóban szeretetlenséget, hideg szívűséget tükröz-e, vagy a viselkedésükből rosszul következtetsz. Az, hogy nem engednek szinte sehová az iskolán kívül, nem biztos, hogy azt mutatja, hogy nem vagy szeretetre méltó. Elképzelhető, hogy inkább fokozott, eltúlzott aggódás áll a dolgok hátterében (különösen most, hogy kezdesz felnőni). Nem mondom, hogy könnyű meccs lesz megértetni az édesanyádékkal, hogy egyre inkább önálló mozgástérre van szükséged ahhoz, hogy egészséges, érett személyiséggé válj (sőt, még ahhoz is, hogy a fényes bizonyítványt megtarthasd, szükséged lesz arra, hogy az élet egyéb területein - szórakozás, barátság, szerelem, egyéb szabadidős programok és így tovább - is sikereid legyenek, hiszen a gimis tanulmányokhoz tiszta fej és némi kiegyensúlyozottság szükséges).

A serdülőkor legfontosabb feladata az önálló identitás kialakítása: meg kell határoznunk, mit értünk "önmagunk" alatt. Felül kell vizsgálnunk a választásainkat: vajon csak azért szeretem ezt vagy azt, mert a szüleim ezt tanították, vagy valóban a saját ízlésem köszön vissza az általam választott dolgokból. Az önállóság kivívása sohasem fájdalommentes: sérüléseket szerez maga a fiatal, aki éppen szembeszegül a szüleivel, illetve a szülőknek is egyre inkább be kell látniuk, hogy a gyermekük élete feletti döntési joguk kisebb és kisebb területre szorul vissza. Ideális esetben viszont a kamaszkor végére egy baráti, kellemes, pozitív színezetű érzelmi viszony alakul ki, amelyben a szülők - ahelyett, hogy azt éreznék, hogy már semmi szükség rájuk - megtartják a "támogató" szerepet. Kemény küzdelem, de ahogy az elméletalkotók mondják: ahol nincs harc, ott nem jöhet létre az érett, felnőtt személyiség sem.

Mindezek miatt, kedves Viola, azt mondanám, hogy vedd fel a kesztyűt, legyen az bármilyen nehéz is. Mindebben segítségedre lehet - és az öngyilkossággal kapcsolatos gondolataid miatt feltétlenül ajánlom is - az iskolapszichológus (ha jól tudom, minden gimnáziumban rendelnie kell egy szakembernek). A terápia segíthet abban, hogy a különböző helyzeteket a valóságnak meggfelelően, torzításmentesen értelmezd. Például ne gondold azt, hogy "senki sem szeret", ha mégis akad pár ember, aki ragaszkodik hozzád, és ne vonj le elhamarkodott következtetéseket mások viselkedéséből: lehet, hogy tévedsz, amikor arra gondolsz, hogy mások látszólag elutasító viselkedése azt jelenti, hogy nem vagy elég szeretetre méltó. A pszichológus végigkísérhet az úton, amit a szüleiddel való küzdelem jelent. Tanácsokat adhat, hogyan érdemes elbeszélgetni velük a saját igényeidről és szükségleteidről (jelen esetben például arról, hogy az életkorodban természetes, hogy egyre nagyobb igényed van a veled egykorúak társaságára). Támogatást nyújthat a jelenlegihez hasonló érzelmi viharok esetén. Összegezve. mindenképp keresd fel azt a terapeutát, aki a környezetedben jelenleg a legkönnyebben elérhető.

Mindehhez sok sikert és kitartás kívánok.

Üdvözlettel: Fiáth Tita

 



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés