free html hit counter
 
Borsa.hu fooldal
KirakatHímtagKultúrtrippTárgyPúderÍz-iGalériák / Videók

Vacsoraszínház

Borsa         Címkék: gerendáspéter, józsaimre, selyemgombolyító, színház, vacsora 0 hozzászólás

A színházi közönség leginkább a színpadról látja a művészeket. Ám a Vacsoraszínház esetében beszélgethetünk is velük, mert az előadás vége nem jelenti az este végét.

Egy színházi előadás után az emberek többsége a ruhatárnál tolong, és minél gyorsabban igyekszik hazajutni. Nyár eleje óta azonban létezik egy olyan kezdeményezés, amelynek szervezői nem várják el, hogy a függöny legördülésével elszivárogjanak a vendégek, sőt. Meghívják őket egy lakomára, amelyen egy asztalhoz ültetik a vendégeket, és a fellépő művészt/művészeket. Kipróbáltuk, nekünk tetszett.


Amikor először hallottunk a Vacsoraszínházról, nem voltunk benne biztosak, hogy szeretjük  az ötletet. Egy tévéműsor, vagy B kategóriás akciófilm közben még könnyen csúszik a popcorn meg a taco, de színházat leginkább úgy szeretünk nézni, ha nem csámcsog a szomszédunk, és lehetőleg a mi figyelmünket sem vonja a el az Újházy-tyúkleves illata.


Nézd meg az összes képet a Vacsoraszínházról!

Szerencsére azonban a Vacsoraszínház esetében nem erről van szó. Vasányi Noémi, a Vacsoraszínház sajtósa is kihangsúlyozta, hogy nem azt az amerikai mintát akarták követni, ami például Las Vegasban is népszerű, ahol a vendégek a saját vacsoraasztaluk mellől, a hasukat tömve nézhetnek egy színpadi show-t, vagy koncertet. Egyrészt nem nagyszabású show műsorokat szerveznek nagyszámú közönségnek, hanem a családias hangulatra  fektetik a hangsúlyt. A hely szűkösségéből is adódóan,  inkább meghitt, egy- és kétszereplős előadásokat mutatnak be, és csak annyi vendégnek, amennyi kényelmesen elfér egyetlen körasztal körül.  Másrészt a Vacsoraszínház esetében nem nyomja el a csámcsogás a színházi, vagy zenei performanszot, az előadás és a vacsora külön teremben, egymást követve zajlik. Az előadás inkább étvágygerjesztőül szolgál a vacsora, és szellemi ráhangolódást jelent a kötetlen beszélgetés előtt.

Vacsora és színház régen

A vacsorával egybekötött színházi szórakoztatásnak vannak hagyományai a magyar színháztörténetben. Az ezernyolcszázas évek végétől sorra nyíltak az orfeumok, ahol a közönség vacsorázott, míg a színpadon artistaszámok, énekes színművek váltakoztak. Híres Orfeumok voltak a Kék Macska, a Royal Orfeum, vagy a már akkor is létező Nagymező utcai Moulin Rouge. Az orfeumokban azonban ez idő tájt még jórészt német nyelven szórakoztatták a közönséget, bár 1895-ben belügyminiszteri rendelet kötelezte a tulajdonosokat, hogy magyar műsor is legyen.

Az első magyar nyelvű orfeum, a Tarka Színpad azonban megbukott, pedig az előadott jelenetek és zenék írói között olyan neveket találunk, mint Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Huszka Jenő. A vacsora mellé felszolgált magyar nyelvű szórakoztatás csak akkor tudott gyökeret verni, amikor a századforduló után a Budapesti polgárok közül már többen beszéltek magyarul, mint németül. Ebben az időszakban, a Teréz körúti Fővárosi Cabaretben vált ismertté Nagy Endre, aki a műsorból elhagyta a színpadszerű darabokat és színpadi tréfákkal, sanzonokkal helyettesítette, ezzel lassan kialakította a magyar kabaré műfaját, de ez már egy másik történet.


Nos, igen, Borsamunkatársnak szüksége is volt a ráhangolódásra, az Árpád hídi dugóban még azon elmélkedett, hogy vajon csak kicsit, vagy nagyon fog feszengeni az előtte álló sznob, felszínes bájcsevej alatt. Eddigi tapasztalatai alapján nem nagyon tudta ugyanis elképzelni, hogy létrejöhet a művész és a közönség között valamiféle összhang, kölcsönösség. A magyar színházi közönség ugyan kitűnően tud az ócska poénokon röhögni, bármilyen rossz előadás után vastapsolni, de az már jó kérdés, mi sül ki abból, ha nem csupán arctalan nézőként, hanem beszélgetést kezdeményező emberként kell szerepelnie. Ám a kényszeredett hangulat miatti előzetes morgolódás - és most lelőjük a poént - alaptalan volt.




Az első pozitív meglepetés a helyszín volt.  az óbudai panelnegyed kellős közepén egy eldugott kis udvarban álló, patinás, timpanonos épületnek, a Selyemgombolyítónak már a neve is nagyon tetszett Borsamunkatársnak, és jó darabig annyira lekötötte a csigalépcsős, belső gangos, üvegtetős terem, hogy szinte észre sem vette, hogy két figura közben feltelepedett a nézők székeivel szemben kihelyezett apró pódiumra. Ők voltak Józsa Imre - akinek mint kiderült kipattant a fejéből a Vacsoraszínház ötlete -, és Gerendás Péter, gitáros, az aktuálisan meghívott művész.

Borsamunkatárs magában cüccögve, szemeit forgatva konstatálta, hogy Józsa - mint moderátor -  egy az interneten évek óta köröző "élj a pillanatnak, szeresd a barátaidat és életed jobbá válik" típusú bölcsességsorozattal igyekezett a bensőséges hangulatot megteremteni az este elején. A színpadiasan érzelgős kezdet után azonban szerencsére sínre került az este, amin először is egy beszélgetést láttunk Józsa és Gerendás között.



Józsa precízen kikérdezte Gerendástól saját önéletrajzát, Gerendás meg csapongva, elkalandozva mesélt. Szemmel láthatóan élvezte, hogy végre egyszer ő is cseveghet, muzsikálás helyett. Hol kissé megilletődve, de végig sok humorral és öniróniával beszélt arról, hogy milyen neki önmagát menedzselő művésznek, kilencgyerekes apának, férjnek lenni. Többet mesélt a dalairól, mint, amennyit játszott belőlük, de így annál nagyobb volt az élmény, amikor megszólalt egy Beatles, egy latinos dallam, vagy egy fiához írt dal.
Másfél óra elteltével aztán Józsa azt tanácsolta, hogy most már inkább a szomszédos teremben, a vacsora mellett folytassuk a beszélgetést, és senki nem tiltakozott. Kilenc óra már bőven vacsoraidő.

1. Vacsoraszínház
2. Vacsora tálalva!



Ilyenek vagyunk

Egy leopárd mintás sállal is hazavághatjuk az amúgy egészen előnyös szerkónkat. Az utcán láttuk.

Álmoskönyv: megmondjuk mit jelent az álmod

ABC sorrend »

Megszületett...

A zeneiparnak új hercegnője lett: Beyonce és Jay-Z hétvégén világra jött kislányát máris mindenki imádja.



Add a startlaphoz
evomedia
Médiafigyelő - IMEDIA médiafigyelés