free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Öröklött depresszióra való hajlam

pszichologus@borsa.hu         Címkék: gond, levél, pszichológus, szakértő, válaszol 1 hozzászólás

A Borsa pszichológusa nem mondja meg a frankót, nem adja meg a tuti receptet gondjainkra. Viszont segít új szempontokat találni problémáink megoldásához.

pszichológus

Ajánló

BúvárKund Pszichológusként nem feladatom megmondani a frankót. Arra vállalkozhatom csupán, hogy segítek olyan új szempontokat találni, amelyek felől nézve kissé más megvilágításba kerülnek az említett problémák. BúvárKend kizárólag azokra a levelekre válaszol, amelyek egyben publicitást is kapnak az oldalon, ezek szerkesztett formában, név nélkül kerülnek ki az oldalra.


Kedves Titanilla!

29 éves nő vagyok, hét hónapja mentem férjhez három és fél év együttjárás után. A párom nagyon szeretne már kisbabát, és én is egyre inkább megbarátkozom a gondolattal (korábban iskolába jártam, le akartam tenni a vizsgáimat, ezért halogattam a szülést). Ahogy azonban időben egyre közelebb kerül az anyaság, vagyis el kellene határoznom magam, úgy törnek rám a legkülönbözőbb félelmek.

Ezek egy részét le tudom küzdeni, például azt, hogy nem vagyok elég ügyes háziasszony, vagy nem vagyok elég türelmes. Meg tudom cáfolni ellenpéldákkal, vagy megnyugtatom magam, hogy idővel belejövök, ahogy a barátnőim is. Viszont egy gondolat nem hagy nyugodni, ezért is fordulok Hozzád. Serdülőkoromban majdnem egy évig depressziós voltam. Ez abban az időben volt, amikor a szüleim elváltak, és eléggé összezavarodott az életünk. Egész nap sírtam, nem volt erőm iskolába menni, alig tanultam, nem bírtam aludni. Borzasztóan éreztem magam, lefogytam 45 kilóra, kimaradt a menstruációm (először anorexiával kezeltek, de aztán kiderült, hogy ez inkább "depresszió"). Kaptam mindenféle gyógyszereket, de az anyám megunta, hogy "rajtam kísérletezzenek". Elvitt egy pszichológushoz, de igazából ott sem történt semmi különös. Egyszerűen csak telt az idő, és valahogy megoldódtak a problémák.

A későbbiekben sokszor voltam szomorú, például kudarcok esetén vagy szakítás után. Másokhoz képest azt hiszem, nehezebben épültem fel, de sohasem tartott annyi ideig a depresszió, mint kamaszkoromban. Mostanában viszont egyre erőseben félek attól, hogy a depressziómat a gyerekem is örökölheti. Mi van, ha neki is át kell majd élnie azt a sok szörnyűséget, ami nekem kijutott? Néha már annyira belelovallom magam ebbe az egészbe, hogy egyáltalán nem is akarok gyereket. Nem tudom, mit tegyek.

Előre is köszönöm, ha válaszolsz, üdvözlettel: Bibi

Kedves Bibi,

a pszichiátriai kórképek esetében a "depresszió örökölhető" típusú megfogalmazás helyett célszerűbb azt mondani, hogy a "depresszióra való hajlam", vagyis egyfajta sérülékenység öröklődik. Elképzelhető, hogy a depressziós szülők gyermeke olyan idegrendszeri adottságokkal születik, amelyek más gyerekekhez képest valószínűbbé teszik azt, hogy az élete során depressziós epizód fejlődjék ki nála, viszont nem írják ezt törvényszerűen elő.

A pszichés megbetegedések nem "egy lábon állnak": a genetikai hajlam / az idegrendszerben jelen lévő átvivő anyagok közötti egyensúly-eltolódás önmagában még nem adhat magyarázatot arra, hogy egy probléma megjelenik-e valakinél vagy sem. Nagyon fontos a családi környezet – az, hogy hogyan állnak a szülők a gyermekükhöz: milyen a nevelési stílusuk, mennyire fogadják el, szeretik őt, illetve milyen anyagi helyzetben él a család, mekkora az őket érő stressz, milyen módszerekkel válaszolnak a kihívásokra –, lényegesek a családon kívüli kapcsolatok, az életesemények, illetve a gyermek egyéb személyiségtényezői is (pl. mennyire kifelé vagy befelé forduló, milyen eszközökel képes a nehézségekkel megbirkózni stb.).

Magad is írod, hogy amikor depressziós lettél, különösen nehéz élethelyzetben voltál. Az, hogy a gyógyszerelés önmagában nem volt elégséges a javulásodhoz, megintcsak arra utal, hogy – akárcsak az okok felkutatásánál – a kezelés esetében sem kizárólag a biológiai magyarázatokra támaszkodunk. A terapeutának az idegrendszer biokémiai folyamatain kívül az aktuális történéseket, azok értékelését és az erőtartalékokat is figyelembe kell vennie. Összegezve az eddigieket: elképzelhető, hogy a gyermeked a depresszióval szemben sebezhetőbb lesz, mint más gyerekek, ugyanakkor az, hogy valóban megjelenik-e nála a betegség, nagyban függ olyan tényezőktől, mint pl. a szülőkkel való stabil, bizalmas kapcsolat vagy az általa átélt események. Olyan tényezőktől tehát, amelyekre igenis hatással lehetsz (tehát nem kell elfogadnod annak az erősen negatív és passzív szülőnek a képét, aki tehetetlenül és kiszolgáltatottan figyeli, amint a gyermeke egyre betegebb és betegebb lesz).

Ahogy egyéb félelmeiddel is képes vagy megbirkózni – azáltal, hogy ütközteted őket a valósággal, és a realitásnak jobban megfelelő elképzeléseket alakítasz ki –, úgy a gyermek érzékenységével kapcsolatosan is végiggondolhatod, hogyan tudnál megküzdeni azzal a helyzettel, amikor például a gyermek napokig lehangolt (akár a saját életeseményeidet figyelembe véve: mit tettél Te serdülőkorodban vagy később, hogy elmúljon a levertség? Mit tudnál tanácsolni másoknak hasonló helyzetben? Hogyan tudnád szülőként a gyermek gondolkodásának alakulását segíteni abban, hogy minél ügyesebben birkózzon meg a depresszió esetében jelentkező negatív gondolatokkal?). Amennyiben nem múlnának el az aggodalmaid, javaslom, hogy fordulj terapeutához, mert elképzelhető, hogy a gyermekvállalással kapcsolatos, mélyebben húzódó félelmek állnak a konkrét kérdéseid hátterében (ld. a www.pszichologia.hu szakemberkeresőjét!). Mindehhez kitartást és sok sikert kívánok.

Üdvözlettel: Fiáth Tita



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Detektív-képző

Ha szeretnénk kideríteni férjünk megcsal-e, jelentkezzünk a Harriet Bond detektív-képző iskolába.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés