Palya Bea új lemeze széles zenei és érzelmi skálán mozog, de a csapongás mögött is érződik az átgondoltság. Zenéje - akár a szerelem - felvillanyoz, kétségbe ejt, átölel.

A népzenei biznisz egyáltalán nem olyan jövedelmező, mint mondjuk ha az ember lánya - eseti jelleggel - egy popbandában bohóckodik, vagy a manapság divatosabb elektropopulár műfajok felé téved. Népzenét csak szerelemből lehet csinálni, és az igazi klasszisokon első ráfülelésre ki lehet szúrni a megszállott rajongást. Ez pedig valami nagyon pozitív dolog, hiszen a szerelemben az ember egész szíve benne van, és képes önzetlenül adni.

Palya Bea egészen kisgyermekkorától már a bagi - az énekesnő szülőfaluja - Muharay együttesben ropta és énekelte a Galga-menti "tradicionálist". Aztán következett a Bartók Táncegyüttes, majd már kizárólag ének vonalon a Zurgó zenekar, Sebő Ferenc, majd az a nagyon meghatározó három év, amit a Folkestrával töltött. Itt nyílt ki igazán a világ, a népi motívum maradt, de szélesedett a paletta, az erdélyi és moldvai csángó dalok mellé bekapcsolódtak a bolgár, perzsa, török énekek is, plusz még egy kis indiai ínyencség, amit Bea a párizsi kultúrtourja során tanult.

A népzenéről így nyilatkozik: "A népzene nekem egyszerre tradíció és szabadság, e kettősség minden ihlető izzásával. Ez vezetett el a magyar dalok után a cigány, bolgár és más zenékhez, új dalok írásához, merész hangzások kipróbálásához. Kiválóan képzett, robbanékony zenésztársaim vannak mindehhez, akikkel egymást hallgatva játszunk, olykor játékosan hallgatunk."

A zene pedig út másokhoz, egy halom díjjal a háta mögött nemcsak esélyegyenlőségi harcos, de 2008-ban megkapta a Magyar Kultúra Nagykövete kitüntetést is, ezen kívül pedig ízig-vérig nő, gyönyörű és sugárzó. Legújabb nagylemezét, az Adieu les complexes-t
 - ami pontosan negyedik a sorban - a francia Naive kiadóhoz szerződve készítette el. A kísérő alkotótárs-zenekar természetesen a régi - Palya Bea Quintet -, de külföldi zenészek is vendégszerepeltek az albumon, többek között Theodosii Spassov, aki bolgár kavalon játszik igen meggyőzően, továbbá Vincent Lê Quang, aki szopránszaxofont bűvöl, és ne feledkezzünk meg Lantos Zoltánról sem, aki pedig hegedűvel tűnik fel két számban is.

A már emlegetett Palya Quintet tagjai Szokolay Dongó Balázs, Lukács Miklós, Dés András, Novák Csaba nemcsak hangszeres fronton kísérik Beát, hanem szerzőtársak is, az albumon saját számokat találunk, vagyis közös számokat, igazi kollektív, felszabadult örömzenét.

Bár az album igencsak csapongó, mind hangulatilag, mind komolyságban, mind stílusbőségben, mind hangszerelés terén, mégis valami nagyon komoly egységet érzünk benne. Kezdjük mindjárt a nyitó dallal, ami Bódis Kriszta versszövegére építkezett, és leheletfinoman vezeti föl a nőiség komplex esszenciáit, vagy ott van a Hoppá című szám, ami egy arab kalandot elevenít fel heves vérmérsékleti fokon, vagy az Észosztó nagy szájhős laza szövegével és szinte már popos hangzásvilágával, ennek tökéletes ellenpontja a Három árva, ami viszont vérkorrekt népballada súlyos szöveggel és sírva kísérő fúvós-sikolyokkal.

Jellemzően ez utóbbi két dal egymás mögé került a lemezen, természetesen nem véletlenül sorsolásra, hanem igen szép koncepciózus átgondoltságot dicsérve. A lent és fent, a csúcspontok és a mélységek nincsenek is olyan messze egymástól; relatíve nincsenek, mindenesetre meg kell élni mindkettőt, ahhoz hogy bármit is tudjunk értékelni.



Az albumon széles skálán mozog a zenei és az érzelmi repertoár is, egészen a dzsesszes improvizációkig merészkedve döbbent meg, villanyoz fel, keserít el, nevettet meg, csap be, majd ölel át és ezért imádjuk. Nagyon szép, több szinten is működő, ugyan néha-néha belassuló muzsika, de amúgy sem sietünk sehová.

Palya Beát elnézve teljesen egyszerűnek tűnik a recept a hosszú távú sikerre és boldogságra; csak szív kell és tehetség. Palya Beát a világnak, és persze nekünk is!

Palya Beáta: Adieu les complexes
Kiadó: Naive / Sony BMG