free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Ha az anya félrelép

pszichologus@borsa.hu         Címkék: anya, apa, család, megcsalás, szakértő 1 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.

Kedves Tita!

Borzasztó dolog történt velem három hónappal ezelőtt, amiről nem beszéltem eddig még senkinek. Azt hittem, előbb-utóbb elfelejtem, túlélem, de egyszerűen nem tudok átlépni rajta, viszont azt sem látom, hogyan oldhatnám meg, vagy hogyan keveredhetnék ki belőle.

Az osztálytársaimmal egyik szombat este moziba mentünk, aztán utána császkáltunk még egy kicsit a városban. Otthon azt mondtam, hogy a barátnőméknél alszom, ezért a szüleim, akik nyilván magukból indultak ki, úgy gondolták, hogy legkésőbb éjfélre ott is leszünk náluk. Persze nem így történt: a film után még beültünk egy kocsmába, aztán sétáltunk hazafelé. Akkor történt, hogy benéztem egy bár ablakán, és észrevettem az anyámat egy idegennel. Még leírni is rossz. Ott ültek kettesben, egymást átölelve, nevetgéltek, ittak. A többit nem láttam, gyorsan másfelé kaptam a fejem, azt hiszem, azt ellenőriztem, hogy a barátnőmék láttak-e valamit. Szerencsére nem, aztán később kiderült, hogy az anyám sem látott meg, persze ő mással volt elfoglalva…

Azóta olyan vagyok, mint egy holdkóros. Otthon nem szólok senkihez, undorodom az anyámtól, nem hagyom, hogy hozzám érjen, de furcsamód az apámmal is ez a helyzet. Mintha attól, amit láttam, őt is meggyűlöltem volna, pedig borzasztóan sajnálom, de ha mondjuk meg akar puszilni, inkább eltolom magamtól, bemegyek a szobámba, utána meg bőgök reggelig. Már azt sem tudom, hogy kit utáljak. Néha magamra haragszom a legjobban, hogy mi az istennek kellett odanéznem! Néha meg úgy érzem, hogy csak beképzeltem ezt az egészet. Megpróbálom elhitetni magammal, hogy nem is őt láttam, nincs semmi baj, de ez sem megy. Az anyámhoz hónapok óta nem szóltam, okádnom kell attól a színjátéktól, amit ittthon rendez nekünk. A legrosszabb, hogy néha az apám kezd el balhézni velem, hogy most már elég legyen, és viselkedjek az anyámmal tisztességesen.

Nem tudom, meddig bírom ezt ép ésszel! El akarok költözni itthonról, bárhová. Már nézegettem vidéki gimiket, lehet, hogy átjelentkezek valahová, kérek kollégiumot, csak hogy nyugtom legyen. Mit lehet tenni ilyen helyzetben? Áruljam be apámnak? Vonjam kérdőre? Hallgassam végig, miket hazudozik utána?

Előre is köszönöm! Nevet nem írok, gondolom, érthető, miért.

Kedves Névtelen Levélíró!

Valóban borzasztóan nehéz helyzetbe kerültél, mégis a legrosszabb, amit tehetsz, ha megpróbálod tagadni a helyzet realitását. Feldmár András, a neves kanadai-magyar pszichoterapeuta ismerteti az egyik, igen súlyos esetét egy nemrég megjelent könyvében. A nőbeteg számára sokszor gondot okozott a fantázia és a valóság megkülönböztetése. A kórelőzményben szerepelt egy történet, amikor éjszaka felriadt, le szeretett volna menni a konyhába vízért, és a lépcsőről észrevette a férjét, amint épp egy másik nőt ölelt a közös lakásukban. Megkérdezte, mi ez, mire a férj annyit mondott: egy vízesés. Tudom, borzasztó idiótán hangzik, de úgy tűnik, a férfi arra játszott, hogy megkérdőjelezze a nő észlelésének helyénvalóságát. Ha sikerül kibillentenünk valakit abból a hitéből, hogy a világot a realitásnak megfelelően képezi le, olyannyira elbizonytalaníthatjuk, hogy ezt követően egyre súlyosabb és súlyosabb problémák alakulhatnak ki (hiszen az illető onnantól már semmilyen észleletében és ítéletében nem bízik). A nagyobb bajok elkerülése érdekében tehát javaslom, hogy hagyj fel azzal a gondolattal, hogy biztosan nem láttál jól: az illúzióba menekülés ára túl nagy - a tagadásért a személyiséged széthullásával fizethetsz.

Úgy tűnik, hogy a hallgatás sem jelent megoldást: a kialakult otthoni helyzet nem tartható tovább. Sajnos azt nem írod, hogy a "családi pokolhoz" mennyiben járul hozzá a szüleid egymáshoz való viszonya. Hogy viselkedik az anyukád az édesapáddal egyébként? Mennyire nyilvánvaló a "színjáték"? Látszottak-e a családi problémák - elégedetlenség, megoldatlan konfliktusok, kommunikációs nehézségek satöbbi - korábban is? Milyen válaszok születtek ezekre a családon belül?

A legfontosabbnak egyelőre azt tartanám, ha találnál a családban egy olyan szövetségest, akire rábízhatnád a titkod. Ez lehet az egyik nagymama, keresztanya, idősebb unokatestvér: fontos, hogy olyan személy legyen, aki nem "borítja ki helyetted a bilit", vagyis ha megígéri, akkor tartja a száját, ugyanakkor eléggé ismeri is a családot ahhoz, hogy megfelelő tanácsokkal lásson el. A másik út - amit személy szerint jobbnak, és hosszú távon gyümölcsözőbbnek tartok, ha az édesanyáddal beszélsz. Kiválaszthatsz egy nyugodt hétvégét, amikor mással nem kell foglalkoznotok, esetleg el is hívhatod valahová az otthonotoktól távol. Próbáld meg minél pontosabban elmondani neki, amit láttál, és persze azt, hogy milyen érzéseket keltett ez benned (mindazt a kuszaságot, amit a leveledben megpróbáltál vázolni az édesapáddal kapcsolatos ambivalens érzésektől az őellene irányuló haragig). Amennyire tudod, tedd félre a számonkérést és a vádaskodást. Próbálj meg magadról, a saját nézőpontodról beszélni. Remélhetőleg az édesanyád is azon lesz, hogy a viszonyotok javuljon (tehát őszinte lesz, és beszél majd arról is, hogy mire számíthatsz a jövőben: mit jelentett számára az az este, és mik a tervei).

Természetesen a "két út" össze is kombinálható: mielőtt az édesanyáddal beszélgetsz, jó, ha van egy olyan szövetségesed, aki támogat - és akinek később elmesélheted, mire jutottatok az anyukáddal. A gimnáziumváltást szerintem gondold át újra. Attól, hogy kilépsz a helyzetből, a probléma még nem oldódik meg, viszont egy idegen városban, új osztályban könnyen magányossá válhatsz, ha továbbra is elzárkózol a titkaid miatt. Ráadásul kezdődik a nyári szünet, ami újabb két-három hónap családdal való együttélést jelent!

A problémák megoldásához és a beszélgetésekhez erőt, kitartást és sok sikert kívánok. Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés